BK BH 1993/75
BK BH 1993/75
1993.02.01.
Jogos védelem esetén nem lehet szó az arányosság megsértéséről, ha az elkövető a testi épsége ellen irányuló jogtalan támadást a sértett halálát eredményező testi sértés okozásával hárítja el [Btk. 29. § (1) bek., 170. § (5) bek., 2. ford., 15. sz. Irányelv].
A megyei bíróság a vádlottat halált okozó testi sértés büntette miatt 1 évi börtönbüntetésre ítélte, melynek a végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A tényállás szerint a vádlott és öccse a nagyközségben alkalmi munkát végeztek. A délelőtt folyamán fél liter bort, majd a délután folyamán további egy liter bort fogyasztottak. A vádlott az esti órákban átment a szomszédba tv-t nézni, majd 21 óra után hazament a sértettel közös lakásba. Felgyújtotta a villanyt, erre a sértett - aki súlyos fokban ittas volt - felébredt. A vádlott vacsorázott, egy késsel szeletelte a kenyeret. A sértett szemrehányást tett a vádlottnak, hogy miért nem hagyja aludni, miért eszik, és sértő kifejezéseket használt, káromkodott, azzal fenyegetőzött, hogy a vádlottat megöli.
A sértett felkelt az ágyból és alsónadrágban a vádlott felé csapkodott, rugdosott. A vádlott a sértettet két ízben is visszalökte az ágyra. Ezt követően a sértett harmadszor is felkelt az ágyból, magához vett egy borosüveget, amit a vádlott nem vett észre, majd a vádlotthoz lépve az asztalnál ülő vádlottat az üveggel úgy homlokon vágta, hogy az üveg összetört, és ezáltal 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott. A sérülés vérezni kezdett.
A vádlott ekkor felállt az asztal mellől, kezében a 11,2 cm pengehosszúságú késsel, szemben állt a sértettel. A sértett kézzel csapkodott, lábbal rugdosott a vádlott felé, aki a késsel igyekezett a támadást elhárítani úgy, hogy a késsel a sértett bal combján, a comb oldalsó felszínén, a térdhajlatban, illetőleg a comb hátsó felszínén 4 esetben szúrt-metszett sérülést okozott. Egy sérülés a bal farpofa területére esett, a bal combot ért szúrások közül az egyik nagy erővel érte a combot, és átvágta a bal comb visszerét. A visszérből erős vérzés indult meg. A vádlott ezután visszalökte a sértettet az ágyra. Látta, hogy a bal combja nagyon vérzik, bekötötte, majd elment a szomszédokhoz, segítséget kért és a mentőket értesítette, az ő megérkezésük időpontjában azonban a sértett már meghalt. Halálának az oka heveny vérvesztéses külső elvérzés volt. Időben érkező szakszerű orvosi ellátással a halálos eredmény elhárítható lett volna.
A megyei bíróság álláspontja szerint a vádlott a korábbi bántalmazások, illetőleg a fejét ért vérző sérülés okozása folytán olyan ijedtségben volt, amely az adott körülmények között korlátozta öt az elhárítás szükséges mértékének a felismerésében [Btk. 29. § (3) bek.]. Bűnösségét ezért erre figyelemmel állapította meg. Rámutatott ugyanakkor, hogy a védekező vádlott szándéka ugyancsak testi sértésre irányult, amikor az öt támadó, felé lábbal rugdosó sértettet a lábán megszúrta, az eszköz és a sérülés helyére figyelemmel azonban elindult egy olyan folyamat, amely a sértett halálához vezetett, de a halálos eredmény tekintetében csak gondatlanság terhelte a vádlottat.
A Legfelsőbb Bíróság a felmentés érdekében bejelentett fellebbezést alaposnak találta. Megállapította, hogy az irányadó tényállásból a megyei bíróság helytelenül vont le következtetést a vádlott bűnösségére. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvének III. pontjában kifejtettek szerint, a történések egész folyamatát figyelembe véve, a cselekménysor összefüggő vizsgálata alapján ítélhető meg, hogy a cselekmény véghezvitelének időpontjában a jogos védelmi helyzet fennállott-e. A jogos védelem esetében a támadás-elhárítás - mint cél - szabja meg a határt. Az irányadóul szolgáló tényállás alapján a megyei bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor jogos védelmi helyzetben volt. Tévedett azonban, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elhárítás szükséges mértékét felindultságtól és ijedtségtől korlátozottan túllépte, vagyis a Btk. 29. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának van helye. Kétségtelen, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetése idején szeszes italtól közepes fokban befolyásolt állapotban volt, a nála felismerhető nagyfokú indulat azonban nem az alkoholos állapotára, hanem a súlyos fokban ittas sértett jogellenes magatartásának a hatására keletkezett. A tényállás alapján az is megállapítható, hogy a vádlott tüdőbeteg, lényegesen gyengébb testalkatú, mint az erőszakos, agresszív sértett, aki őt korábban is több alkalommal bántalmazta. A vádlott a minden indok nélkül rátámadó sértettet két alkalommal visszalökte az ágyra, így kitért a jogtalan támadás elöl. Ennek ellenére a sértett nem hagyott fel a támadó cselekményével, hanem újból rátámadt, de ekkor már egy üres borosüveggel a fején ütötte meg, amely a vádlott testi épségét is veszélyeztette. Ilyen előzmények után a vádlott részéről az éppen evés céljából kezében tartott 11,2 cm pengehosszúságú kés használata nem volt jogtalan, mert a sértett brutális támadásával szemben jogosan védekezett.
Az sem lehet kétséges, hogy a vádlott szándéka kizárólag a támadó sértett távoltartására irányult, ezt bizonyítja, hogy sem a fejet, sem a mellkast, sem a hasi szerveket, tehát az életfontosságú testrészeket nem vette célba. Kizárólag a rugdosó sértett lábai irányába csapkodva próbálta elhárítani a támadást. Ennek során okozott a sértettnek olyan jellegű sérülést, amelynek következtében erős vérzés indult meg, és az időben történő szakszerű orvosi ellátás hiányában a sértett életét vesztette. A sértettet ért sérülés súlyosságához döntő mértékben hozzájárult az a lendület is, amellyel a támadó sértett a késsel maga előtt kaszáló mozdulatokat végző, hadonászó vádlott felé közeledett.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott elhárító tevékenysége - a mozdulatok jellege és iránya, azoknak az általános élettapasztalat szerint várható következményei folytán - nem az élet kioltására, hanem legfeljebb testi sérülés okozására irányult, és az elhárítani szándékolt, ugyancsak a testi sértés okozására alkalmas támadó magatartáshoz képest nem volt feltűnően aránytalan. Ennélfogva pedig az elhárítás szükséges mértékének ijedtségből vagy menthető felindulásból történt túllépése fel sem merülhet.
A sértett felkelt az ágyból és alsónadrágban a vádlott felé csapkodott, rugdosott. A vádlott a sértettet két ízben is visszalökte az ágyra. Ezt követően a sértett harmadszor is felkelt az ágyból, magához vett egy borosüveget, amit a vádlott nem vett észre, majd a vádlotthoz lépve az asztalnál ülő vádlottat az üveggel úgy homlokon vágta, hogy az üveg összetört, és ezáltal 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott. A sérülés vérezni kezdett.
A vádlott ekkor felállt az asztal mellől, kezében a 11,2 cm pengehosszúságú késsel, szemben állt a sértettel. A sértett kézzel csapkodott, lábbal rugdosott a vádlott felé, aki a késsel igyekezett a támadást elhárítani úgy, hogy a késsel a sértett bal combján, a comb oldalsó felszínén, a térdhajlatban, illetőleg a comb hátsó felszínén 4 esetben szúrt-metszett sérülést okozott. Egy sérülés a bal farpofa területére esett, a bal combot ért szúrások közül az egyik nagy erővel érte a combot, és átvágta a bal comb visszerét. A visszérből erős vérzés indult meg. A vádlott ezután visszalökte a sértettet az ágyra. Látta, hogy a bal combja nagyon vérzik, bekötötte, majd elment a szomszédokhoz, segítséget kért és a mentőket értesítette, az ő megérkezésük időpontjában azonban a sértett már meghalt. Halálának az oka heveny vérvesztéses külső elvérzés volt. Időben érkező szakszerű orvosi ellátással a halálos eredmény elhárítható lett volna.
A megyei bíróság álláspontja szerint a vádlott a korábbi bántalmazások, illetőleg a fejét ért vérző sérülés okozása folytán olyan ijedtségben volt, amely az adott körülmények között korlátozta öt az elhárítás szükséges mértékének a felismerésében [Btk. 29. § (3) bek.]. Bűnösségét ezért erre figyelemmel állapította meg. Rámutatott ugyanakkor, hogy a védekező vádlott szándéka ugyancsak testi sértésre irányult, amikor az öt támadó, felé lábbal rugdosó sértettet a lábán megszúrta, az eszköz és a sérülés helyére figyelemmel azonban elindult egy olyan folyamat, amely a sértett halálához vezetett, de a halálos eredmény tekintetében csak gondatlanság terhelte a vádlottat.
A Legfelsőbb Bíróság a felmentés érdekében bejelentett fellebbezést alaposnak találta. Megállapította, hogy az irányadó tényállásból a megyei bíróság helytelenül vont le következtetést a vádlott bűnösségére. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvének III. pontjában kifejtettek szerint, a történések egész folyamatát figyelembe véve, a cselekménysor összefüggő vizsgálata alapján ítélhető meg, hogy a cselekmény véghezvitelének időpontjában a jogos védelmi helyzet fennállott-e. A jogos védelem esetében a támadás-elhárítás - mint cél - szabja meg a határt. Az irányadóul szolgáló tényállás alapján a megyei bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor jogos védelmi helyzetben volt. Tévedett azonban, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elhárítás szükséges mértékét felindultságtól és ijedtségtől korlátozottan túllépte, vagyis a Btk. 29. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának van helye. Kétségtelen, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetése idején szeszes italtól közepes fokban befolyásolt állapotban volt, a nála felismerhető nagyfokú indulat azonban nem az alkoholos állapotára, hanem a súlyos fokban ittas sértett jogellenes magatartásának a hatására keletkezett. A tényállás alapján az is megállapítható, hogy a vádlott tüdőbeteg, lényegesen gyengébb testalkatú, mint az erőszakos, agresszív sértett, aki őt korábban is több alkalommal bántalmazta. A vádlott a minden indok nélkül rátámadó sértettet két alkalommal visszalökte az ágyra, így kitért a jogtalan támadás elöl. Ennek ellenére a sértett nem hagyott fel a támadó cselekményével, hanem újból rátámadt, de ekkor már egy üres borosüveggel a fején ütötte meg, amely a vádlott testi épségét is veszélyeztette. Ilyen előzmények után a vádlott részéről az éppen evés céljából kezében tartott 11,2 cm pengehosszúságú kés használata nem volt jogtalan, mert a sértett brutális támadásával szemben jogosan védekezett.
Az sem lehet kétséges, hogy a vádlott szándéka kizárólag a támadó sértett távoltartására irányult, ezt bizonyítja, hogy sem a fejet, sem a mellkast, sem a hasi szerveket, tehát az életfontosságú testrészeket nem vette célba. Kizárólag a rugdosó sértett lábai irányába csapkodva próbálta elhárítani a támadást. Ennek során okozott a sértettnek olyan jellegű sérülést, amelynek következtében erős vérzés indult meg, és az időben történő szakszerű orvosi ellátás hiányában a sértett életét vesztette. A sértettet ért sérülés súlyosságához döntő mértékben hozzájárult az a lendület is, amellyel a támadó sértett a késsel maga előtt kaszáló mozdulatokat végző, hadonászó vádlott felé közeledett.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott elhárító tevékenysége - a mozdulatok jellege és iránya, azoknak az általános élettapasztalat szerint várható következményei folytán - nem az élet kioltására, hanem legfeljebb testi sérülés okozására irányult, és az elhárítani szándékolt, ugyancsak a testi sértés okozására alkalmas támadó magatartáshoz képest nem volt feltűnően aránytalan. Ennélfogva pedig az elhárítás szükséges mértékének ijedtségből vagy menthető felindulásból történt túllépése fel sem merülhet.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította tehát, hogy a vádlott cselekményét a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, a saját személye ellen intézett jogtalan támadás elhárítása érdekében, jogos védelmi helyzetben követte el. Ezért őt az ellene halált okozó testi sértés büntette miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján mivel büntethetőséget kizáró ok áll fenn - felmentette. (Legf. Bír. Bf. V. 1096/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás