PK BH 1993/739
PK BH 1993/739
1993.12.01.
A közös tulajdon árverési értékesítéssel történő megszüntetése esetén mindegyik tulajdonostárs kielégítési alapjául az egész ingatlan szolgál. Minden olyan körülmény tehát, amely az árverési feltételeket a tulajdonostársak szempontjából hátrányosan befolyásolja, az árverést megnehezíti, valamennyi tulajdonosra kihat. Ezért az árverési értékesítést kedvezőtlenül befolyásoló ajándékozási szerződés hatálytalan [Ptk. 203. §, 145. § (1) bek., 157. § (3) bek.].
A megyei bíróság ítéletével - a városi bíróság ítéletét kiegészítve - megállapította, hogy az eredetileg a felperes kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott ingatlan 54/100 részben a felperes, 46/100 részben pedig volt házastársa: az I. r. alperes tulajdona. Az elsőfokú ítéletnek a közös tulajdont árverés útján megszüntető, valamint a legkisebb árverési vételárat 2 100 000 Ft beköltözhető értékben megállapító rendelkezéseit helybenhagyta, kimondva, hogy az árverési vételárból 54% a felperest, 46% az I. r. alperest illeti meg. Kötelezte az I. r. alperest, hogy az ingatlant 15 napon belül hagyja el azzal, hogy az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni.
A felperes kérelmére az elsőfokú bíróság 1991. március 25-én elrendelte a jogerős ítélet végrehajtását. A végrehajtási jogot az ingatlan-nyilvántartásba a végrehajtó 1991. július 29-i megkeresése alapján 1991. augusztus 6-án jegyezték be.
1991. június 10-én az I. r. alperes a jogerős ítélet alapján bejegyzett 46/100 tulajdoni illetőségéből 12/100 részt - holtig tartó haszonélvezeti jogának fenntartásával - a II. r. alperesnek ajándékozott. Az ajándékozás alapján a II. r. alperes tulajdonjoga, illetőleg az I. r. alperes haszonélvezeti joga még a végrehajtási jog bejegyzése előtt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyert.
A perbeli házas ingatlanból a felperes még 1988-ban, az I. r. alperes - a bontóperi egyezségben vállaltaknak megfelelően - 1989 májusában kiköltözött, de az I. r. alperes a közös tulajdon megszüntetése iránti per során oda visszaköltözött, és jelenleg ott a II. r. alperessel együtt tartózkodik.
A felperes a keresetében - egyéb kérelmek mellett - elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között 1991. június 10-én létrejött ajándékozási szerződés vele szemben hatálytalan, másodlagosan a szerződés semmisségére hivatkozott, és mindkét esetben kérte az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot visszaállítását. A városi bíróság a részítéletével megállapította, hogy az ajándékozási szerződés a felperessel szemben hatálytalan, és az ingatlan „tulajdonviszonyai” vonatkozásában elrendelte a szerződéskötés előtti állapot helyreállítását, amelynek érdekében a részítélet jogerőre emelkedését követően megkeresni rendelte a földhivatalt. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az árverési értékesítés elrendelésével az a „sajátos helyzet” állt elő, hogy mindegyik tulajdonostárs kielégítési alapjául az egész ingatlan szolgál. Az I. r. alperes azzal, hogy tulajdoni hányadát részben elajándékozta, a felperes kielégítési alapját is elvonta. Tekintettel arra, hogy az alperesek, mint élettársak a törvény értelmében hozzátartozóknak minősülnek, továbbá a II. r. alperesre a szerződésből ingyenes előny származott, az ajándékozási szerződés a felperessel szemben a Ptk. 203. §-a alapján hatálytalan, és ennek következtében a szerződéskötés előtti állapot állítandó helyre.
Az alperesek fellebbezése folytán a megyei bíróság részítéletével az elsőfokú részítéletet helybenhagyta. Indokolásában kiemelte, hogy a II. r. alperesnek a szerződésből ingyenes előnye származott, emellett a szerződéskötéskor mindkét alperesnek tudnia kellett arról, hogy az ajándékozási jogügylet akadályozza a végrehajtást, mivel azt az eredeti formájában nem lehet foganatosítani. A másodfokú bíróság az alkalmazott jogkövetkezmények tekintetében rámutatott arra, hogy a közös tulajdon megszüntetését elrendelő ítéletnek csak az elsőfokú részítéletben alkalmazott jogkövetkezmények útján lehet érvényt szerezni.
A jogerős részítélet ellen az alperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. Álláspontjuk szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértést követtek el, amikor a Ptk. 203. §-át alkalmazták, mert a felperes és az I. r. alperes között nincs hitelező-adósi viszony, és a felperes tulajdoni hányadát az ajándékozás nem érintette, így fedezetelvonásról sem lehet szó. Jogszabálysértőnek tartották a hatálytalanság jogkövetkezményei körében az eredeti állapot helyreállításának elrendelését is.
A jogerős részítélet az ajándékozási szerződés felperessel szembeni hatálytalanságát megállapító részében nem jogszabálysértő, az alkalmazott jogkövetkezmények tekintetében azonban nem felel meg a jogszabályoknak.
A Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerint az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. A (2) bekezdés kimondja, hogy ha valaki hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a közös tulajdon árverési értékesítéssel történő megszüntetése esetén mindegyik tulajdonostárs kielégítési alapjául az egész ingatlan szolgál. A bíróság ugyanis az árverési feltételeket (legkisebb vételár, beköltözhetőség vagy lakottság stb.) az egész ingatlanra nézve határozza meg, és az árverési vevő az ingatlanon az ítéletben foglaltak alapján szerezhet tulajdonjogot. Minden olyan körülmény tehát, amely az árverési feltételeket a tulajdonostársak szempontjából hátrányosan befolyásolja, az árverést megnehezíti, valamennyi tulajdonosra kihat.
A közös tulajdon az árverési értékesítés elrendelésével még nem szűnik meg, ez utóbbi csak akkor következik be, ha az árverés sikerre vezet. Ebből következik, hogy a jogerős ítélet következtében még nem szűnik meg a tulajdonostársnak saját hányadával való rendelkezési joga [Ptk. 145. §-ának (1) bekezdése] sem. Ez a rendelkezési jog azonban csak a törvény keretei között érvényesülhet: mindaddig, amíg el nem dől, hogy az árverés sikerre vezet-e vagy sem, egyik tulajdonostárs sem tehet olyan lépéseket, amely az árverés sikerét hátrányosan befolyásolja, vagy meghiúsítja, mivel az szükségképpen a másik (többi) tulajdonostárs jogait és jogos érdekeit is érinti. Az adott esetben helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy az alperesek között létrejött ajándékozási szerződés - a II. r. alperes tulajdonszerzése, tulajdonjogán alapuló bentlakása, valamint az I. r. alperes javára bejegyzett és a Ptk. 157. §-ának (3) bekezdése értelmében az esetleges árverési vétel után is fennmaradó haszonélvezeti jog - akadályozza a végrehajtást, mivel azt a szerződés következtében a jogerős ítéletben elrendelt módon nem lehet foganatosítani. Ezáltal pedig a szerződés a felperes igényének kielégítési alapját vonta el, mert bár nem a felperes hányadára vonatkozott, annak az ítélet szerinti árverési értékesítését meghiúsította.
A perbeli jogvita elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az alperesek élettársként élnek-e együtt vagy sem, mivel bizonyított, hogy a II. r. alperes a szerződéskötéskor tudott az árverést elrendelő jogerős ítéletről, és az ajándékozási szerződés ingyenes jellege is vitathatatlan. (Az a körülmény, hogy az ajándékozásnak - a szerződésben egyébként meg sem említett - indoka az I. r. alperes ápolása, segítése volt, az ingyenességen nem változtat.)
Mindezek alapján az eljárt bíróságok helyesen jutottak arra a jogi következtetésre, hogy az alperesek között létrejött ajándékozási szerződés a felperessel szemben a Ptk. 203. §-a alapján hatálytalan (relatív hatálytalanság). Tévedtek azonban a bíróságok a hatálytalanság jogkövetkezményeit illetően. A szerződéskötés előtti állapot helyreállításának jogkövetkezménye ugyanis a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés érvénytelenségéhez kapcsolódik. A Ptk. 203. §-án alapuló hatálytalanság esetén a jogszerző fél tűrni tartozik a behajthatatlanná vált követelésnek a szerződéssel átruházott vagyontárgyból való kielégítését, ami az adott esetben azt jelenti, hogy az ingatlan ugyanúgy végrehajtás alá vonható, mintha az alperesek az ajándékozási szerződést nem kötötték volna meg, azaz az ajándékozási szerződésnek megfelelő ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől függetlenül az árverés és árverési értékesítés a megyei bíróság ítéletében foglalt feltételek szerint történik. Az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállításának azonban nincs jogszabályi alapja, hanem az alpereseket annak tűrésére lehet és kell kötelezni, hogy az ingatlant olyan feltételekkel árverezzék, mintha ők az ajándékozási szerződést nem kötötték volna meg, s az árverési vevő ilyen feltételekkel szerezzen tulajdont.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős részítéletnek az ajándékozási szerződés felperessel szembeni hatálytalanságát megállapító rendelkezését hatályában fenntartotta, egyebekben a részítéletet hatályon kívül helyezte, és az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a perbeli ingatlant a korábbi jogerős ítéletben foglaltak szerint - tehát a II. r. alperes tulajdonszerzését, bentlakását, és az I. r. alperes haszonélvezeti jogát figyelmen kívül hagyva - árverezzék. Egyben kimondta, hogy az árverési vevő az eredeti feltételekkel szerez az ingatlanon tulajdonjogot. (Legf. Bír. Pfv. II. 20 267/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás