PK BH 1993/92
PK BH 1993/92
1993.02.01.
A védjegybitorlás megállapítását önmagában nem zárja ki az, hogy a jogsértés elkövetése bejegyzett cégnév használatával történik [1969. évi IX. tv. (Vt.) 13. §].
Az elsőfokú bíróság a részítéletével megállapította, hogy az alperes a fuvarozási és raktározási szolgáltatásaival kapcsolatban a „DLH” megjelölés 1990. november 15-ét követő használatával a felperes védjegyét bitorolta, ezért őt a jogsértő tevékenység abbahagyására kötelezte, és a további jogsértéstől eltiltotta. Az elsőfokú bíróság a részítéletében megállapította: a vízszintes csíkokból álló grafikai elemekkel határolt „DHL” betűelemeket tartalmazó védjegy jogosultja a felperes. A védjegy a 39. áruosztályba sorolt okmányok, iratok és csomagok szállításával, tárolásával kapcsolatos szolgáltatásokat jelöl. Az 1990-ben megkötött társasági szerződéssel alapított alperes a teljes és a rövidített cégnevében, valamint az általa végzett fuvarozási és raktározási tevékenység megjelölésére a „DLH” betűelemeket használja. Miután a felperes védjegyének és az alperes által használt megjelölésnek is a domináns, az összbenyomást meghatározó eleme a DHL, illetőleg a DLH betűelem-kombináció (a védjegy ábrás elemei és az alperes cégnevének további szóelemei a fogyasztókra gyakorolt hatás szempontjából elhanyagolhatók), ezért a betűelemek nagyfokú hasonlósága a peres felek által végzett azonos szolgáltatások körében az összetéveszthetőséget eredményezi. Az alperes a felperes védjegyének használatára jogot nem szerzett, ezért tevékenysége védjegybitorlást valósít meg [Vt. 13. §-ának (1) bekezdése]. Az elsőfokú bíróság a felperes egyéb jogcímen is előterjesztett keresetére tekintettel a védjegybitorlás miatti igényekről részítélettel döntött.
Az elsőfokú részítélet megváltoztatása és a védjegybitorlásra alapított kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem vette kellő súllyal figyelembe azt a tényt, hogy a felperes védjegye nem kizárólag szóvédjegy, hanem ábrás elemekkel kombinált, és az utóbbi elemek az alperes által használt cégnévben és egyéb megjelöléseken nem fordulnak elő. Hivatkozott arra is, hogy az általa használt (és a cég teljes, valamint a rövidített nevében is előforduló) DLH betűjelzés a teljes cégnév rövidítéseként jött létre, ezért a felperes védjegyével való összetéveszthető hasonlóság esete nem áll fenn.
A felperes az elsőfokú részítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
A védjegyről szóló 1969. évi IX. törvénynek (Vt.) az elsőfokú bíróság által is helytállóan idézett 13. §-a (1) bekezdése értelmében védjegybitorlást az követ el, aki a védjegy árujegyzékben szereplő vagy ahhoz hasonló áruval kapcsolatban jogosulatlanul használja más védjegyét, vagy ahhoz összetéveszthetőségig hasonló más megjelölést. A per meg nem cáfolt adatai szerint az alperes a felperes védjegyének árujegyzékében szereplő szolgáltatásokkal azonos tevékenység végzése során használja a DLH betűjelzést, ezért a felperes keresete alapján annak elemzése volt szükséges, hogy a felperes védjegye és az alperes által használt jelölés a szolgáltatásokat igénybe vevők (a fogyasztók) számára eredményezheti-e az összetéveszthető hasonlóságot. Az alperes a fellebbezésében tévesen hivatkozik arra, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a felperes védjegye nem kizárólag szóvédjegy. Az elsőfokú bíróság ugyanis azt állapította meg, hogy a védjegy ábrás elemeinek a fogyasztókra gyakorolt hatása a szóelemmel ellentétben jelentéktelen, és a védjegy uralkodó eleme, amely a fogyasztók számára is meghatározó jelentőségű, a szóelem. Az elsőfokú bíróságnak ezzel a következtetésével a Legfelsőbb Bíróság is egyetért. Ugyanígy helytálló az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása is, hogy az alperes cégnevében is a DLH betűelemek a meghatározók, és emellett a társasági formára utaló rövidítések (kft.) vagy pedig a teljes cégnévnek (terjedelme miatt) a felperes védjegyével szemben a fogyasztók számára nincs megkülönböztetést eredményező hatása. A védjegyben és az alperes cégnevében előforduló betűkombinációk fonetikusan ejtve is összetéveszthetők, ezért az alperes a fellebbezésében alaptalanul állította, hogy esetében nem valósultak meg a Vt. 13. §-a (1) bekezdésében előírt törvényi tényállítási elemek. A védjegybitorlás megállapítását pedig önmagában az sem zárja ki, hogy a jogsértés elkövetése bejegyzett cégnév használatával történik. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 532/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás