PK BH 1993/89
PK BH 1993/89
1993.02.01.
A vélemény, a bírálat, az értékítélet akkor jogsértő, ha valótlan tényállítást tartalmaz, a valóságot hamis színben tünteti fel, vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, lealázó [Ptk. 76. §, 78. §; PK 12. sz.].
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete városi választmánya nevében a választmány ügyvivő testülete 1990. január 9-én a választmányi tag alperes kezdeményezésére és szóban előterjesztett indokolása alapján írásban felhívta a tagjait, hogy titkos szavazás útján szavazzanak arról: egyetértenek-e a felpereshez, mint történelem-szaktanácsadóhoz intézendő felhívással, hogy mondjon le tisztségéről. Indokolásként tartalmazza az irat, hogy a felperes hosszú MSZMP-s múltra tekinthet vissza, szakfelügyelte a marxista történelemtanítást, a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen a tudományos szocializmus tanára volt. Ezzel a múlttal (látványos fordulatot téve) a legélesebben kommunistaellenes párt, a Fidesz mellé sorakozott fel, ennek a pártnak a képviselője az önkormányzatban. Majd a következőket közli: a javaslat indítéka nem a nevezett kommunistamúltja, s nem a Fideszhez való viszonya, hanem azt az elvtelenséget demonstráló 180 fokos fordulat, amely súlyosan esik latba olyan területen, mint az oktatás, ahol az erkölcsi példamutatás is múlhatatlanul szükséges. E felhívást megküldték azoknak az iskoláknak, amelyeken a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szervezeti csoportjai működnek.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a közzétett irat személyhez fűződő jogait sérti, és kérte kötelezni az alperest, hogy nyilatkozattal adjon elégtételt, a saját költségén nyilvánosságot biztosítson a nyilatkozatnak M. alap- és középfokú intézményei tanári testületeinek a megküldésével.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a sérelmezett körlevelet nem ő bocsátotta ki, hanem a PDSZ szakszervezeti választmányának ügyvivői testülete, ezért tévesen perelte őt alperesként a felperes. Hivatkozott arra is, hogy a felhívásban szereplő tények megfelelnek a valóságnak, egyébként pedig az alperes a javaslatával, illetve véleményével jogos bírálatot gyakorolt, a körlevél kiadását és szétküldését azonban nem az alperes javasolta.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítéleti indokolás lényege szerint más személyiségének az értékelése, bírálata csak akkor jogsértő, ha túllépte a szabad véleménynyilvánítás határait. A valós tényeken alapuló bírálat akkor jogsértő, ha aránytalanul túlzó, indokolatlanul bántó, megalázó. Az elsőfokú bíróság ezt nem látta megállapíthatónak.
A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes becsülethez fűződő személyiségi jogát a Pedagógus Szakszervezet városi választmánya nevében a szakszervezet tagjaihoz címzett felhívással, mert az a felperes elvtelenségére és az oktatásban múlhatatlanul szükséges erkölcsi példamutatásnak a hiányára vonatkozó helytelen értékítéletet tartalmaz.
Kötelezte az alperes, hogy ezt a nyilatkozatot saját költségén juttassa el M. város valamennyi általános és középiskolájába. Az indokolás szerint a felhívás szövege összefüggéseiben sérti a felperes becsületét, mert öt elvtelennek minősítette, róla az erkölcsi példamutatás hiányát állapította meg. Az ilyen értékítélet objektíve alkalmas a becsület sérelmére.
A másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A Ptk. 76. §-a értelmében a személyhez fűződő jog sérelmét jelenti a becsület megsértése. A Ptk. 78. §-ának (1)-(2) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére is. A jó hírnév sérelmét jelenti különösen az, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kifogásolt közlemény azért sérti a felperes becsületét, mert helytelen értékítéletet tartalmaz, amely objektíve alkalmas a becsület sérelmére. Ez az álláspont téves. A véleménynyilvánítás alkotmányos szabadsága folytán a vélemény, a bírálat az értékítélet a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint (PK 12. szám) önmagában nem jelent jogsértést akkor sem, ha a megbírált számára sérelmes, és akkor sem, ha a bírálattal nem mindenki ért egyet. A bírálat, az értékelés részben tartalmában, részben kifejezésmódjában lehet jogsértő, jelentheti a bírálat szabadságának a túllépését. Tartalmában jogsértő, ha valótlan tényállításokat tartalmaz vagy fejez ki, illetve a valóság hamis színben történő feltüntetésére alkalmas. A kifogásolt írásbeli felhívás valótlan tényállításokat nem tartalmazott.
Lényegtelen tévedések nem jelentik a valóság meghamisítását, így nincs jelentősége annak, hogy a felperes milyen marxista történelmi tárgyat tanított.
A való tények hamis színben való feltüntetése akkor állapítható meg, ha a való tények sajátos csoportosításával, egyes tényállásrészek elhallgatásával hamisítják meg a valóságot. A perbeli esetben ezt sem lehet megállapítani. A nyilatkozat objektíven közölte a való tényeket, és ezeket értékelte a saját felfogása szerint, amire bárkinek joga van.
Kifejezésmódjában akkor jogsértő az értékelés, a bírálat, ha aránytalanul túlzó, indokolatlanul bántó lealázó, lekicsinylő. A kifogásolt megállapítással kapcsolatban ez sem valósult meg. A 180 fokos megjelölés nem értékelhető aránytalanul túlzónak, azt fejezi ki, hogy lényeges ellentét van a felperes jelenlegi és korábbi felfogása között. Nem haladja meg a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét az a közlés sem, amely szerint ez a fordulat súlyosan esik latba az olyan területen, ahol erkölcsi példamutatásra van szükség. Tiszteletben kell tartani bárkinek azt a véleményét, amely szerint a politikai állásfoglalás ilyen jellegű megváltoztatását elvtelennek tartja, olyannak, amely nem felel meg az erkölcsi példamutatás követelményének. A fentiekből következik, hogy az alperesnek a választmányi ülésen szóban előadott fenti véleménye és az azt rögzítő körlevél tartalmában nem sértette a felperesnek a Ptk. 76. § és a Ptk. 78. §-ában védett személyhez fűződő jogát.
Nem fogadta el a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásban kifejtett azt az álláspontot, amely szerint az alperes személyében nem lenne köteles helytállni a nyilatkozat esetleges jogsértő volta miatt. A körlevelet a választmány nevében adta ki az ügyvivői testület. Az alperes maga is tagja a választmánynak, az írásba foglalt nyilatkozat név szerint feltünteti az alperes személyét, mint a nyilatkozatot elsősorban tevő előterjesztőjét. Mindebből következik, hogy az alperes nemcsak szóbeli közleményért, hanem az okiratban foglaltakért is köteles a személyhez fűződő jog védelme szempontjából helytállni.
Ezért nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a keresetet az alperessel szemben érdemben tárgyalták, és az ügy érdemében határoztak.
A kifejtettekből következik, hogy a felperes alaptalanul kérte személyhez fűződő jogai megsértésének megállapítását és az alperes elégtétel adására kötelezését. A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (P. törv. IV. 20 712/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás