PK BH 1993/732
PK BH 1993/732
1993.12.01.
A szövetkezeti vagyonmegosztás során árverésre bocsátani a még vitatott sorsú vagyontárgyakat kell. Nem tekinthető vitatott sorsúnak olyan vagyontárgy, amelyről sem a szövetkezeti közgyűlés előkészítése során, sem a közgyűlésen a felek egyike sem tesz említést (1992. évi II. tv. 40-41. §-ok).
Az elsőfokú bíróság a kérelmezők árverési kifogásának helyt adva 1992. december 16-án és 17-én megtartotta közjegyző által 59/1992. illetve 60/1992. szám alatt hitelesített jegyzőkönyvekben foglalt - árverés eredményét megsemmisítette, és kötelezte a kérelmező ellenfelét 25 000 forint eljárási költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a döntését arra alapította, hogy a szövetkezet nem bocsátotta árverésre mindazokat a vagyontárgyakat, amelyekre vonatkozóan a kérelmezők igényt érvényesítettek. A határozata indokolásában megállapította: árverési vagyonmegosztás csak annak a vitának az elintézésére szolgál, amelyre a közgyűlés nem tudott döntést hozni, amelyre nem jött létre egyezség. Ezen vagyontárgyak tekintetében azonban az árverésre bocsátás kötelező.
Az elsőfokú bíróság végzésének indokolása ellen a kérelmezők fellebbezést jelentettek be. A határozott kérelmük az indokolás akként történő megváltoztatására irányult, hogy állapítsa meg a bíróság: a szövetkezet a kimutatott teljes vagyonát köteles árverésre bocsátani.
A másodfokú bíróság az indokolás tekintetében is helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését. A határozata indokolásában utalt arra, hogy maradéktalanul egyetért az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, amely szerint a kérelmezők által megjelölt vagyontárgyakat, nem pedig a szövetkezet teljes vagyonát kell árverésre bocsátani. Amennyiben az 1992. évi II. törvény 40. §-ának (1) bekezdésében szabályozott módon a vagyonmegosztás nem jön létre, a vagyonmegosztásra árveréssel kerül sor. A törvény 41. §-ának (1) bekezdése kifejezetten azon vagyontárgyak tekintetében írja elő az árverés megtartását, amelyre a közgyűlés a 40. § (1) bekezdése szerinti határozatát nem hozta meg. Ez a rendelkezés a 40. § (1) bekezdésében felsorolt valamennyi esetre vonatkozik, és a 40. § (1) bekezdése c) pontjának második fordulata esetében nem is értelmezhető másként, mint azon vagyontárgyak árverésre bocsátását, amelyeket a kiválni szándékozók kértek, vagy a szövetkezet részükre felajánlott, de vagyonmegosztásra közgyűlési határozattal nem került sor. Ugyanis csak ezen vagyontárgyak tekintetében nem jöhetett létre közgyűlési határozattal a vagyonmegosztás, a 41. § (1) bekezdése az árveréssel történő vagyonmegosztás körét pedig pontosan meghatározza, azt kiterjesztően értelmezni nem lehet.
A másodfokú határozat most ismertetett indokolása ellen az árverésre bocsátott vagyontárgyak körének jogszabálysértő meghatározása miatt a kérelmezők terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amely arra irányult: állapítsa meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a szövetkezetből való egyéni vagy csoportos kiválás során a vagyonmegosztási eljárásban mindazon vagyontárgyakat árverésre kell bocsátani, amellyel kapcsolatban a vagyonmegosztó közgyűlésen az 1992. évi II. törvény 40. §-ában leírt döntés nem született meg, így az adott esetben a szövetkezet teljes vagyonát. A vagyonmegosztással kapcsolatos egyeztetések ugyanis nem vezettek eredményre, és a vagyonmegosztó közgyűlésen egyetlen vagyontárgy vonatkozásában sem született meg a hivatkozott törvény 40. §-ában leírtak szerinti döntés.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az első fokon hozott és másodfokon jogerőre emelkedett határozattal a bíróság a sérelmezett árverés eredményét teljes egészében megsemmisítette. Tekintettel a kérelmezők fellebbezési kérelmére, a jelen felülvizsgálati eljárás tárgya kizárólag annak vizsgálata lehetett: jogszerű-e a másodfokú határozat indokolásában kifejtett az a jogi okfejtés, amely szerint az adott árverés megsemmisítésére nem adhatott volna okot az a tény, hogy a szövetkezet a teljes vagyonát nem bocsátotta árverésre.
A támadott jogerős határozat indokolásában foglaltak szerint az eljárt másodfokú bíróság is helyesen értelmezte az 1992. évi II. tv. 41. §-ának (1) bekezdését, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmezők jogszerűen nem igényelhetik a szövetkezet teljes vagyonának árverésre bocsátását. A hivatkozott rendelkezés ugyanis határozottan kifejezésre juttatja azt, hogy csak azoknak a vagontárgyaknak a tekintetében van helye árveréssel történő vagyonmegosztásnak, amelyekre nézve a törvény 40. §-ának (1) bekezdése szerinti határozatot a közgyűlés nem hozta meg. Az adott esetben a törvény 40. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti kiválásról lévén szó, az érdekelt felek, így a kérelmez8k és a szövetkezet is a saját elhatározásukból jelölhették meg azokat a vagyontárgyakat, amelyeknek tulajdonjogát a kiválni szándékozók megszerezhetik. A hivatkozott törvény 41. §-ához fűzött törvényi indokolás is megerősíti a jogerős határozatban kifejtett álláspontot azzal, hogy árverésre bocsátani a még vitatott sorsú vagyontárgyakat kell. Nyilvánvalóan nem tekinthető vitatott sorsúnak olyan vagyontárgy, amelyről sem a közgyűlés előkészítése során, sem a közgyűlésen a felek egyike sem tesz említést.
A fentiekben kiemeltekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a 275/A. § (1) bekezdésének alkalmazásával a támadott határozat indokolását hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 20 726/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás