PK BH 1993/742
PK BH 1993/742
1993.12.01.
A nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározásánál irányadó szempontok [Ptk. 354. §].
A másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletében az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 500 000 forint nem vagyoni kártérítést és az összeg után 1991. július 9. napjától járó évi 20%-os kamatot, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította. A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes jogelődje által palackozott, üdítőitalt tartalmazó üveg felnyitásakor az üvegben levő túlnyomás az üveg zárókupakját letépte, s az a felperes bal szeméhez vágódott. A baleset következtében a felperes erre a szemére elvesztette a látását. A felperes egészségkárosodása valamennyi következményét értékelve a Ptk. 354. §-a alapján 500 000 forint nem vagyoni kárpótlás alkalmas a hátrányok enyhítésére, illetve kiküszöbölésére.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a kárfelelősségének jogszabálysértő megállapítását sérelmezve a jogerős ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Ebben azt adta elő, hogy a bizonyítékok alapján nem állapítható meg a felelőssége, mert nincs igazolva, hogy az alperes által palackozott üveg zárókupakja okozta a balesetet.
A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a kártalanítás mértékének jogszabálysértő megállapítását sérelmezve a jogerős ítéletnek a keresete szerinti megváltozatását, s az alperesnek 1 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére való kötelezését kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, míg a csatlakozó felülvizsgálati kérelem részben az alábbiak szerint alapos.
A bíróságok a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapították meg a tényállást, s erre alapítva helytálló az alperes kártérítő felelősségének megállapítása. Alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek az a hivatkozása, hogy további - főként szakértői - bizonyításra lett volna szükség. A perben rendelkezésre álló bizonyítékok elegendőek voltak annak megállapítására, hogy a felperes sérülését az alperes jogelődje - és nem más - által palackozott coca-colás üveg okozta, ebből következően megalapozottan, jogszabálysértés nélkül történt az alperes felelősségének megállapítása is.
A jogerős ítélet helytálló abból a szempontból is, hogy a felperes nem vagyoni kárpótlási követelése elbírálásánál a Ptk. 354. §-ának korábbi szövegét vette alapul, s az abban foglalt szempontokat vizsgálta. Ennek alapján a jogerős ítélet helyesen vette számba a baleset miatt kialakult hátrányokat, helytállóan határozta meg a károkozásnak azokat a következményeit is, amelyek a károsult életét tartósan és súlyosan megnehezítik.
Ezek együttes és gondos mérlegelése mellett azonban nem elegendő a megállapított kártérítés, mert annak meghatározott mértéke nem alkalmas a Ptk. 355. §-a (4) bekezdésében írt szempontok alapján a felperes kárpótlására. A baleset bekövetkezésekor 18 éves felperes súlyos sérülése: bal szeme látásának gyakorlatilag teljes és végleges elvesztése a mindennapi élettevékenységét jelentős mértékben gátolja. A baleset folytán károsodott személyt megillető nem vagyoni kárpótlás mértékének a meghatározásánál a károsult személyi körülményeit, életkorát, a társadalomban elfoglalt helyzetét, a káreseménynek a károsult személyével való összefüggéseit kell döntő súllyal értékelni. A nem vagyoni kárigény alapja munkaképesség-csökkenést is okozó egészségkárosodás, ezért szükséges mérlegelni azokat a hátrányokat, amelyek ezekkel összefüggésben keletkeztek. A sérülés következményei miatt a felperes máris pályamódosításra kényszerült, amikor a hegesztőszakma tanulásának, illetőleg folytatásának feladására kénytelen. A súlyos baleset káros fizikai következményei a felperesnél fennmaradnak, és ezek a mindennapi életben akadályozzák, pályaválasztását, illetőleg munkavállalását is jelentősen behatárolják és korlátozzák. A felperes arra kényszerül, hogy a megváltozott adottságaihoz igazodó életmódot alakítson ki, és szükségképpen feladni kényszerül olyan lehetőségeket, amelyekkel az egészséges emberek élhetnek.
A nem vagyoni kárpótlás mértékét ezért olyan összegben kell megállapítani, amely alkalmas biztosítani a felperes kiegyensúlyozott, teljes értékű felnőtté válását és a csökkent munkaképességéhez igazodó pályaválasztását. A károsultat ért valamennyi hátrány együttes és egységes értékelése a következmények egészében való mérlegelése mellett - a jogerős ítéletben meghatározott 500 000 forinton túlmenően - további 500 000 forint az az összeg, a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint, amely megfelelően alkalmas a nem vagyoni hátrányok enyhítésére, az elnehezült életvitel elviselésének megkönnyítésére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig az elmondottaknak megfelelően megváltoztatta.
A felülvizsgálati határozat folytán kialakult pernyertesség-pervesztesség arányainak értékelésével a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó 81. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett az első- és másodfokú perköltségekről, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése és 14. §-a alapján az államnak járó illeték térítéséről.
Az alperes felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, míg a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme részben eredménnyel járt, ezért a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálattal felmerült költsége megtérítésére. (Legf. Bír. Pfv. III. 20 234/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás