PK BH 1993/93
PK BH 1993/93
1993.02.01.
Szomszédjogok gyakorlásának vizsgálata az átlagostól eltérő kivitelezést igénylő kerítés létesítési költségeinek megosztásánál [Ptk. 100. §].
A budapesti 220 478 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan a felperesek különböző arányú közös tulajdona. Az ezzel szomszédos, a 220 475 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan az alperes tulajdonában van. A két ingatlant korábban sövény választotta el. Ezt a sövénykerítést az alperes - az I. r. felperes házastársának hozzájárulásával - megszüntette, majd a betontuskókba ágyazott kerítés építését kezdte meg.
A felperesek a keresetükben - egyebek mellett - annak megállapítását kérték, hogy az alperes a telkükre átnyúlva kerítést kíván létesíteni 2 méterenként betonoszlopokból és mindezt 2,5 m magas szürke hullámpalával borítva. Állították, hogy ezzel az alperes a sérelmükre birtokháborítást követ el, a kerítés a házuk kilátását gátolja, és be is árnyékolja.
Az alperes a felperesek keresetének teljes elutasítását kérte. Egyben viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben a felperesek kötelezését kérte annak tűrésére, hogy a bíróság jogosítsa fel az alperest a közös birtokhatáron - annak teljes hosszúságában - szilárd (téglafal) kerítés létesítésére. A perben beszerzett szakértői véleményre alapítottan a viszontkeresetet utóbb akként módosította az alperes, hogy a szakértő által javasolt lamellás kerítést építhesse meg a birtokhatár teljes hosszában, mert egységes kerítést kíván építeni.
A felperesek a módosított viszontkeresettel szemben akként védekeztek, hogy lamellás kerítés építése csak a felperes lakóház konyhaablaka előtti szakaszon indokolt, mert a szakértői megállapítás szerint a konyhaablak az építésügyi szabályok megszegésével épült meg: 2 méter helyett 1,30 m mellvédmagasságú, és emiatt nagyfokú a rálátás az alperesi ingatlanra.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a viszontkereset alapján pedig feljogosította az alperest arra, hogy a kitűzött határvonalra 1990. május 31-ig lamellás kerítést építsen. Ezt a felperesek tűrni kötelesek. A határozat indokolása szerint a két ingatlan határvonala természetben és a térképi határvonalat illetően azonos. Ezen a részen az OÉSZ előírásai szerint a kerítéslétesítési kötelezettség az alperest terheli. Az alperes a saját területén jogosult megépíteni a kerítést, mert az a felpereseket az ingatlanuk rendeltetésszerű használatában nem gátolja.
A felperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság részítéletet hozott, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta, míg a viszontkereset tárgyában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot további eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban - az ítélet meghozatalát megelőző tárgyaláson - a kerítés építésére való feljogosításán túlmenően az alperes azt is igényelte, hogy kötelezze a bíróság a felpereseket a kerítés kivitelezési költsége fele részének megfizetésére.
A felperesek az alperes által építeni kívánt kerítésre nem tettek észrevételt, de úgy nyilatkoztak: a kerítés építésének költségéhez nem járulnak hozzá. A konyhai ablak ugyanis évtizedek óta van a jelenlegi helyén.
Az elsőfokú bíróság az újabb ítéletével feljogosította az alperest, hogy a felperesekkel közös telekhatáron, saját költségén kerítést létesítsen, a felperesek konyhaablaka előtt 1,80 m magas, egycolos deszkakerítést, lamellásan kiképezve, a többi részen 1,80 m magas, 10-15 cm-es hézagokkal, deszkából. Ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes által felépíteni kívánt kerítés jellegét a felperesek elfogadták, annak megépítése a felperesek szomszédjogát nem sérti. A kerítés építésével kapcsolatos költségek azonban részben sem háríthatók át a felperesekre, mivel a közös telekhatáron az alperes köteles kerítést állítani.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett viszontkeresete elutasítását sérelmezve.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és arra kötelezte a felpereseket, hogy a közös oldalhatáron az alperes által létesítendő kerítés költségeit fele részben fizessék meg az alperesnek, a számlák bemutatását követő 15 nap alatt. A másodfokú bíróság a döntését azzal indokolta, hogy az adott helyen az alperes köteles ugyan kerítést állítani, a szokásostól eltérő jellegű és költségesebben kivitelezhető kerítés létesítésére azonban azért kényszerül, mert a felperesek nagyméretű konyhaablakát szabálytalanul helyezték el az alperesi ingatlan felé néző falon. A Ptk. 100. §-ába ütköző helyzetet a felperesek alakították ki, ezért ők tartoznak viselni az alperesnek a zavarás megszüntetésével kapcsolatos többletköltségeit.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény szerint a felperesi lakóépület konyhaablakának elhelyezése az OÉSZ 50. §-ával ellentétes, mert mellvédmagassága az előírt minimum 2 m helyett 1,30 m magasságban van. Ennélfogva nagyfokú zavaró rálátást enged az alperes ingatlanára. Nem volt vitás az a tény sem, hogy a közös birtokhatáron az alperes köteles kerítést létesíteni. A kerítés állításának kötelezettsége önmagában azzal a következménnyel jár, hogy a kerítés megépítésének költségei nem háríthatók át - még részben sem - a szomszédos ingatlan tulajdonosára.
Helyesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az adott esetben az alperes azért kényszerül a szokásostól eltérő kivitelű és ebből az okból költségesebb kerítés létesítésére, mert a felperesi lakóépületen levő konyhaablak szabálytalan kialakítása miatt nagyfokú és zavaró rálátás csak így szüntethető meg. Megalapozatlanul döntött azonban akkor, amikor az elsőfokú bíróság ítéletében meghatározott, a felperesek által nem kifogásolt, és az alperes által megépíteni kívánt kerítés létesítésének teljes költsége fele részét tekintette olyannak, amelyet a felperesek kötelesek viselni. Döntő súllyal kellett volna ugyanis értékelni azt a körülményt, hogy a kerítés kialakításával kapcsolatosan - a felperesek és az alperes érdekét is szem előtt tartó - olyan megoldást kell keresni, amely biztosítja az alperesi hátsókert rálátástól való védelmét, és ezzel együtt nem okozza a felperesi lakóépület beárnyékolását. Erre alkalmas műszaki megoldásként javasolta a szakértő - a felperesi konyhaablak meghagyása mellett - lamellás kerítés kialakítását a konyhaablak előtt, 4,50-5 m-es szakaszon, míg a konyhaablakon kívüli részeken áttört (gépfonatos vagy élő sövény) kerítés kialakítását.
A szakértői véleményből kitűnően a konyhai ablak szabálytalan elhelyezésével az a többletköltség hozható okozati összefüggésbe, amely az említett szakaszok építendő és az átlagostól eltérő kivitelezést igénylő kerítés létesítésének költsége. Abból, hogy az átlagos igényeket kielégítő, de a rendeltetésének még megfelelő olcsóbb kivitelű kerítést kíván építeni, a felpereseket vagyoni hátrány nem érheti.
Mindezekből következően a másodfokú bíróság a felek jogvitájában akkor hozhatott volna megalapozott döntést, ha kellően felderíti a tényállást szükség szerint - szakértő bevonásával - arra vonatkozóan is, hogy az elsőfokú ítélet szerint megépítendő kerítés teljes költségéhez képest milyen mértékű, illetve arányú az a költség, amely a konyhaablakkal kapcsolatos láthatás megszüntetéséhez szükséges.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság törvényességi óvással támadott ítéletét a Pp. 274. §-a (3) bekezdése alapján teljes egészében hatályon kívül helyezte, egyben ugyanezt a bíróságot utasította a fenti iránymutatásnak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára. (P. törv. I. 20 730/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás