BK BH 1993/719
BK BH 1993/719
1993.12.01.
A szerződéses üzemeltetés körében a "sajátjakénti rendelkezés" és a terhelt cselekményének sikkasztás bűntetteként való megállapításra nincs alap, ha a vállalkozó a kezéhez befolyt összeget az üzlet rendeltetésszerű működésének körén belül, a vállalkozás céljával összhangban használja fel, habár a fizetési kötelezettségének nem mindenben tesz eleget [Btk. 317. § (1) bek., (6) bek. b) pont].
A városi bíróság az 1991. december 12. napján kelt, illetőleg a megyei bíróság az 1992. október 20. napján kelt ítéletével a terheltet jelentős értékre, üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette miatt 1 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte, egyben megállapította, hogy a terhelt - közkegyelem folytán - mentesül a szabadságvesztés végrehajtása alól. Az eljárt bíróságok kötelezték a terheltet, hogy az ÁFÉSZ magánfélnek 859 844 forintot, az 1989. július 1-jétől járó 20%-os kamatokkal együtt és külön felhívásra az államnak 51 588 forint illetéket fizessen meg. A megállapított tényállás lényege a következő.
Az ÁFÉSZ 1986-ban szerződéses üzemelésre hirdette meg az egyik bisztróját, amely melegkonyhás vendéglátó-üzemegység volt. A pályázatot a terhelt nyerte el 2 213 000 forint átalánydíj és 470 000 forint forgóeszköz-megváltás ellenében. A bisztrót a megkötött szerződés alapján 1986. július 1-jétől vezette. Az üzletben rajta kívül heten dolgoztak. Az üzemeltetéshez szükséges árut részben az ÁFÉSZ-től, részben pedig az ÁFÉSZ bélyegzőjének a felhasználásával, más gazdálkodó szervezetektől szerezte be. Az áru ellenértékét 5 napon belül kellett volna befizetnie az ÁFÉSZ pénztárába. E kötelezettséget azonban a terhelt sorozatosan megszegte, így 1989. június 30-án, a szerződés lejártakor az árubeszerzési tartozása 859 844 forint volt. Az ennek megfelelő érték sem pénz, sem áru formájában nem volt fellelhető a terheltnél. Ez a "hiány" a következő két okra vezethető vissza:
a) A terhelt 200 000 forint értékű forgóeszközt megváltott, a fennmaradó 270 000 forint megváltására azonban OTP-hitelt vett fel, melyet átutaltatott az ÁFÉSZ-nek. A hitelt - a kamatokkal együtt - két év alatt, havonta 13 000 forintos részletekben fizette vissza. Az ehhez szükséges összegeket az üzlet bevételéből fedezte, és ezáltal az ÁFÉSZ-t illető 308 860 forinttal "a sajátjaként rendelkezett".
b) A terhelt közel három éven keresztül rendszeresen magasabb bért fizetett az üzlet bevételéből a dolgozóinak, mint amit a szerződés előírt. Ugyancsak az üzlet bevételéből fizette a többletbér fizetéséhez társuló adókat, járulékokat, bár ilyen kötelezettség nem terhelte. Mindezeken túl három szakácsverseny támogatására felhasznált 15 000 forintot és ezáltal 553 155 forinttal "rendelkezett a sajátjaként".
Összegezve: a terhelt összesen 862 015 forint, az ÁFÉSZ-t megillető összeggel rendelkezett a sajátjaként, és ezért nem fizette be a 859 844 forint árubeszerzési tartozását.
A városi bíróság az ítélete indokolásában kifejtette azt is, hogy a terheltnek a bisztró üzemeltetése során összesen 616 807 forint többlet-árrése keletkezett, tehát volt elegendő nyeresége ahhoz, hogy a szerződésben foglalt kötelezettségének eleget tegyen.
Az eljárt bíróságok az ismertetett tényállást alapul véve arra a jogi állapotra helyezkedtek, hogy a terhelt megvalósította a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdésének c) pontjára tekintettel a (6) bekezdésének b) pontja szerint minősülő jelentős értékre, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettét, mivel az ÁFÉSZ-t illető és ezért ránézve "idegen dolgoknak" tekintendő pénzösszegekkel a sajátjaként rendelkezett.
A terhelt - a védője által szerkesztett beadványban - az említett jogerős ítéletek felülvizsgálatát indítványozta a Be.-nek az 1992. évi LXIX. törvénnyel módosított 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással, mivel az álláspontja szerint a büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. Indokai szerint bűncselekmény megvalósulására nem került sor, a felek között olyan elszámolási viszony jött létre, melynek megítélése a polgári jog körébe tartozik.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítvánnyal egyetértett. A megtámadott ítéletek hatályon kívül helyezését és a terhelt felmentését indítványozta. A felülvizsgálati indítvány alapos.
Az eljárt bíróságok a cselekmény megvalósításakor és az elbírálásakor hatályos büntető anyagi jogi rendelkezések megsértésével jártak el, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapították. A szerződéses üzemeltetésről szóló - többször is módosított - 38/1980. (IX. 30.) MT rendelettel* szabályozott jogviszony keretei között az állami vagy szövetkezeti gazdálkodó szervvel szerződő üzletvezető abban az esetben valósít meg sikkasztásként értékelhető magatartást, ha a gazdálkodó szervtől, vagy annak bélyegzőjével más szervektől átvett árut az üzlet rendeltetésszerű működése körén kívül használja fel saját - a vállalkozás céljától idegen - egyéni céljaira (pl. az árut az üzleti felhasználás érdekében nem dolgozza fel, hanem az üzlet működésen kívül eladja). Ez a megállapítás nem érinti az egyéb bűnös elkövetési formák (pl. az állóeszközök értékesítésével megvalósított cselekmények) értékelését, az adott esetben azonban nem erről van szó.
A terhelt a forgóeszközök egy részét az ÁFÉSZ hozzájárulásával felvett hitelből váltotta meg, tehát a hitelt a szerződéses vállalkozása keretei között használta fel. Nem tekinthető az üzlet üzemeltetése körén kívül eső "sajátjaként rendelkezésnek" az, hogy a hitelt az üzlet bevételéből fizette vissza. Ugyanez a helyzet a dolgozók bérezésére, az azzal kapcsolatos járulékokra és a szakácsversenyek támogatására fordított pénzösszegek esetében is. Ezek ugyanis a szerződéses üzem működtetéséhez szorosan kapcsolódó kiadásoknak tekintendők. A terhelt az ÁFÉSZ-től és az ÁFÉSZ bélyegzőjével más gazdálkodó szervtől vásárolt árut az üzem szabályos működése keretei között használta fel, és az így nyert bevétel egy részét a kifejtettek szerint a vállalkozás céljaira fordította. Ez pedig nem tekinthető a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott "sajátjaként rendelkezésnek", tehát sikkasztásnak. A terhelt a felülvizsgálati indítványában helyesen hivatkozott arra, hogy az ÁFÉSZ a szerződés megszűnése után esetleg fennmaradó igényét elszámolási perben, polgári eljárás során érvényesítheti.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján a módosított Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdését alkalmazva megállapította, hogy az eljárt első- és másodfokú bíróság a terhelt bűnösségét a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti anyagi jogi szabálysértéssel állapította meg, ezért a megtámadott ítéleteket hatályon kívül helyezte, és a terheltet az ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - bűncselekmény elkövetése hiányában - felmentette.
Ennek okszerű következményeként a magánfél polgári jogi igényét a Be. 215. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Bfv. 111. 804/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás