BK BH 1993/720
BK BH 1993/720
1993.12.01.
A kifosztást társtettesként és nem bűnsegédként követi el, aki a vádlott-társai által elkövetett testi sértésről tudva, az eszméletlen sértett ingóságait, társaival együtt eltulajdonítja [Btk. 322. §, 20. § (2) bek., 21. § (2) bek.].
A megyei bíróság az I. r. vádlottat bűnsegédként, csoportosan elkövetett kifosztás bűntette miatt - mint különös visszaesőt - 4 évi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra; a II. és III. r. vádlottat társtettesként elkövetett, halált okozó testi sértés bűntette és társtettesként csoportosan elkövetett kifosztás bűntette miatt halmazati büntetésül 6 évi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás lényege a következő. Az I. r. és a II. r. vádlottak testvérek, a III. r. vádlott pedig mindkettőjüknek a sógora. 1991. november 9. napján a délelőtti óráktól a vádlottak egy nagyobb társaságban Cs. Z. udvarán italoztak, közben pontosan meg nem állapítható okból vita kezdődött a sértett és az I. r., valamint a II. r. vádlott között. Cs. Z. az udvaráról kitessékelte őket. Ezután a közelben lakó sértett és az I. r. vádlott hazament, a II. r. és a III. r. vádlottak pedig a sértett után mentek, és őt bántalmazták. Ennek során ököllel arcul ütötték, a II. r. vádlott a helyszínen talált legalább 3 db különböző üveggel, s miután ezek az ütés következtében eltörtek, a kezében maradt törött darabokkal többször a fejére, illetve a nyakára ütött. A sértett a törött üvegektől metszett, vérző sérüléseket szenvedett. Azt követően, hogy a sértett az ütésektől a földre került, a III. r. vádlott annak a mellkasába rúgott.
Miután a sértett mozdulatlan állapotba került, a vádlottak a ház helyiségeit végigkutatták, és eltulajdonítás céljából különböző dolgokat (befőtteket, ruhaneműket) készítettek össze. Ilyen célból az udvaron is szétnéztek, és meglátták, hogy a sértettnek sertései vannak, ezért elhatározták, hogy azok közül is elvisznek egyet. Evégből felkeresték a lakásán az I. r. vádlottat, elmondották, hogy a sértettet bántalmazták, és el akarnak hozni onnan egy sertést. Kérték, hogy ebben az I. r. vádlott segítsen. Ezt követően mindhárom vádlott a sértett lakásához ment, ott egy sertést leszúrtak, a II. r. vádlott házához vitték, ahol a sertést megperzselték és feldarabolták. Ezt is és a többi eltulajdonított dolgot is egymás között elosztották. A sertés kb. 8 kg súlyú, értéke 3200 forint, a további dolgoké pedig 6150 forint volt.
A helyszínen maradt sértett a sérülések elszenvedését követően 40-60 perc múlva meghalt. Halálának oka a vérvesztéses sokk és a keringési elégtelenség volt, de az azonnali, vagy rövid időn belüli szakszerű orvosi ellátás az életét megmenthette volna.
Az ítélet ellen az ügyész az I. r. vádlott cselekményének téves minősítése miatt; az I. r. és a II. r. vádlott és védője a téves minősítés miatt és enyhítésért; a III. r. vádlott és védője a tényállás részben téves megállapítása, a téves minősítés miatt és enyhítésért jelentett be fellebbezést. Az elsőfokú bíróság a tárgyalást az eljárási szabályoknak megfelelően folytatta le. Beszerzett és értékelési körbe vont minden olyan tényt és bizonyítékot, ami az ügy tárgyilagos megítélése szempontjából elengedhetetlen. Nem tévedett az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségének kérdésében. Döntően helyesen foglalt állást a cselekmény jogi minősítését illetően is.
A II. r. és a III. r. vádlottak egymás tevékenységéről tudva, testi sértésre irányuló szándékkal, kitartó módon és hosszasan bántalmazták az igen ittas állapotban levő sértettet. Az adott esetben nincs elegendő adat annak a következtetésnek a levonására, amely szerint e vádlottak előre látták magatartásuk lehetséges következményét, de könnyelműen bíztak annak elmaradásában. Az viszont megállapítható, hogy a kellő körültekintést, figyelmet elmulasztották, és ezért nem ismerték fel a sértett halála bekövetkezésének a lehetőségét, így az eredmény tekintetében a hanyagság, azaz a gondatlanság enyhébb foka (negligencia) terheli őket.
Az I. r. vádlott tekintetében a cselekmény jogi minősítése volt vitatott. Az elsőfokú bíróság egy IM tájékoztatóra hivatkozva minősítette e vádlott cselekményét bűnsegédként, csoportosan elkövetett kifosztás bűntettének. Mindenekelőtt arra kell rámutatni, hogy az ilyenfajta tájékoztatók nem tekinthetők jogforrásnak, abból a bírói gyakorlatra aligha lehet következtetést levonni. Ennek megfelelően az erre való hivatkozás formális okból is téves, ugyanakkor az adott esetben ez érdemben sem helyes. Társtettesek azok, akik egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg valamely szándékos bűncselekmény törvényi tényállását. Ez vonatkozik arra az esetre is, amikor az egyik, vagy másik elkövető a tényállásnak csak az egyes elemeit valósítja meg, ugyanakkor tisztában van azzal, hogy társaival együtt milyen bűncselekményt követnek el. Ugyanez állapítható meg az adott ügyben az I. r. vádlott vonatkozásában is, aki tudomással bírt a sértett korábbi bántalmazásáról, majd ezt követően tevőlegesen részt vett az eltulajdonításban. E kérdésben egyébként ezt az álláspontot foglalja el a kialakult bírói gyakorlat is [BH. 1987/4-108. számú jogeset].
A Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelően az I. r. vádlott cselekményét csoportosan, társtettesként elkövetett kifosztás bűntettének minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetések arányban állnak az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyával, valamint a vádlottak személyében rejlő, társadalomra veszélyesség fokával. Ennek megfelelően sem a büntetés súlyosítására, sem pedig annak az enyhítésére törvényes lehetőség nem volt. (Legf Bír. Bf. II. 1990/1992. sz.)
* A 38/1980. (IX. 30.) MT rendeletet a 27/1990. (II. 14.) MT rendelet hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás