PK BH 1993/90
PK BH 1993/90
1993.02.01.
Üres kép- és hangkazetta forgalomba hozatala önmagában nem minősül jogosulatlan felhasználásnak [1969. évi III. (Szjt.) tv. 53. §].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresete alapján 262 480 Ft szerzői jogdíj, ennek törvényes kamata és 13 200 Ft perköltség megfizetésére és az állam javára 262 480 Ft közérdekű célra fordítandó bírság és 15 750 Ft illeték megtérítésére kötelezte az alperest. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes 1989-1990. években kép-, illetve hangfelvételek készítésére alkalmas 1 281 300 Ft vámértékű videokazettát és 2 002 060 Ft értékű magnetofonkazettát hozott be külföldről, és ezek után nem fizetett szerzői díjat. A 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 14/A. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a másolat készítésére alkalmas üres kép- és hanghordozó után külföldi termék esetében az első belföldi forgalmazó köteles a nagykereskedelmi ár alapulvételével 8% szerzői díjat fizetni.
Az alperes fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az eljárás felfüggesztését és az 1989. évi XXXII. tv. 38. §-a alapján az Alkotmánybíróság eljárásának a kezdeményezését a döntés alapjául szolgáló jogszabály alkotmányellenességének a vizsgálata végett. Álláspontja szerint miniszteri rendelet alkotmánysértéssel állapította meg szerzőidíj-fizetési kötelezettséget a hang- és képfelvételt nem tartalmazó hanghordozók, illetve képhordozók forgalmazása után.
A felperes kérte helybenhagyni az elsőfokú ítéletet, a per felfüggesztésének és az Alkotmánybíróság vizsgálata iránti előterjesztésnek a mellőzését.
A fellebbezés csak részben alapos.
A szerzői jogi törvény végrehajtásáról rendelkező 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Szjt. Vr.) 14/A. §-ának a (2) bekezdése egyértelműen rendelkezik arról, hogy az ún. „üres” kép- és hangkazetták forgalomba hozatala után is szerzői díjat kell fizetni. Az összegszerűség nem volt vitás a felek között.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. 38. §-ának (1) bekezdése alapján az alkalmazandó jogszabály alkotmányellenessége vizsgálatának a kezdeményezését a Legfelsőbb Bíróság nem látta indokoltnak. Az alperes lényegében azt kifogásolta, hogy a szerzőidíj-fizetési kötelezettség kérdésében nem törvény, hanem miniszteri rendelet rendelkezett. Tartalmilag azonban a szabályozás nem kifogásolható, a nemzetközi gyakorlatnak is megfelel. Ezért nem látszik várhatónak, hogy az alkotmánysértés esetleges megállapítása esetén az Alkotmánybíróság határozatának visszamenőleges hatályát állapítsa meg. A jogszabály alkotmányellenességét esetleg kimondó határozat tehát nem érinti a per alapjául szolgáló, korábban létrejött jogviszonyt s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket [1989. XXXII. tv. 43. § (1), (2), (4) bek.].
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság nem látta indokoltnak a per felfüggesztését. Egyébként az alperes ebben a kérdésben már korábban az Alkotmánybírósághoz fordult.
Alaptalanul történt azonban az Szjt. 53. §-ának a (2) bekezdése alapján bírság kiszabása. Az Szjt. 53. §-ának (1), illetve (2) bekezdésére tekintettel bírságot csak a mű jogosulatlan felhasználása esetén lehet kiszabni, és csak akkor, ha ez a jogsértés a felhasználónak felróható. A bírságot a felhasználó köteles megfizetni. A perben nincs bizonyítva - a felperes nem is hivatkozott rá -, hogy az alperes jogosulatlanul használt fel valamely, a szerzői jog által védett művet. Az alperes bármiféle felvételre alkalmas kazettákat forgalmazott. Az Szjt. Vr. 14/A. §-ának (2) bekezdése alapján ezért köteles szerzői díjat fizetni, függetlenül attól, hogy utóbb ezeket a kazettákat felhasználják-e, és ki használja fel valamely szerzői jog által védett mű rögzítésére. Erre tekintettel az alperes bírság fizetésére nem kötelezhető.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és a bírság kiszabását mellőzte. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 461/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás