GK BH 1993/756
GK BH 1993/756
1993.12.01.
A pénzintézet csak a saját tévedésén alapuló bankhiba esetén jogosult - az üzletszabályzatában foglaltaknak megfelelően - a vele bankszámla-szerződéses jogviszonyban levő számlatulajdonos bankszámláját - annak hozzájárulása nélkül - megterhelni. Egyéb esetekben az ilyen magatartás a pénzintézet szerződésszegésének minősül. [Ptk. 529. §, 326. § (2) bek., 361. § (1) és (2) bek.; 39/1984. (IX. 5.) MT r. 4. § (1) és (4) bek.].
Az I. r. alperes a M. Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat beavatkozó átutalási megbízása alapján 1988. október 6-án 609 765 Ft-ot utalt át a felperesnek. A beavatkozó később észlelte, hogy ezen összeg az átutalási megbízás téves kitöltése folytán került a felpereshez, ezért 1989. október 18-án felszólította a felperest annak visszafizetésére. A felperes elévülésre hivatkozva a visszafizetés elől elzárkózott. Végül is az I. r. alperes a perbeli összeget a felperes számlavezető bankjának, a II. r. alperesnek a közreműködésével a felperes számlájáról belső ügykezelési bizonylattal - bankhibára hivatkozva - leemelte, és a beavatkozónak átutalta.
A felperes a keresetében 609 765 Ft és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest. Azt elismerte, hogy a beavatkozó a kérdéses összeggel neki nem tartozott, az átutalás és a tévesen átutalt összeg visszakövetelése között azonban az egy év már eltelt, így annak visszakövetelésére elévülés okából nincsen jogi lehetőség; az I. r. alperes jogtalanul terhelte meg a számláját a vitatott összeggel. Nem ismerte el, hogy bankhiba történt, mert a megbízó beavatkozó állította ki tévesen az átutalási megbízást, az pedig nem nevezhető banki tévedésnek. Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy az átutalás banki tévedés következménye, mert a megbízó beavatkozó által tévesen kiállított átutalási megbízást - amelynek címzettje a H. Műanyagfeldolgozó Vállalat, a pénzforgalmi jelzőszám pedig tévedésből a felperesé volt - a banknak nem kellett volna teljesítenie, hanem azt a megbízónak vissza kellett volna küldenie. Ezt az I. r. alperes elmulasztotta, ezen mulasztáson alapuló tévedését helyesbítette, s így belső ügykezelési bizonylattal jogosult volt a felperes számlájáról a perbeli összeget leemelni. A bankhiba helyesbítésére viszont az elévülés szabályai nem alkalmazhatók, mert az üzletszabályzat a hiba kijavítását nem köti határidőhöz.
Az elsőfokú bíróság ítéletét - amelyben a felperes keresetét elutasította - a felperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, és az eljárás megismétléséhez szükséges iránymutatást megadta. A megismételt eljárásban a felperes a keresetét a II. r. alperesre is kiterjesztette. A II. r. alperes visszkeresetet terjesztett elő az I. r. alperessel szemben, és ennek alapján az I. r. alperest kérte közvetlenül marasztalni a felperessel szemben.
Az elsőfokú bíróság annak a kérdésnek a vizsgálatára, hogy történt-e bankhiba és melyik banknál, ha igen, az miben áll, dr. K. G.-től szerzett be szakvéleményt. A szakvélemény a 39/1984. (IX. 5.) MT rendelet 4. §-ának (4) bekezdése alapján abból indult ki, hogy a bankok a saját tévedésen alapuló jóváírást vagy terhelést, a számlatulajdonos rendelkezése nélkül is jogosultak kiegyenlíteni. A M. H. bank I. r. alperes általános üzleti feltételei és a B. Bank II. r. alperes üzletszabályzata alapján vizsgálva a konkrét kérdést, azt állapította meg, hogy annak 4. 2. 3 pontja szerint a bank csak az üzletfél terhére érkező bármely fizetési megbízás teljesítését megelőzően köteles meggyőződni arról, hogy a terhelendő bankszámla elnevezése és pénzforgalmi jelzőszáma megegyezik-e. A szakértő szerint a beavatkozó perbeli megbízást nem lehet a beavatkozó terhére érkezett átutalási megbízásnak tekinteni. Ezért a jelen esetben az I. r. alperes a számlaszám téves megjelölését nem ismerhette fel, mert az ún. befogadhatósági vizsgálat alkalmával ezt nem kellett vizsgálnia. Így az I. r. alperes bank hibátlanul teljesítette a beavatkozó tévesen kitöltött átutalási megbízását. Ezért a helytelen jóváírás oka nem az I. r. alperes banki tévedése, hanem a megbízó beavatkozó téves adatszolgáltatása volt. A II. r. alperes üzletszabályzata 10. pontja alapján a szakértőnek az volt az álláspontja, hogy ha a megbízó a megbízás gépi úton történő teljesítéséhez az adatokat tévesen adja meg, az ebből eredő kárért a bank nem felel. A perbeli átutalási megbízást az MNB-nél működő számítógépes rendszeren keresztül - a II. r. alperes bank tényleges közbeiktatása nélkül - teljesítették. Összegezésképpen a szakértő azt állapította meg, hogy a beavatkozó által adott és tévesen kitöltött átutalási megbízást az alperes bankok kifogástalanul teljesítették, a helytelen jóváírás kizárólag a beavatkozó téves adatközlésének a következménye.
Az elsőfokú bíróság a szakvéleményt ítélkezése alapjául elfogadta, és a felperes keresete alapján az I. r. alperest a kereset szerint marasztalta, míg a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a beavatkozó mulasztása - téves adatközlése - folytán került a perbeli összeg a felpereshez, s ezt a beavatkozó az elévülési időn belül nem észlelte. Ez a beavatkozói tévedés azonban nem jogosította fel az I. r. alperest, hogy önhatalmúlag banki korrekcióval a felperesi bankszámla összegét csökkentsék.
Ezen ítélet ellen az I. r. alperes és a beavatkozó fellebbezett. Az I. r. alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet megváltoztatására és vele szemben a kereset elutasítására irányult. A fellebbezésében a 39/I984. (XI. 5.) MT rendeletre hivatkozva vitatta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a perbeli esetben nem volt bankhiba, mert bankhibán a „bankszámlán történt téves bejegyzés helyesbítése” értendő. Erre az I. r. alperesnek joga volt. A perbeli esetben a beavatkozóval együtt az I. r. alperes is tévedett, amikor azt hitte, hogy az átutalási megbízást a megbízás szerint teljesítette. A bankszámla tévedés címén történt helyesbítése esetében szubjektív körülményeket nem lehet figyelembe venni. A beavatkozó fellebbezésében lényegében az I. r. alperes álláspontjához csatlakozott.
A fellebbezések alaposak.
A felperes követelése jogcímét nem jelölte meg határozottan az I. és a II. r. alperesekkel szemben, ezért a másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a felperes és az I. r., illetve az I. r. és a II. r. alperes között milyen jogviszony keletkezett, és arra alapozva a felperest milyen jogosultság illeti meg. A felperes a bankszámlaszerződést a II. r. alperessel kötötte meg, ezért a másodfokú bíróság - a Pp. 389. §-ának (3) bekezdése* alapján az ítéletet teljes terjedelmében felülbírálva - elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a II. r. alperes jogosult volt-e bankhibára hivatkozva a felperes bankszámlájáról - hozzájárulása nélkül - a perbeli összeget leemelni; vagy ezzel az eljárásával megszegte-e a szerződést.
A felperes és a II. r. alperes között létrejött bankszámlaszerződés alapján keletkezett vitás kérdés elbírálásánál a Ptk. 529. §-a, valamint a perben még alkalmazandó 39/1984. (IX. 5.) MT rendeletben (R.) és a II. r. alperes üzletszabályzatában foglaltak az irányadók. Az R. 4. §-ának (1) bekezdése szerint a számlatulajdonos bankszámlája felett - a jogszabályban foglalt kivételekkel - szabadon rendelkezik. Az üzletszabályzat elfogadásával a felperes hozzájárult ahhoz, hogy a II. r. alperes a saját tévedésén alapuló jóváírás és terhelés esetén a felperes számlatulajdonos külön rendelkezése nélkül is helyesbíthesse a hibát (üzletszabályzat 31. pont). A perbeli esetben a Miskolcról indított átutalási megbízást az MNB-nél működő számítógépes rendszerben történő feldolgozással teljesítették - a beavatkozó által kiállított átutalási megbízásban megjelölt számlaszám alapján -, azt közvetlenül a II. r. alperes által vezetett számlán írták jóvá. A jóváírás ellenőrzése, illetve az elismerendő számla helyességének abból a szempontból történő ellenőrzése, hogy a megbízáson elismerendőként megjelölt számla tulajdonosa valóban a megbízáson név szerint feltüntetett kedvezményezett-e, nem volt a II. r. alperes feladata. Az pedig a perben nem volt vitás, hogy a jóváírás a megbízáson feltüntetett számú bankszámlán történt meg, vagyis a II. r. alperes nem követett el banki tévedést. Az üzletszabályzat 31. pontja értelmében a II. r. alperes csak a saját tévedésén alapuló hibát volt jogosult kijavítani, amelyet a vele bankszámla-szerződéses kapcsolatban álló számlatulajdonosok javára, vagy terhére követett el. Mivel a II. r. alperes terhére bankhiba nem állapítható meg, így ezen a címen a II. r. alperes nem volt jogosult a felperes bankszámláját - rendelkezése ellenére vagy annak hiányában - a perbeli összeggel megterhelni, ezzel a magatartásával a II. r. alperes szerződésszegést követett el [Ptk. 529. § (1) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 4. § (1) bek.).
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az I. r. alperes tekintetében sem lehetett banki tévedést megállapítani. A perbeli esetben ugyanis a beavatkozó megbízó a megbízás teljesítéséhez szükséges adatokat tévesen adta meg, mert a számlaszámot tévesen jelölte meg. Az I. r. alperesnek a megbízás teljesítésekor - az ügyviteli utasítása alapján - nem kellett azt ellenőriznie, hogy az átutalási megbízáson feltüntetett kedvezményezetti név és számlaszám helyes-e. Amennyiben a bankszámlaszerződés a megbízás vizsgálatának ellenőrzését is előírná, ennek elmulasztása az I. r. alperes részéről nem tévedésnek, hanem szerződésszegésnek minősülne. Így az I. r. alperes tévesen hivatkozott arra, hogy bankhiba történt.
A II. r. alperes szerződésszegése alapján a másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a felperest ezzel okozati összefüggésben érte-e kár. Az nem volt vitás a perben, hogy a felperest a perbeli összeg nem illette meg. A jogalap nélkül birtokába jutott több mint félmillió forintot nem csupán etikai okokból, de a jogszabály parancsa folytán is vissza kellett volna fizetnie a beavatkozónak. A felperes a banki jóváírási értesítésből tudta, hogy kitől származik az összeg, és azt is tudnia kellett, hogy ilyen összegű számlát a beavatkozónak nem bocsátott ki.
A beavatkozó a tartozatlan fizetést a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen követelhette vissza. A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerint a pénzkövetelések elévülési ideje egy év. A Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése azonban módot ad a jogosultnak arra, hogy amennyiben menthető okból nem tudja a követelést érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított 3 hónapon belül a követelést akkor is érvényesíthesse, ha az elévülést idő már eltelt. A másodfokú bíróság a beavatkozó nyilatkozata alapján, melyet a felperes nem vitatott, megállapította, hogy a téves fizetést a jogosult jelzésére 1989. októberben ismerte fel. Ezért a beavatkozó a követelését ezen időpontig a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése alapján menthető okból nem tudta érvényesíteni, így a tévedés felismerésétől számított 3 hónapon belül meg volt a lehetősége arra, hogy igényét a felperessel szemben bírósági úton érvényesítse. Ezen három hónapon belül a beavatkozó a perbeli összeget visszakapta, ezért nem vette igénybe a bírósági utat. A bírói út igénybevétele a felperessel szemben sikerre vezetett volna, mivel a Ptk. 361. §-ának (1) és (2) bekezdése a beavatkozó követelését megalapozta, ezért a II. r. alperes nem okozott kárt a felperesnek azzal, hogy az igényérvényesítésre nyitva álló időn belül a jogszerűen visszajáró összeget a felperestől leemelte, és a jogosultnak átutalta. A felperest kár akkor érte volna, ha olyan vagyoni előnytől esik el, amelynek visszakövetelésére a bírósági utat már nem lehet igénybe venni.
A felperes az I. r. alperessel szerződéses kapcsolatban nem volt, keresetét a Ptk. 339. §-ára alapíthatta. Az I. r. alperes azonban nem okozott kárt a felperesnek, mivel bankszámlájáról a perbeli összeget nem ő, hanem a II. r. alperes emelte le.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben is elutasította. (Legf. Bír. Gf. I. 31 472/1992. sz.)
* Időközben a Pp. Ötödik részét - így többek között a hivatkozott 389. §-t is - az 1992. évi LXVIII. tv. 31. §-ának c) pontja 1993. január 1. határnappal hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás