PK BH 1993/741
PK BH 1993/741
1993.12.01.
Ittas állapotban való gépjárművezetés következtében kárt szenvedett utas magatartásának értékelése [Ptk. 345. § (2) bek.].
A felülvizsgálati eljárás szempontjából jelentős ítéleti tényállás lényege a következő. A felperes 1990. szeptember 23-án szórakozóhelyről távozóban elfogadta a súlyosan ittas állapotban levő, általa csak akkor megismert M. Z. arra irányuló ajánlatát, hogy - másokkal együtt - gépkocsival hazaszállítja. Az érvényes vezetői engedéllyel nem rendelkező M. Z. röviddel az elindulást követően a gépkocsival fának ütközött, egy utas a helyszínen meghalt, négyen pedig - köztük a felperes - súlyosan megsérültek.
A bíróság jogi álláspontja az volt, hogy az alperes kártérítő felelőssége a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll, s a felperest ért egyes károk összegét a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján, a nem vagyoni kárt a Ptk. 356. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések figyelembevételével állapította meg. Megítélése szerint azonban a kár részben a felperes felróható magatartásából származott, mert egy általa addig nem ismert személy meghívását fogadta el, aki ugyanazon a szórakozóhelyen tartózkodott. Miután itt alkohol is fogyasztható, a járművezető személyét a leendő utasnak fokozott figyelemmel kellett volna vizsgálnia; akár kérdés feltevésével, akár egyéb módon meg kellett volna győződnie arról, hogy a gépjármű vezetője vezetésre alkalmas állapotban van-e. A büntetőeljárás adatai szerint M. Z. súlyosan ittas volt, s ilyen mértékű alkoholos befolyásoltság alapvetően meghatározza az emberi magatartást (mozgás, beszéd stb.), ez pedig laikus számára is felismerhető. A felperes tehát nem az általában elvárható magatartást tanúsította, amikor M. Z. ajánlkozását elfogadta, ezért a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése alapján az alperesre terhesebb, 80-20%-os kármegosztást alkalmazott. Ebben a körben nem tartotta szükségesnek M. Gy. tanúkénti meghallgatását, mert ha való is az, hogy ő sem észlelte a gépkocsivezető ittasságát, ez csak azt igazolja: a jármű többi utasa sem tanúsított elvárható magatartást, és ez a felperes mulasztását nem menti.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Ebben kifejtette, hogy a gépkocsi vezetőjével csak rövid időt töltött, s a gépkocsi hátsó ülésén ülve ittasságát nem észlelhette; az pedig nem várható el, hogy hasonló esetben az utas a gépkocsivezető ittasságát vizsgálja. A gépkocsivezető társaságában volt M. Gy. írásbeli nyilatkozata is arra utal, hogy M. Z. ittassága nem volt érzékelhető. Jogszabályt sértett ezért a bíróság, amikor a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése alapján kármegosztást alkalmazott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a baleset kizárólag a gépjármű vezetőjének súlyos ittassága miatt következett be, de a gépkocsiba történt beszállásakor a felperes is felróható magatartást tanúsított, mert nem vizsgálta, és így nem észlelte az általa addig nem ismert személy gépjárművezetésre alkalmatlan állapotát. A bíróságnak ezek a ténymegállapításai megalapozatlanok, s ennélfogva jogszabálysértő a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése szerinti kármegosztás is.
A bíróságnak mindenekelőtt tisztáznia kellett volna, hogy a felperes károsodását előidéző baleset miként és mely okból következett be. A baleset körülményeire a bíróság a feleket meg sem hallgatta, egyéb bizonyítást sem folytatott le, így erre vonatkozó tényállást az ítélet sem tartalmaz. Nem állnak rendelkezésre értékelhető peradatok a gépkocsit vezető M. Z. ittassága, illetőleg - amennyiben ennek a baleset bekövetkezésében szerepe volt - ittassága mértéke tekintetében sem; a jogerős ítélet is csupán utal a büntetőeljárás adataira. Az iratokból azonban nem állapítható meg, hogy a büntetőeljárás anyagát a bíróság a döntése előtt beszerezte-e. A másodfokú bíróság megkereste ugyan a nyomozó hatóságot az említett iratok megküldése végett, de azok megérkezése a periratokból nem tűnik ki. Feltéve, hogy az iratait a nyomozó hatóság még a tárgyalást megelőzően megküldte, a bíróság azokat a tárgyaláson - mivel ennek megtörténte a jegyzőkönyvből nem tűnik ki - nem ismertette, a feleket azok tartalmára nem nyilatkoztatta, azaz a büntetőeljárás adatait (köztük a gépkocsivezető ittassági fokára vonatkozó orvosi vagy egyéb megállapításokat) nem tette a per anyagává. Ennek hiányában pedig iratellenes és megalapozatlan tényállási elem M. Z. súlyos ittassága.
Az alkoholos befolyásoltság megnyilvánulási módjai - súlyosabb esetekben is - nagymértékben függnek az adott személy egészségi állapotától, alkatától, személyiségétől és egyéb adottságaitól. Ehhez képest az ittasság néhány perces ismeretség és futólagos beszélgetés alapján nem feltétlenül ismerhető fel. Önmagában az a körülmény, hogy a megismerkedés olyan szórakozóhelyen történik, ahol szeszes italt is árusítanak, nem ad alapot az ott megismert személy ittasságának feltételezésére. Ilyen esetben tehát a gépjármű leendő utasát - erre nyomatékosan utaló körülmények hiányában - nem terheli vizsgálódási kötelezettség a tekintetben, hogy a gépkocsi vezetője fogyasztott-e alkoholt. Amennyiben M. Z. súlyos ittassága valóban fennállt, a bíróság nem mellőzhette volna annak felderítését, hogy ez az állapota - figyelembe véve az eset körülményeit is - mennyiben volt felismerhető. Ebben a kérdésben ugyanis a felperes és a jelen volt személyek részletes meghallgatása és a büntetőeljárás adatainak beható elemzése nélkül nem lehet megnyugtatóan állást foglalni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott - kármegosztásra vonatkozó - rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése folytán a perköltségekre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot a fentebb részletezett szempontoknak megfelelően új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felek felülvizsgálati eljárási költségeit a Pp. 275/B. §-a alapján alkalmazandó Pp. 252. §-ának (4) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság csupán megállapította, azok viseléséről az eljárást befejező határozatában kell majd a bíróságnak döntenie. (Legf. Bír. Pfv. III. 20 279/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás