BK BH 1993/74
BK BH 1993/74
1993.02.01.
Halált okozó testi sértés esetén az eredményt illetően nem a tudatos gondatlanság (luxuria), hanem a hanyag gondatlanság (negligencia) állapítható meg, ha az elkövető késsel, közepes erővel, a sértett lábszárára leadott szúrása a verőér sérülését okozza, és a sértett heveny vérvesztéses sokk miatt meghal [Btk. 14. § 170. § (5) bek., 2. ford.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi fogházbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
Az 59 éves nyugdíjas vádlott 1969 óta élt együtt férjével - az ügy sértettjével -, akivel 1971. évben házasságot kötöttek. A sértett az eltelt évek alatt idült alkoholistává vált, aki ittas állapotban rendkívül agresszív magatartást tanúsított, a vádlottat több esetben tettlegesen is bántalmazta. A vádlott is gyakran fogyasztott szeszes italt, és ilyen esetekben kölcsönösen bántalmazták egymást.
A vádbeli napon a sértett szinte egész nap italozott, a vádlott is konyakot fogyasztott, és állandósult a veszekedés közöttük, miközben a sértett tettlegesen is bántalmazta a vádlottat, aminek következtében többrendbeli, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A sértett bevitt a szobába egy 17,2 cm pengehosszúságú konyhakést, le akart feküdni, de közben a tőle nem messze álló vádlott a lábába rúgott. Ekkor a vádlott felkapta az említett konyhakést, és legalább közepes erővel a sértett jobb lábszárába szúrt. A szúrás teljes egészében átmetszette a jobb alsó lábszár verőerét, és igen erős vérvesztést okozott, ezáltal a sértett lassan elvérzett. A vádlott a kést a szemetesládába dobta, kiment a konyhába, és ott várta meg a hazaérkező családtagjait. A helyszínre érkezett orvos már csak a sértett halálát állapította meg, ami a heveny vérvesztéses sokk következményeként a vádlott cselekményével okozati összefüggésben jött létre.
A megalapozott tényállást a Legfelsőbb Bíróság irányadónak tekintette a másodfokú eljárásban, és megállapította, hogy a vádlott bűnösségére vont következtetés is helyes. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletének a jogi indokolásával, mely szerint a vádlott által legalább közepes erővel a jobb alsó lábszárra leadott egyetlen szúrás esetén nem lehet következtetni arra, hogy a vádlott tudatában a halál bekövetkezésének a lehetősége felmerült volna, csupán az állapítható meg, hogy a vádlott testi sértésre irányuló egyenes szándékkal szúrta meg a sértettet.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a vádlottat a bekövetkezett eredmény tekintetében a tudatos gondatlanság (luxuria) terheli. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ugyanis a vádlott nem látta előre a halálos következmény létrejöttének a lehetőségét, így nem könnyelműen bízott annak az elmaradásában, hanem a következményeket nem látta előre azért, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta. Így az eredmény vonatkozásában a gondatlanságnak csupán az enyhébb változata (negligencia) állapítható meg.
A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket általában helyesen sorolta fel, de mellőzte a Legfelsőbb Bíróság a súlyosító körülmények köréből "a halálos eredményt elősegítő gondatlanság súlyos fokát", mert az egyébként sem lenne súlyosító körülmény a vegyes bűnösségi alakzatra figyelemmel, a gondatlanság enyhébb foka ugyanakkor enyhítőként értékelhető. További súlyosító körülményként értékelte a Legfelsőbb Bíróság a különösen veszélyes eszköz - a 17,2 cm pengehosszúságú kés - használatát és az ittas állapotban való elkövetést.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés tartamát helyesen állapította meg, a nyomatékos enyhítő körülmények ellenére sincs alap az enyhítő rendelkezés [Btk. 87. § (2) bek.] alkalmazására, még kevésbé kerülhetne sor a Btk. 89. §-ának (2) bekezdése alapján a fogházbüntetés végrehajtásának a felfüggesztésére. Figyelemmel azonban a vádlott idősebb korára, a sértett magatartása miatti méltányolható indulatára, egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a Btk. 45. §-ának (2) bekezdése értelmében a Btk. 44. §-a szerint eggyel enyhébb végrehajtási fokozatot állapított meg.
A Legfelsőbb Bíróság a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezéseket alaptalannak találta, és ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 780/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás