PK BH 1993/745
PK BH 1993/745
1993.12.01.
A kármegosztás szempontjai, ha a biztosított a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségét megszegi (Ptk. 556. §).
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét, amely az alperessel kötött biztosítási szerződésben meghatározott biztosítási esemény bekövetkezte folytán keletkezett 450 000 forint kár, valamint kamatok megfizetésére irányult. Az elsőfokú bíróság által - a nyomozást megszüntető határozattal zárult nyomozás iratai nyomán - megállapított tényállás szerint nem valósult meg a biztosítási eseményként meghatározott betöréses lopás, mert kizárt, hogy az ismeretlen tettes a lakásba erőszakkal, illetve hamis kulcs használata útján hatolt volna be, azt pedig a felperes nem tudta bizonyítani, hogy lopott vagy másolt kulccsal történt volna a behatolás. A biztosítási esemény bekövetkeztének hiányában a felperes keresetének nincs jogalapja.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és megállapította az alperes kártérítési felelősségét. Az összegszerűség kérdésében a másodfokú bíróság további eljárásra és új határozat hozatalára utasította az elsőfokú bíróságot. A másodfokú bíróság a tényállást az elsőfokú bíróságétól eltérően találta megállapíthatónak. O. L. tanú vallomására alapítottan megállapította a biztosítási esemény bekövetkeztét, ennek következményeként pedig az alperes fizetési kötelezettségét. A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. A felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspont szerint a jogerős közbenső ítélet a Pp. 164. §-ában írt bizonyítási teher viselésének szabályába, valamint az indokolási kötelezettséget előíró Pp. 221. §-ba ütközik. O. L. tanú vallomásából okszerűtlenül és iratellenesen vont le következtetést a másodfokú bíróság a biztosítási esemény bekövetkeztére. Az iratellenes tényállásra alapított jogi okfejtés szükségképpen törvénysértő.
A felperes ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem - az alábbiak szerint - részben alapos.
A perben a bíróságoknak alapvetően azt a kérdést kellett eldönteniük, hogy bekövetkezett-e a biztosítási esemény. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg a biztosítási esemény bekövetkeztét. A lakásba való behatolás és az ékszerek eltűnésének ténye a peradatok alapján bizonyított. Mivel a lakásba erőszakos behatolás nem történt, a hamis, illetve álkulccsal történt nyitást pedig a szakértő kizárta, a behatolás csak saját, illetve lopott kulccsal történhetett. A lopott kulcs fogalma alá értendő a másolt kulcs is, önmagában tehát az a körülmény, hogy a lakás valamennyi saját kulcsa megvan a felperes birtokában, nem zárja ki a lopott kulccsal való behatolás tényét. Azt a körülményt, hogy az ismeretlen tettes a lakásba másolt kulcs segítségével jutott be, nem a felperesnek kell bizonyítani; erre nyilvánvalóan módja sem lenne. Az alperesnek kellett volna a Ptk. 556. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint kimentenie magát a felelősség alól annak bizonyításával, hogy a kárt jogellenesen a biztosított okozta. E bizonyítási tehernek az alperes nem tudott eleget tenni a perben. Tévedett azonban a másodfokú bíróság akkor, amikor az alperes kártérítési felelősségét teljes egészében megállapította. A Ptk. 556. §-ának (3) bekezdése értelmében az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség megszegésére is alkalmazni kell. A biztosító mentesülésére vezethet tehát az a körülmény, ha a biztosított nem tesz eleget a kármegelőzési kötelezettségének. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az 1991. február 27-én bekövetkezett korábbi betörést követően a felperes nem járt el kellő gondossággal az újabb káresemény megelőzése érdekében. A felperes ugyanis annak ellenére nem cseréltette le a lakás zárait, hogy a perben maga adta elő: a korábbi betörés ismeretlen tettesének módja lehetett a lakásban a fogason levő kulcsok lemásolására. A felperes egyébként sem kezelte kellő gondossággal a kulcsokat - ugyancsak saját előadása szerint egy példányt a személygépkocsijában szokott tartani -, így annak lemásolására másnak is lehetősége nyílhatott. Mindezek alapján a felperes kármegelőzési kötelezettség elmulasztásában megnyilvánuló önhibájára figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság csak a kár 50%-a erejéig találta megállapíthatónak az alperes kártérítési felelősségét.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján - a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése mellett - hozta meg a jogszabálynak megfelelő új közbenső ítéletet. A felülvizsgálati, illetve a fellebbezési eljárásban a pernyertesség és a pervesztesség aránya azonosnak tekinthető; ezért a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött - a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján -, hogy a felek a felmerült költségeiket maguk viselik.
Az elsőfokú bíróságnak az összegszerűség tekintetében meghozott újabb határozatában kell döntenie az elsőfokú perköltség viseléséről, beleértve a le nem rótt illetékeket is. (Legf. Bír. Pfv. III. 20 685/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás