GK BH 1993/758
GK BH 1993/758
1993.12.01.
A tanú a vallomást arra hivatkozással nem tagadhatja meg, hogy a felek egyikével - mint volt munkáltatójával - szemben a munkaügyi bíróságon pert indított, és a per folyamatban van. A tanúvallomás ilyen címen való megtagadása alapot adhat pénzbírság kiszabására [Pp. 170. §, 185. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság B. Cs. tanút az 1992. április 23-án tartott tárgyalásra megidézte, s mivel a tanú az idézés ellenére a tárgyaláson nem jelent meg, és távolmaradását előzetesen nem mentette ki, 500 Ft pénzbírsággal sújtotta.
A végzés ellen B. Cs. tanú fellebbezett. Ebben azt adta elő, hogy az ügyben tanúként részt venni nem kíván, ugyanis az idézésben nem rögzítették számára egyértelműen: milyen ügyben kérik tanúskodni. Az alperes ugyan munkáltatója volt, de az idézésben megjelölt felperest nem ismeri. Arra is hivatkozott, hogy munkáltatójával szemben a munkaügyi bíróságon pert indított, az azonban még tárgyalásra sem került. Addig, amíg ez a per nem zárul le, az alperes semmilyen ügyben nem hajlandó tanúskodni.
A fellebbezés nem alapos.
A tanú kihallgatására vonatkozóan a Pp. 167-176. §-ai tartalmaznak részletes rendelkezést. Ezek között a 170. § részletesen felsorolja, hogy a tanú a vallomást mely esetekben tagadhatja meg. A tanú által a vallomás megtagadására felhozott indokok a Pp. 170. §-ban felsoroltak között nem szerepelnek. A Pp. 173. § (1) bekezdése szerint a kihallgatás kezdetén a tanútól meg kell kérdezni a nevét, születési helyét, idejét, anyja nevét, lakóhelyét, foglalkozását, valamint azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van, s ennek folytán vagy más okból nem elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástétel megtagadására jogosult.
A jelen esetben, a fellebbezésben előadottak önmagukban nem indokolják a tanúvallomás megtételének megtagadását, és nem teszik indokolttá azt, hogy a tanú a tárgyaláson meg se jelenjék. A fentiek figyelembevételével, a tanúval szemben a bírság kiszabása a Pp. 185. §-ának (1) bekezdése alapján indokolt volt, mivel a tanú a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és elmaradását alapos okkal előzetesen ki sem mentette. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság bírságot kiszabó végzését a Pp. 259. § és a 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Nógrád Megyei Bíróság G. 40 526/1991. sz. - Legf. Bír. Gf. IV. 32 426/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás