PK BH 1993/735
PK BH 1993/735
1993.12.01.
A bizonyítékok mérlegelése elektronikus erősítő berendezéssel működő zeneszolgáltatás birtokháborító jellegének megítélésénél (Ptk. 191. §; Pp. 275/A. §).
Az alperes az általa üzemeltetett étterem elkülöníthető részében hétvégeken esküvőt, egyéb rendezvényeket tart. Ilyen alkalommal vagy az egyik étteremben, vagy mindkettőben olyan zeneszolgáltatás van, amihez elektronikus erősítő berendezést vesznek igénybe.
A felperesek az eredeti kereseti kérelmükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes az éjszakai zeneszolgáltatással - a szomszédjogi szabályokat megsértve - sérelmükre birtokháborítást követ el, ezért a zeneszolgáltatástól való teljes eltiltás kimondását kérték. Később a keresetüket akként módosították, hogy a zeneszolgáltatás este 10 óra utáni szüneteltetését igénylik.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével „az alperesi vendéglátó-ipari egységben” a zeneszolgáltatást akként korlátozta, hogy az elektronikus erősítő felhasználásával történő zeneszolgáltatás ideje az alperes, a hangerőt korlátozó berendezéseket köteles üzembe helyezni és a nyílászárókat zárva tartani. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a döntését az igazságügyi szakértő véleményére alapította. Tényként állapította meg, hogy az elektronikus zene alkalmazása esetén, még akkor is, ha két zenekar működik egyszerre, amennyiben a hangerőt korlátozó berendezések be vannak kapcsolva, és az ablakok zárva vannak, az étteremből kiszűrődő zajszint még éjszaka sem haladja meg a vonatkozó rendelkezések szerint megengedett 40 decibeles hangerőt. Ebből következtetett a bíróság arra, hogy az ajtók, ablakok zárva tartása mellett a kiszűrődő zaj nem olyan mértékű, amely a felpereseket szükségtelenül zavarná az éjszakai nyugalmukban.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában utalt arra a körülményre is, hogy az étterem vendégei hangoskodásával okozott zaj a per alatt megszűnt annak folytán, hogy az alperes kerítést állított az étterem és a vele szomszédos szálló közötti területen.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen kizárólag a felperesek fellebbeztek. A fellebbezési kérelmük az volt, hogy az alperest a bíróság az esti, 10 óra utáni zeneszolgáltatástól teljes mértékben tiltsa el.
A másodfokú bíróság az ítéletet a fellebbezett részében részben megváltoztatta, 22 óra és 6 óra közötti időben az elektronikus hangerősítő zeneszolgáltatástól tiltotta el az alperest. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kiemelte az akusztikai szakértőnek azt a megállapítását, hogy a nyílászárók következetes zárva tartása az éjszakai zenés rendezvények idején nem kivitelezhető, mert a nagyobbik étterem gépi szellőzése nincs megoldva. A másodfokú bíróság érvelése szerint a hangerőt korlátozó berendezések üzembe helyezése csökkentette ugyan a zajszintet, de nem az elvárható mértékben. A nyílászárók csukott állapotban tartása ugyancsak reálisan nem követelhető meg az alperestől, és ennek maradéktalan tejesítésére az alperes nem képes. Mindezeket mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy az okozott sérelem az elektronikus hangkeltésű és -erősítésű zeneszolgáltatás megszüntetése útján hárítható el. Az úgynevezett akusztikus hangszerekkel szolgáltatott zene a szakértői vélemény szerint is a települési környezetet nem sérti, a felperesek maguk is elismerték, hogy a vendéglőben korábban szolgáltatott cigányzene az éjszakai nyugalmukat nem zavarta (Ptk. 191. §.)
A másodfokú bíróság határozata ellen kizárólag az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a bizonyítékok jogszabálysértő mérlegelésére utalva azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a támadott jogerős határozat hatályon kívül helyezésével hagyja helyben az elsőfokú bíróság ítéletét. Sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság az ítélete indokolásában olyan tényeket állapított meg, melyeket kellő bizonyíték nem támaszt alá. Nevezetesen azt, hogy a vendéglő nyílászárói az elsőfokú ítélet meghozatala után is gyakran nyitva voltak nyáron az éjszakai órákban a zenés rendezvények idején. A nyitott ablakok és ajtók mellett az átlagos külső zajterhelés szintje a zenéből adódóan a 40 decibelt lényegesen meghaladta. Továbbá azt a megállapítást, hogy a magyaros étterem gépi szellőztetése készült csak el, a másik, úgynevezett nagy étterem gépi szellőztetésére készült tanulmányterv kivitelezésére az alperes részéről még elhatározás sem történt. A felülvizsgálati kérelmében részletesen előadta azokat a méltányolandó érveket, amiket a másodfokú bíróságnak figyelembe kellett volna vennie a döntés meghozatalakor, különös tekintettel egyrészt arra, hogy az alperes már eddig is költséges intézkedéseket tett a gépi szellőztetés megoldása érdekében, másrészt hogy a rendezvények megtartása nélkül rentábilisan nem üzemeltethető az étterem.
A felperesek az ellenkérelmükben a támadott határozat hatályban tartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében olyan ténymegállapítások megalapozatlanságára hivatkozik, amelyek a perbeli jogvita elbírálása szempontjából nem jelentősek. Az a körülmény ugyanis, hogy az alperes a tanulmányterv kivitelezését elhatározta-e vagy sem, súlytalan azért, mert az igazságügyi szakértő véleményéből egyértelműen az állapítható meg: a gépi szellőztetés megvalósítására van szükség ahhoz, hogy az étteremből kiszűrődő zajszint csökkenjen. Azt maga az alperes sem állította a per egyéb adataival szemben, hogy ilyen szellőztetési rendszer kialakításra került volna mindkét étteremben. A támadott másodfokú határozat indokolása ugyanakkor helytálló annyiban, hogy a nyílászárók csukott állapotban tartása reálisan nem követelhető meg az alperestől. Ennek maradéktalan teljesítésére az alperes nem képes mindaddig, amíg az étterem szellőztetését megfelelően nem biztosítja. Ez a tény további bizonyítást nem igényel, mivel köztudott, hogy egy étterem zárt nyílászárók mellett, megfelelő szellőztetés nélkül, rendeltetésszerűen nem üzemeltethető. Az alperes arra sem hivatkozhat eredménnyel, hogy az eljáró bíróságok nem vonták mérlegelési körükbe mindazokat a méltányolható érdekeket, amelyekre az alperes alappal hivatkozhat. Nevezetesen azt, hogy teljesen nem tiltható el a zeneszolgáltatástól. A jogerős ítéletnek hatályban van az a keresetet elutasító rendelkezése, amellyel biztosított a cigányzene és egyéb úgynevezett akusztikus hangszerekkel történő zeneszolgáltatás. Az alperes valójában a felülvizsgálati kérelmében alappal nem hivatkozott olyan anyagi vagy eljárásjogi jogszabálysértésre, amely a támadott ítélet hatályon kívül helyezését indokolttá tenné, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján azt hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 20 855/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás