GK BH 1993/764
GK BH 1993/764
1993.12.01.
A magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő „más követelései” fogalom értelmezése az 1986. évi 11. tvr. alapján indult felszámolási eljárásban [1986. évi 11. tvr.** 30 § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével elrendelte a felszámolási eljárás megindítását a G. C. Kisszövetkezet ellen. A Magyar Közlönyben közzétett végzés kijelölte a felszámolót, és felhívta a gazdálkodó szervezet hitelezőit, hogy követeléseiket a Magyar Közlöny megjelenésétől számított 30 napon belül az elsőfokú bíróságnak jelentsék be. Az elsőfokú bírósághoz 1991. május 29-én benyújtott kérelmükben B. L. 649 053 Ft, N. J. 655 752 Ft és C. J. 849 744 Ft összegű követelést jelentettek be a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben, hivatkozva arra, hogy a gazdálkodó szervezet kölcsönszerződéseken alapuló tartozásaiból az említett összegeket nem fizette meg. A felszámoló az 1992. március 27-én kelt levelében közölte a hitelezőkkel, hogy követeléseiket „egyéb követelések” jogcímén [1986. évi 11. törvényerejű rendelet 30. §-a (1) bekezdésének e) pontja] nyilvántartásba vette. A hitelezők - az 1986. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: tvr.) 26. §-ának (2) bekezdése alapján - az elsőfokú bíróságnál kifogással éltek, amelyet az elsőfokú bíróság végzésével elutasított. A végzés indokolása szerint a hitelezőknek a gazdálkodó szervezettel kötött kölcsönszerződésekből származó követelései nem minősülnek magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő követeléseinek [tvr. 30. §-a (1) bekezdésének c) pontja], hanem - a felhasználó álláspontjával egyezően - „egyéb követelések”-nek tekintendők, ezért a kifogás nem megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság - a hitelezők által benyújtott fellebbezés folytán - végzésével az** Az 1986. évi 11. tvr. az 1991. évi IL. törvény 82. §-a és 84. §-a folytán 1992. január hó 1. napjával hatályát vesztette, az ezt megelőzően indult felszámolási eljárásokban azonban rendelkezései továbbra is irányadók. elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolása hivatkozik arra, hogy B. L., N. J. és C. J.- mint a felszámolás alatt álló G. C. Kisszövetkezet tagjai, a munkabér kifizetésével kapcsolatos problémák megoldása érdekében - személyenként 1 000 000 Ft összegű tagi kölcsönt nyújtottak a kisszövetkezetnek, amelyet - kölcsönként - a takarékszövetkezettől vettek fel. A tagi kölcsön nem tartozik a tvr. 30. §-a (1) bekezdésének b)-d) pontjaiban felsorolt követelések közé; a c) pontban foglalt követelésnek a magánszemély szerződésen alapuló követelése csak abban az esetben minősíthető, ha a szerződés teljesítése nem az üzleti élettel van kapcsolatban. Helyesen döntött ezért az elsőfokú bíróság, amikor a hitelezők követeléseit „egyéb követelések”-nek minősítette.
A jogerős végzés ellen a hitelezők nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben követeléseiket - a jogerős végzést megváltoztatva - kérték a tvr. 30. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt követelésekként besorolni. Kérelmükben előadták, hogy követeléseik magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő követeléseinek minősülnek. Ezzel kapcsolatban hivatkoztak arra, hogy a kölcsönszerződésekkel a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetet terhelő munkabérek kifizetését kívánták elősegíteni; azokból semmilyen gazdasági előnyük sem származott.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A tvr. 30. §-a (1) bekezdésének c) pontja alá a magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő „más” követelései tartoznak; ezek között a rendelkezés - a „különösen” kifejezést használva, tartalmát tekintve tehát példálódzó jelleggel - megemlíti a hibás teljesítésből és a kártérítésből eredő követeléseket. A tvr. indokolása ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy a magánszemélynek, mint megrendelőnek a követelése akkor minősül a 30. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt követelésnek, „ha a szerződés teljesítése nem az üzleti élettel van kapcsolatban”.
Sem a tvr., sem - a felszámolási eljárásra is irányadó - más jogszabály nem határozza meg a „gazdasági tevékenység” vagy az „üzleti élet” fogalmát, s ennek folytán azt sem, hogy a magánszemély milyen követelései erednek nem gazdasági tevékenységből, illetőleg a szerződések teljesítése mely esetekben nincs kapcsolatban az üzleti élettel. Az előbbiek értelmezése során ezért - a szerződési nyilatkozatok értelmezéséhez hasonlóan [Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése] - a szavak általánosan elfogadott jelentéséből kell kiindulni. Ebből kiindulva pedig nem tekinthető gazdasági tevékenységnek és nincs kapcsolatban az üzleti élettel az olyan szerződés megkötése, továbbá teljesítése, amelynek nem célja gazdasági előny szerzése. A hitelezők és a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet között létrejött kölcsönszerződések pedig nem irányulnak arra, hogy a hitelezők gazdasági előnyhöz jussanak.
Az iratokból megállapíthatóan a felszámolás alatt álló kisszövetkezet elnöke, B. L. és a kisszövetkezet elnökhelyettese, C. J. 1989. augusztus 30-án kölcsönszerződéseket kötöttek a G. C. Kisszövetkezettel. A szerződésekben a takarékszövetkezettől 40%-os kamat fizetése mellett felvett 1 000 000-1 000 000 Ft összeget adták kölcsön azonos kamattal - más kamat vagy egyéb költségtérítés felszámítása nélkül - a kisszövetkezetnek azzal, hogy az említett összeg kizárólag munkabér kifizetésére használható fel. A kisszövetkezet vezetősége által 1989. augusztus hó 29. napján tartott ülés jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a kölcsönszerződések megkötésére a takarékszövetkezettel folytatott előzetes megbeszélések alapján, a kisszövetkezet pénzügyi problémái miatt, a munkabérek kifizetésének biztosítása érdekében került sor.
Azonos tartalmú kölcsönszerződést kötött a G. C. Kisszövetkezettel 1990. augusztus 17-én N. J., a kisszövetkezet vezetőségének tagja.
Az előbbiekre figyelemmel a hitelezők által bejelentett követelések - amelyek jogalapját és összegszerűségét egyébként a felszámoló sem vitatta - magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő „más” követeléseinek minősülnek. A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság ezért a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság és a megyei bíróság végzéseit - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján - megváltoztatta, és a hitelezők követeléseit magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követeléseként [tvr. 30. §-a (1) bekezdésének c) pontja] rendelte el nyilvántartásba venni. (Gfv. X. 30. 788/1993. sz.)
* Az 1986. évi 11. tvr.-t az 1991. évi IL. tv. 84. §-a hatályon kívül helyezte. Ez utóbbi jogszabály 38. §-ának (1) bekezdése is elrendelte a felszámolási eljárás közzétételekor folyamatban levő végrehajtási eljárások felfüggesztését, ezért a tétel érvényes.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás