PK BH 1993/743
PK BH 1993/743
1993.12.01.
Megbízási szerződés megszegéséből eredő kártérítési igény megítélésének szempontjai, különös tekintettel a kárenyhítés kötelezettségére [Ptk. 474. §, 340. §, Pp. 163. § (2) bek., 164. § (1) bek.].
A felek által kötött megbízási szerződéssel a felperes megbízta az alperest az adóköteles vállalkozói tevékenységével kapcsolatos könyvvezetésre. Az alperes ennek teljesítését vállalta. A felperes keresetében a könyvvitel hibás teljesítése miatt kérte az alperest kártérítésre kötelezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével - a keresetnek helyt adva - kötelezte az alperest 339 432 forint és ennek kamatai, valamint 35 000 forint perköltség 15 nap alatti megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint az adóügyi hatóság a felperesnél ellenőrzést tartott, majd az adóellenőrzést követő határozatával a felperes terhére 218 416 forint adóhiányt állapított meg. Ezt az összeget terhére kivetette, és vele szemben 66 000 forint bírságot is kiszabott. A megállapított adóhiány összegével növelt adónak megfelelően a felperes által fizetendő társadalombiztosítási járulék 55 016 forinttal növekedett. Az adóügyi hatóság az adóhiányt azon az alapon állapította meg, hogy a felperes által bérelt tehergépkocsival kapcsolatban nem volt helye költségátalány felszámításának (erre csak a saját tulajdonú gépkocsinál van lehetőség), ezért az elkönyvelt adóátalány összegével az adóalap nem lett volna csökkenthető, a felperesnek kiadásait tételesen (számlával) kellett volna igazolnia.
Az összegszerűséget illetően az elsőfokú ítélet indokolása megállapította: az alperes „nem vitatta az adóhatóság határozatában megállapított összeget, míg a felperes által megjelölt kárként érvényesített társadalombiztosítási összeget igen”. Az ítélet szerint a felperes kára a pótlólag kivetett adó, a bírság és a társadalombiztosítási járulék összege, amelyet a Ptk. 475-478. §-aira tekintettel, hibás teljesítés miatt a Ptk. 310. §-a alapján az alperes köteles megfizetni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet indokai alapján hagyta helyben annak kiemelésével, hogy az alperestől, mint szakértelemmel rendelkező megbízottól elvárható lett volna, hogy a tehergépkocsi tulajdonjogát tisztázza, mert ennek elmulasztása a könyvelésre is kihat.
Az ügyben az alperes nyújtott be - jogi képviselője útján - felülvizsgálati kérelmet. Kérte elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatásának elrendelését. Kérelmét azzal indokolta, hogy a tényállás megállapításánál az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 163. §-ának (2) bekezdését, mert az ő elismerése csak arra vonatkozott, hogy az adóhatóság határozata milyen összeget tartalmazott, de nem ismerte el, hogy ez az általa megtérítendő kár. Álláspontja szerint a jogerős határozat megsértette a Ptk. kárenyhítési kötelezettségről rendelkező 340. §-át is.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A Pp. 163. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívásra [141. § (2) bekezdés] ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel.
A perbeli esetben az alperes elismerő nyilatkozata nem értelmezhető úgy, hogy ezzel az államigazgatási határozatban adóhiányként, illetve bírságként kivetett összeget kárként ismerte el, amelynek teljes összegű megtérítésére köteles. A felperesnek okozott kár ugyanis nem az adóhiánynak megfelelően kivetett adó és bírság, hanem az az összeg, amelynek bizonylatokkal alátámasztandó szabályszerű könyvelését az alperes elmulasztotta, és e mulasztás miatt ezt az összeget nem vonhatta le az adóalapjából. A felperes csak állította, de nem bizonyította azt, hogy ez utóbbi összeg megegyezik az általa átalányként elszámolt összeggel. Mivel a kár összege a Pp. 163. §-ának (2) bekezdése alapján nem állapítható meg, a Pp. 164. §-ának (1) bekezdését kell alkalmazni. A felperest nem mentesíti a bizonyítási teher alól az az állítása, hogy a kiadásairól kiállított számláit nem őrizte meg. A gépkocsira történt ráfordítások megállapításánál egyéb bizonyítási eszközök is igénybe vehetők.
Annak eldöntésénél pedig, hogy az okozott kárt milyen mértékben köteles az alperes megtéríteni, figyelembe kell venni a Ptk. 340. §-ában meghatározott, a károsultat terhelő kárenyhítési kötelezettséget is, mert a perbeli esetben a felperestől elvárható lett volna, hogy a kár enyhítése végett az őt megillető fellebbezési jogot az államigazgatási eljárásban kimerítse.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogszabálysértő ítéletet, az első- és másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban tényállást kell megállapítani arra, hogy a felperes a perbeli adókivetési időszakban mikor, milyen értékű munkálatokat végzett a bérelt gépkocsin. Fel kell hívni a felperest, hogy jelölje meg a munkálatokat végző azon személyeket, akiktől állítása szerint az elvesztett számlákat kapta. Ez utóbbiakat - ha számlamásolatot a felperes az újabb eljárásban sem tud csatolni - tanúként indokolt kihallgatni. Szükség esetén műszaki szakértő útján kell tisztázni a ráfordítások időpontját és értékét. A felperesnek okozott kár összegének a felderítése után határozhatja meg a bíróság - mérlegelése alapján - a Ptk. 340. §-a szerinti kárenyhítési kötelezettség figyelembevételével, hogy a kárt az alperes milyen mértékben köteles megtéríteni.
A Pp. 275/B. §-a folytán alkalmazandó 252. §-ának (4) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati perköltséget megállapította, de ennek viseléséről az elsőfokú bíróság határoz. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21 136/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás