988/B/1993. AB határozat
988/B/1993. AB határozat*
1999.10.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó beadványában a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Btv.) megalkotása során elkövetett jogalkotói hibákat, mulasztásokat sérelmezte. Az indítvány mellékleteként összegyűjtötte és részletesen kifejtette ezeket a hibákat, ám nem jelölte meg, hogy a törvény sérelmezett rendelkezései mely alkotmányos tételekkel és alapelvekkel kerültek nézete szerint ellentétbe. Az Alkotmánybíróság az indítványozót ezért az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése alapján hiánypótlásra hívta fel azzal, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérelmet nyújtson be.
Az indítványozó a hiánypótlási felhívásra adott válaszában kifejtette, hogy nézete szerint a törvény „megalkotása folyamatában a törvény működése szempontjából meghatározó jelentőségű kérdések megoldása során mulasztásokat követtek el”, amelyek „az irányított területen súlyos működési zavarokat teremtenek és ... akadályozzák az állam kizárólagos tulajdonát képező ásványvagyonnal való eredményes gazdálkodást”. Mindez az indítványozó szerint sérti az Alkotmány 9. § (1) bekezdését, az állami tulajdonban tesz ugyanis kárt a hibás törvény. Álláspontja szerint továbbá „nem engedhető meg, miszerint egy ágazati törvény és a magasabb szintű törvények között a törvény működése szempontjából meghatározó jelentőségű kérdésekben ellentét, ütközés legyen.”
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja értelmében utólagos normakontrollra irányuló eljárásban csak alkotmányossági kérdéseket vizsgál, hatásköre nem terjed ki a jogi szabályozás célszerűségének és szakszerűségének vizsgálatára, és arra sincsen jogosítványa, hogy jogszabály-módosítást kezdeményezzen.
Az Alkotmánybíróság a jogrendszer, illetőleg a különböző jogszabályok összefüggésének alkotmányosságát – a rá vonatkozó hatásköri szabályok szerint – nem vizsgálja. Az Alkotmánybíróság a 35/1991.(VI. 20.) AB határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy „...meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy az értelmezéstől függően ellentétes – törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi. Két (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kollíziója folytán előálló értelmezési nehézség azonban magában véve még nem elegendő feltétele az alkotmányellenesség megállapításának.
A törvényhozás valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelentő hibáját általában jogalkalmazói jogszabály értelmezéssel kell feloldani, mert a jogalkalmazás hivatott eldönteni, hogy a konkrét jogviszonyokban az ellentétet (látszólagos ellentétet) hordozó rendelkezések közül melyik törvényhely alkalmazásával kell eljárni. Amennyiben pedig a jogszabályok értelmezésével, azok alkalmazásának mérlegelésével eredmény nem érhető el, az ellentét megszüntetése törvényhozási (jogalkotási) útra tartozik.” [ABH 1991, 175, 176.]
2. Az Alkotmány felhívott 9. § (1) bekezdése szerint „Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül”. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy nincs alkotmányossági szempontból értékelhető kapcsolat az Alkotmány indítványozó által megjelölt e szakasza és a törvény egészét támadó indítvány között, és ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 1999. október 25.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., Dr. Vasadi Éva s. k.,
Dr. Strausz János s. k., Dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás