BK BH 1993/8
BK BH 1993/8
1993.01.01.
I. A kiskorú veszélyeztetésének bűntette nem valósul meg, ha a vagyon elleni bűncselekmények tekintetében különös visszaeső vádlott a 15 éves rokonát három esetben — egyenként a szabálysértési értéket meg nem haladó — termékenyek eltulajdonítására veszi rá [Btk. 195. § (2) bek.].
II. A vezetői engedéllyel nem rendelkező vádlott által megvalósított járművezetés tiltott átengedése esetén a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabása indokolt [Btk. 189. § (1) bek., 58. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat 3 rb. lopás vétségében és járművezetés tiltott átengedésének vétségében mondotta ki bűnösnek, ezért őt - mint az utóbbi vétség vonatkozásában visszaesőt - halmazati büntetésként főbüntetésül 4 hónapi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül pedig 1 évre a közügyektől eltiltásra és 1 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 24 éves vádlott alkalmi munkás, 4 gyermeke van. A járásbíróság 1983. október 28. napján ítéletével rablás büntette és további vagyon elleni bűncselekmények miatt 3 év 6 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 4 évre a közügyektől eltiltásra; a városi bíróság az 1986. szeptember 30. napján jogerős ítéletével jármű önkényes elvételének vétsége és további bűncselekmények miatt 6 hónapi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Ez utóbbi büntetésből engedélyezett feltételes szabadságot utóbb megszüntették, és ezt a büntetést 1988. február 18. napján töltötte ki.
A vádlott - akinek gépjárművezetői engedélye nincs - 1991. július 6. napján a későesti órákban az egyik rokonának a rá bízott személygépkocsijával közlekedett. Magával hívta a 15 éves unokatestvérét is. A gépkocsi vezetését útközben véglegesen ennek a fiúnak engedte át, aki sem vezetői engedéllyel, sem vezetői gyakorlattal nem rendelkezett.
Hazafelé haladva, a hajnali órákban a vádlott ötletére 3 bekerítetlen kertet is megdézsmálták. Az egyik kertből 805 forint, a másodikból 112 forint, a harmadikból 205 forint értékű burgonyát, vöröshagymát, illetve sárgabarackot tulajdonítottak el. Amikor e cselekményeket befejezve hazafelé tartottak, a rendőrjárőr igazoltatta őket, és a cselekmények lelepleződtek.
A megalapozott tényállásból okszerűen vonható következtetés a vádlott bűnösségére, és a cselekményeinek a jogi minősítése is törvényes.
A különböző sértettek sérelmére megvalósított és így a folytatólagosság törvényi egységébe nem vonható lopási cselekmények a vádlott vonatkozásában azért valósítanak meg szabálysértés helyett vétséget, mert a vádlott - az előéleti adatokból kitűnően - ebben a körben különös visszaeső [Btk. 316. § (2) bek. e) pont]. Ugyanakkor a büntetlen előéletű, 15 éves rokonfiúra ezt a szabálysértést vétséggé emelő körülmény nem hat ki, az ő magatartása tehát csak szabálysértés.
A vádlott ezek szerint nem bűncselekmények elkövetésére biztatta a fiatalkorút. Három kisebb lopás mellett a züllött életmódról sem lehet beszélni, így a vádlott nem valósította meg a Btk. 195. §-ának (2) bekezdése szerinti, kiskorú veszélyeztetése bűntettének a törvényi tényállását. A Btk. 195. §-ának (1) bekezdése azért nem jöhet szóba, mert a 15 éves fiú nem volt a vádlottra ideiglenesen sem rábízva, és nyilvánvaló, hogy a (főleg távolabbi) rokoni kapcsolat önmagában nem elegendő a vonatkozó törvényi tényállás megvalósulásához.
Bár a vagyon elleni cselekmények elkövetésében a már említett fiú is részt vett, ugyancsak nem tévedett a városi bíróság, amikor a vádlott lopási tevékenységét tettesi, nem pedig társtettesi magatartásnak értékelte. Társtettességről ugyanis nem lehet szó akkor, ha a további elkövető valamely oknál fogva büntetőjogilag nem vonható felelősségre; vonatkozik ez értelemszerűen arra az esetre is, amikor az ő tevékenysége nem bűncselekményként, hanem csupán szabálysértésként értékelhető.
A halmazati büntetés (Btk. 85. §) kiszabása során a városi bíróság a bűnösségi körülményeket általában helyesen ismerte fel és értékelte. Súlyosítóként vette figyelembe azt, hogy a vádlott a közlekedési bűncselekmény vonatkozásában visszaeső.
A városi bíróság törvényesen járt el, amikor a lopási cselekmények kapcsán nem utalt a Btk. 97. §-ára, a BK 92. számú állásfoglalásban írtakra figyelemmel a vagyon elleni bűncselekményeket illetően a Btk. 97. §-ának a büntetés mértékét emelő hatása ebben az esetben nem érvényesül, ezért a büntetés kiszabása során a különös visszaesés nem jön figyelembe. A különös visszaesőkénti elkövetés azonban az ítélet rendelkező része más helyén mindenképp feltüntetendő. A városi bíróság mulasztását a megyei bíróság pótolta.
Nem tévedett a városi bíróság amikor a többszörös halmazatra, a 15 éves fiú többszöri bevonására, valamint a fentebb említett előéletre figyelemmel a vagylagos büntetések közül a szabadságvesztést látta főbüntetésként alkalmazandónak. A börtönbüntetés tartamát a törvényi minimum közelében határozta meg az elsőfokú bíróság, így az nem volt mérsékelhető.
Indokoltan alkalmazta a mellékbüntetéseket is. A vádlott méltatlan a közügyekben részvételre, a közúti közlekedés körében a társadalomra veszélyesség jelentős, és a járművezetéstől eltiltás a 189. §-a szerint vétség mellett is alkalmazható. A mellékbüntetéseket a törvényi minimumban határozta meg, ezért a mérséklésük sem jöhet szóba. A városi bíróság nem foglalkozott ítéletében azzal, hogy az ügyész az engedély nélküli vezetés szabálysértése elkövetésének a megállapítását is indítványozta. A megyei bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában ebben a körben az eljárást megszüntetettnek [Be. 216. § (2) bek.] tekintette.
Minderre figyelemmel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy a vádlott a 3 rb. lopás vétsége tekintetében különös visszaeső és az engedély nélküli vezetés szabálysértése tekintetében a büntetőeljárást megszüntetettnek tekintette, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 399/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás