BK BH 1993/9
BK BH 1993/9
1993.01.01.
Ha az elkövetők az áruház napi bevételének az elrablását határozták el, kísérlet esetén azt kell vizsgálni, milyen értéket vihettek volna el, és a minősítés ehhez az értékhez igazodik [Btk. 321. § (1) bek., (3) bek. b) pontja 16. §].
Az elsőfokú bíróság a vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettének kísérletében, ezért az I. r. vádlottat mint többszörös visszaesőt 4 évi fegyházbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra, míg a II. r. vádlottat 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre közügyektől eltiltásra ítélte.
Az irányadó tényállás szerint az I. r. vádlott megfigyelte a sértett ABC-áruház napi bevételének a szállítási módját. Ezt elmondta a II. r. vádlottnak, és megegyeztek abban, hogy a napi bevételt megszerzik. Az előzetes megbeszélés alapján megjelentek a sértett ABC-áruház gazdasági bejáratánál, a fejükre álarcot húztak, majd az áruházba becsengettek, és az ajtó kinyitását követően mindketten bementek az üzletbe. A II. r. vádlott a gázpisztolyból két lövést adott le, majd felszólította az ajtót kinyitó eladót a bevétel átadására. Az eladó szembeszállt a támadókkal, a többi dolgozóktól segítséget kért, végül a vádlottakat sikerült lefogni és a rendőrség megérkezéséig visszatartani.
A vádlottak szándéka mintegy 150-200 000 forint elvételére irányult, melyről úgy gondolták, hogy annyi a bolt egynapi bevétele. Az üzletben a szállításra előkészített bevétel aznap 323 000 forint volt.
Az elsőfokú bíróság a vádirattal eltérően minősítette a vádlottak rablási cselekményét. Álláspontja szerint kívülálló emberektől nem lehet elvárni, hogy tisztában legyenek egy üzlet napi bevételével. A vádlottak végig következetesen egybehangzóan adták elő, hogy ők úgy gondoltak, hogy maximum 200 000 forint lehet az üzletben, ennyinek az eltulajdonítására készültek, akkora összegre számítottak. Figyelemmel arra, hogy a cselekmény kísérleti szakig jutott csak el, az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az elkövetők szándéka milyen érték elvitelére irányult. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az eset összes körülményéből a vádlottak terhére nem állapítható meg a jelentős értékre történt elkövetés, ezért a cselekményt a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rablás büntette kísérletének minősítette.
Az ítélet ellen az ügyész a cselekmény téves minősítése miatt és súlyosbítás végett, míg a vádlottak és védőjük enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A főügyészségnek a másodfokú tárgyaláson részt vevő képviselője az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta, és - figyelemmel a cselekmény színhelyén talált 323 000 forintra - a rablás súlyosabban minősülő esetének a megállapítását indítványozta.
A másodfokú bíróság ez utóbbi nézettel értett egyet a következők miatt. Az érték szerint minősülő vagyon elleni bűncselekmények esetében a kísérleti szakban rekedt cselekményeknél vizsgálni kell az elkövetési szándékon belül azt is, hogy az a szándék milyen értékre nézve áll fenn. A rablásnál mint eredmény-bűncselekménynél az összeg meghatározása rendszerint nehézségbe ütközik, mert az elkövető általában nem határozza el, hogy milyen értékre nézve fogja a rablást elkövetni. Ha azonban ez megállapítható - mert meghatározott összeget vagy meghatározott értékű tárgyat akart megszerezni, akkor a szándék erre nézve áll fenn.
Ha az elkövetők csak magát a rablást határozták el, és ezen belül is kimondottan pénzt akarnak megszerezni - mint az adott esetben -, akkor azt kell vizsgálni, hogy mennyi az a pénzösszeg, amit elvihettek volna, és ez az érték lesz a minősítés megalapozója.
Téves tehát az az álláspont, hogy a nem konkrét tárgyért vagy összegért lopni vagy rabolni induló elkövető feltevése, reménye vagy vágya azonos lenne az elkövetési szándékkal. A vádlottak a napi bevételt akarták elvinni, ez pedig 323 000 forint volt, ezért a rablási szándékuk erre az érték szerint minősülő bűncselekményre terjedt ki. Annak nincs jelentősége, hogy a vádlottak mit "gondoltak", mennyi pénzt fognak ott találni. Az elkövetési módból, és az ismert szándékból ugyanis nem vonható le olyan következtetés, hogy a cselekmény befejezésénél a remélt pénzösszegnél nagyobb összeget nem vittek volna el. Nincs adat arra, hogy a vádlottak, akik a napi bevételt akarták elvinni, semmi esetre sem vittek volna el 323 000 forintból többet, mint 200 000 forintot.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlottak cselekményét a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdésének b) pontja szerint minősülő jelentős értékre, társtettesként elkövetett rablás büntette kísérletének minősítette, és erre figyelemmel velük szemben hosszabb tartamú büntetést szabott ki. (Főv. Bír. 24. Bf. XV. 6523/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás