PK BH 1993/734
PK BH 1993/734
1993.12.01.
A közös tulajdon használatának rendezése során a tulajdoni arány csupán egyik, de nem kizárólagos szempont. A használat mértéke a tulajdoni aránytól el is térhet, ha ezt az épület elhelyezkedése, a terepviszonyok és az épületrészek közötti különbözet is indokolja [Ptk. 140. §, 241. §; PK 8. sz.].
A jogerős ítélettel megállapított tényállás szerint a peres felek 1059 m2 területű telket előbb tartós földhasználatba vették, majd azt az önkormányzat jogelődjétől 1984-ben beépítésikötelezettség-vállalással, egymás közt egyenlő tulajdoni arányban megvásárolták. A perbeli ingatlan alsó (délkeleti) határához csatlakozik az 1671/3, a felső (északnyugati) határához pedig az 1671/1 helyrajzi számú, ez idő szerint önkormányzati tulajdonban álló földterület. A felek röviddel az adásvételi szerződés megkötése után közösen kezdtek hozzá az ikerház felépítéséhez, az ingatlan végleges - osztott - használata tekintetében azonban ekkor még nem, hanem csak az építkezéshez igényelt hitel felvételét közvetlenül megelőzően, a felperesek gyermeke által elvégzett sorsolással állapodtak meg.
A megállapodást a II. r. felperes kifogására utóbb egy újabb szóbeli megállapodással úgy módosították, hogy a felperesek használatába került a kedvezőbb földrajzi adottságú, délkeleti tájolású földrészlet az addig elkészült ikerházrésszel, az alperesek pedig az észak-nyugati tájolású telekrészt és ikerházrészt vették használatba, míg a telek megosztott használatának határvonalát, az ikerlakásokat elválasztó közös falsíknak a telek északkeleti határáig történő meghosszabbításában jelölték ki. Ezzel a megosztással a telek alapterületéből mintegy 150 m2-nél nagyobb részt az alperesek, ugyanennyivel kisebbet pedig a felperesek vettek birtokba.
A felek ezt követően az építkezést és tereprendezést a megállapodásnak megfelelően már külön-külön folytatták. Ennek során az alperesek a használatukba került telekrész északi határvonalával párhuzamosan húzódó bozótos, egyenetlen terület tereprendezését, feltöltését és támfal építését is elvégezték. A felperesek utóbb a telekhasználat tekintetében - a kertműveléshez fűződő érdekeik érvényre juttatására hivatkozva - a telek alapterületének azonos arányú megosztását igényelték, és azt javasolták, hogy az alperesek az északi telekhatárral párhuzamosan mintegy 150 m2-t bocsássanak az ő használatukba. Az alperesek a felperesek használatába került ingatlanrész jobb fekvése és tájolása, az időjárási viszonyok kedvezőbb hatása stb. miatt, továbbá arra hivatkozva, hogy a felperesek által igényelt területrészen a tereprendezést jelentős munka- és költségráfordítással ők végezték, elzárkóztak az elől, hogy a követelt ingatlanrész a felperesek használatába kerüljön, és számos vázlatot készítve többek között azt indítványozták, hogy a felperesek használatába került ingatlanrész déli vonalához csatlakozó, 1671/3 helyrajzi számú, önkormányzati tulajdonban álló ingatlant vásárolják meg, és csatolják azt a perbeli ingatlanhoz.
A felperesek e megoldás elől - annak ellenére, hogy a csatolni javasolt ingatlant csekély bérleti díj ellenében ők maguk használják - elzárkóztak, és pert indítottak az ingatlan használatának olyan rendezése iránt, hogy a bíróság az egész ingatlan felét kitevő, vagyis összesen 530 m2 alapterületű használati igényüket az alperesek használatában álló, az 1671/1 helyrajzi szám alatti ingatlannal határos 150 m2-es területtel egészítse ki.
Az alperesek az önálló telekhasználatukat kevésbé zavaró egyezségi ajánlataik eredménytelensége után a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperesek nem bizonyították, hogy az alperesekkel a fentebb körülírt 150 m2 területű telekrésznek az ő használatukba adásáról megállapodtak. A használatnak ez a módja egyébként műszakilag nem oldható meg, és az az alperesek törvényes érdekeit is sértené. A közös tulajdon használatának rendezése során a tulajdoni arány csupán egyik, de nem kizárólagos szempont. A használat mértéke a tulajdoni aránytól el is térhet, amelyet a perbeli esetben az épület elhelyezkedése, a terepviszonyok és az épületrészek közötti különbözet is indokol.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet: álláspontjuk szerint a döntés a Ptk. 140. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogaikat és az ingatlanhoz fűződő törvényes érdekeiket sérti; ingatlan használata tekintetében a tulajdoni hányad az elsődleges szempont, de az okszerű gazdálkodás is megköveteli, hogy a kertműveléshez fűződő jogszerű igényük megfelelő kielégítést nyerjen. A bíróság egyébként, jóllehet az a kötelessége volt, az alpereseket nem kötelezte annak a kialakított használattól eltérő, a perbeli követelést alátámasztó - megállapodásnak a csatolására, amely az ingatlan területét a felek között azonos méretarányban osztja meg.
A jogerős ítélet jogszabályt nem sért.
A bíróság a peres feleknek a 8. és 20. sorszámú jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozata, valamint a 11. és 16. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt tanúvallomások alapján aggálytalanul állapította meg, hogy a felek az azonos tulajdoni arányú ingatlanuk használatát a II. r. felperesnek a sorsolással megállapított használati mód felcserélésére tett javaslata szerint, az OTP-kölcsön igénylése időszakában szóbeli megállapodással rendezték, és az foganatba is ment. A felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy az alperesekkel az ingatlan területének egyenlő arányú felosztására vonatkozó utóbb újabb megállapodást kötöttek, ezt azonban az alperesek tagadásával szemben nem bizonyították. Az alperesek tagadása folytán ezért a perben eljárt bíróság a Pp. 190. §-a (2) bekezdésének alkalmazását, mint szükségtelent okszerűen mellőzte.
Megalapozottan jutott a bíróság arra a következtetésre is, hogy a feleknek az ingatlan használatára vonatkozó és foganatba ment megállapodása a tényállásban részletesen elemzett okokra figyelemmel nem sérti a felperesek törvényes érdekeit. Az ingatlannak a megállapodástól eltérő - a felperesek keresete szerinti - használata egyfelől ezért, másfelől pedig azért nem foghat helyt, mert a tulajdoni hányadok szerinti használat az ingatlan zavartalan, viszálymentes és értékarányos használathoz fűződő alperesi jogokat és érdekeket sértené, de nem felelne meg az okszerű gazdálkodás követelményeinek sem. Valamennyi fél igényeit kellően kielégítő használat egyébként - amint arra a bíróság ugyancsak helyesen utalt - a felperesek együttműködési készsége esetén más módon is kialakítható.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ingatlan használatára vonatkozó és foganatba ment megállapodás módosítására a Ptk. 241. §-a, valamint a PK 8. sz. állásfoglalás alkalmazásával sem talált lehetőséget, ezért a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 20 322/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás