BK BH 1993/724
BK BH 1993/724
1993.12.01.
Az ideiglenes kényszergyógykezelés megszüntetése és a vádlott szabadlábra helyezésének elrendelése indokolt, ha a nyomozás során feltárt adatok arra utalnak, hogy a kóros elmeállapotú vádlott a terhére rótt bűncselekményt jogos védelmi helyzetben követte el [Be. 98. § (1) és (2) bek., Btk. 74. § (1) bek., 29. § (1) bek., 170. § (5) bek. 2. ford.].
A megyei főügyész az 1993. március 26. napján kelt vádiratával a vádlott ellen a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdésének 2. fordulata szerint minősülő halált okozó testi sértés bűntette miatt emelt vádat az alábbi tényállás alapján.
A vádlott és a sértett baráti kapcsolatban álltak egymással. 1992. december 23-án üzleti ügyben gépkocsival Sz.-be mentek. A gépkocsit a sértett vezette. Amikor hazafelé jöttek, sértett a gépkocsival egy forgalomtól mentes útra hajtott M. és H. település között, a gépkocsit megállította, kiszállt, és az ablakon bekopogott a gépkocsiban ülő vádlottnak, hogy húzza le az ablakot. Amikor a vádlott ezt megtette, a sértett közvetlen közelről gázpisztollyal a vádlott arcába lőtt két alkalommal. A vádlott az arcán megsérült, a szemei könnybe lábadtak, és kimenekült a gépkocsiból. Amikor a vádlott megkérdezte a sértettől, hogy ezt miért tette, a sértett pénzt követelt a vádlottól, majd átkarolta a vádlott nyakát és dulakodtak. A dulakodás közben a vádlott elővette a zsebéből a 9 cm pengehosszúságú zsebkését, és azzal egy esetben a sértett bal felkarját, a második esetben pedig a jobb combjának elülső-belső felszínét megszúrta. Ez az utóbbi szúrás sértette a combverőeret, a mély combvénát, amelynek következtében a sértett a helyszínen elvérzett. A sértett életét csak az azonnali, szakszerű orvosi beavatkozás menthette volna meg.
A vádlott a sértett bántalmazásai következtében az arcán, a balkarján, a bal térdén, a jobb szemén, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
A vádlott tudathasadásos elmebetegségben (schizophrenia chronica simplex) szenved, a terhére rótt cselekményt is elmebeteg állapotban követte el, cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésére, illetve ezen felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására teljes mértékben képtelen volt.
A városi bíróság az 1992. december 24. napján kelt és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett végzésével a vádlott ideiglenes kényszergyógykezelését rendelte el. A megyei bíróság - a tárgyalás előkészítése során - az 1993. április 1. napján kelt végzésével a vádlott ideiglenes kényszergyógykezelését az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig a Be. 98. §-ának (1) bekezdésében írt okból fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a vádlott és védője fellebbezést jelentett be a vádlott ideiglenes kényszergyógykezelésének a megszüntetése és az azonnali szabadlábra helyezése érdekében, hivatkozással arra, hogy a vádlottal szemben a fennálló elmebetegsége ellenére sincsenek meg az ideiglenes kényszergyógykezelés fenntartásának a Be. 98. §-ának (1) bekezdésében írt feltételei.
A legfőbb ügyész a vádlott ideiglenes kényszergyógykezelésének a megszüntetését indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéseket alaposnak találta.
A Be. 98. §-ának (1) bekezdése szerint az ideiglenes kényszergyógykezelésnek csak akkor van helye, ha - a szakvéleményt és az eljárás egyéb adatait figyelembe véve - alaposan lehet következtetni arra, hogy a terhelt kényszergyógykezelését kell elrendelni. A Btk. 74. §-ának (1) bekezdése szerint a személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének kényszergyógykezelését akkor kell elrendelni, ha elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni.
A vádirati tényállásból egyértelműen kitűnik, hogy a vádlott a terhére rótt cselekményt a saját testi épsége ellen a sértett által közvetlen fenyegető jogtalan támadás elhárítása során követte el, így a Btk. 29. §-a (1) bekezdésében szabályozott jogos védelem megállapíthatóságának kérdése is felmerülhet. Minthogy az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésének - illetve az adott esetben a fenntartásának - lényeges törvényi előfeltétele a "büntetendő cselekmény" elkövetése, és ez az eljárás eddigi adatai alapján jelentősen megkérdőjelezhető; a Legfelsőbb Bíróság indokolatlannak találta a vádlott ideiglenes kényszergyógykezelésének a további fenntartását, ezért az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a vádlott ideiglenes kényszergyógykezelését megszüntette és az azonnali szabadlábra helyezését rendelte el. (Legf. Bír. Bf. III. 1365/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás