BK BH 1994/1
BK BH 1994/1
1994.01.01.
Kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult valamely jogszabály alkotmányosságának a felülvizsgálatára, ezért a büntetőeljárás során a bíróságnak valamely konkrét büntetőügy elbírálása során nincs lehetősége annak megítélésére, hogy a cselekmény elkövetése, illetőleg elbírálása során a hatályban levő büntető anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabály ellentétben áll-e a Magyar Köztársaság Alkotmányában foglalt rendelkezéssel [Alkotmány 9. § (1) bek., 32/A. § (1) bek., Btk. 324. § (6) bek., Be. 287. § (1) bek., 6/1992. (I. 30.) AB hat.]
A lőszerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmény miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a városi bíróság az 1990. szeptember 4. napján jogerőre emelkedett ítéletében a terhelt bűnösségét lőszerrel visszaélés bűntettében és jelentős kárt okozó, gondatlanságból elkövetett rongálás vétségében állapította meg, és ezért halmazati büntetésként 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A megállapított tényállás lényege a következő. A terhelt - aki elvált családi állapotú, termelőszövetkezeti tag, egy kiskorú gyermeke van, büntetlen előéletű - 1990. januárjában a község külterületén talált egy, a szovjet katonák által elhagyott, robbanóanyagnak minősülő rakétajelző töltényt, melyet a lakására vitt, és 1990. január 27. napján a reggeli órákban a töltényt kilőtte. A lövedék a mgtsz. telepén levő sertésól tetőszerkezetébe csapódott, és a nádfonattal burkolt tetőszerkezetet meggyújtotta, ezáltal kb. 630 000 forint kár keletkezett. Az 1992. április 14. napján a városi bíróság ítélete ellen a terhelt javára emelt törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint az Alkotmánybíróság 6/1992. (I. 30.) AB számú határozatával a Btk. 324. §-ának (6) bekezdését - annak alkotmányellenessége miatt - megsemmisítette, ezért a városi bíróság ítéletében a jelentős kárt okozó, gondatlan rongálás vétségében a terhelt bűnösségének a megállapítására vonatkozó rendelkezés törvénysértő. A nyilvános ülésen a legfőbb ügyész a törvényességi óvást kiterjesztette, és a lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól is indítványozta a terhelt felmentését, hivatkozással arra, hogy a szóban forgó rakétajelző töltény nem minősül lőszernek, hanem csupán pirotechnikai eszköznek.
A Legfelsőbb Bíróság az 1992. június 4. napján kelt határozatában megállapította, hogy a városi bíróság ítélete törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, és a terheltet a lőszerrel visszaélés bűntette és a jelentős kárt okozó, gondatlanságból elkövetett rongálás vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke 1992. október 30. napján törvényességi óvást emelt a fenti határozat ellen. A törvényességi óvásban kifejtettek szerint a jelentős kárt okozó, gondatlanságból elkövetett rongálás miatt emelt vád alóli felmentés törvénysértő volt.
A törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta.
Az alapeljárás során a városi bíróság tévedett, amikor ítéletének a tényállásában olyan megállapítást tett, hogy a szovjet katonák által elhagyott rakétajelző töltény robbanóanyagnak minősül. Határozatának indokolásában ezzel kapcsolatban a 3/1973. (VII. 18.) PM rendeletben foglaltakra utalt, amely nyilvánvalóan téves, mert egyrészt az említett jogszabály nem erre a kérdésre vonatkozik, másrészt pedig ez a jogszabály a cselekmény elkövetésének időpontjában már nem is volt hatályban.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvás elbírálása során hozott határozata helyesen utalt arra, hogy a terhelt a rakétajelző töltény birtokában tartása által azért nem valósította meg a Btk. 263. §-ának (2) bekezdésébe ütköző bűntettet, mivel az nem lőszernek minősül, hanem csupán pirotechnikai anyagnak, hiányos azonban a határozat jogi indokolása annyiban, hogy a vonatkozó igazgatási jogszabályok megjelölését elmulasztotta. A szóban forgó rakétajelző töltény azért nem minősül lőfegyvernek, illetőleg lőszernek, mert az elkövetés idején hatályban volt, a lőfegyverekről, a lőszerekről és a lőterekről szóló 2/1975. (IV. 16.) BM rendelet 2. §-ának a) és b) pontjában írt rendelkezés tüzetesen megjelöli, hogy mit kell lőfegyveren, illetőleg lőszeren érteni, és e fogalmak alá a terhelt által kilőtt rakétajelző töltény nem vonható, az csupán a 4/1978. (VI. 21.) BM rendelet 1. §-ának (1) bekezdése fogalma alá eső pirotechnikai termék.
Tévedett azonban a Legfelsőbb Bíróság, amikor a vád tárgyává tett, jelentős kárt okozó, gondatlanságból elkövetett rongálás vétsége miatt emelt vád alól is felmentő rendelkezést hozott. Határozatának indokolását arra alapította, hogy az Alkotmánybíróság 6/1992. (I. 30.) AB számú határozata a Btk. 324. §-ának a gondatlanságból elkövetett rongálást vétséggé minősítő (6) bekezdését alkotmányellenesnek minősítette, és azt megsemmisítette. A határozat indokolása szerint az alkotmányellenesség az 1989. évi alkotmánymódosítástól állott fenn, mivel ekkor szűnt meg a társadalmi vagyon megkülönböztetése. Így az 1990. évben elkövetett és a társadalmi vagyonban okozott gondatlan rongálás még jelentős kár esetén sem valósít meg bűncselekményt.
A határozat és annak indokolása törvénysértő.
Az Alkotmánybíróság az említett 6/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította, hogy - egyebek között - a Btk. 324. §-ának (6) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette a határozatnak a Magyar Közlönyben való kihirdetése napjától - 1992. január 30. napjától - kezdődő hatállyal. Az alkotmánybírósági határozat indokolása szerint a büntető törvénynek a szóban forgó rendelkezése ellentétben áll az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdésében foglalt azzal az alapvető elvi megállapítással, amely szerint a köz- és magántulajdon egyenjogú, és egyenlő védelemben részesül, márpedig a Btk. 324. §-ának (6) bekezdése szerint a gondatlanságból jelentős vagy különösen nagy kárt okozó rongálás vétsége csak akkor állapítható meg, ha a bűncselekménnyel okozott kár a társadalmi vagyonban jelentkezik. A büntetőtörvény ezáltal a társadalmi tulajdonnak abszolút prioritást biztosít, ugyanakkor a magántulajdont diszkriminációban részesíti, ezáltal sérti a jogállamiságban megkövetelt egyenlő elbírálás elvét.
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság szóban forgó határozata elrendelte a Btk. 324. §-ának (6) bekezdése alapján lefolytatott és jogerős bírósági határozattal korábban lezárt büntetőeljárásoknak a felülvizsgálatát [1972. évi V. törvény 5. §-a (2) bekezdésének f) pontja], amennyiben az elítélt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, és az említett jogszabály semmissége következtében a felülvizsgálat eredményeként a kiszabott büntetés vagy intézkedés csökkentése vagy mellőzése, illetőleg a felelősség alóli mentesülés vagy annak korlátozása következhet be. A legfőbb ügyész által emelt törvényességi óvás az alkotmánybírósági határozatnak ez utóbbi rendelkezésén alapszik.
A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozata tévesen jutott arra a felismerésre, hogy a városi bíróság 1990. szeptember 4. napján jogerős ítélete az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdése módosítása folytán volt törvénysértő. Az Alkotmánybíróság ugyanis 1992. január 30. napján, a 6/1992. (I. 30.) AB határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele napjától kezdődő hatállyal semmisítette meg a Btk. 324. §-ának (6) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezést. Ebből az következik, hogy ezt megelőzően a szóban forgó büntetőtörvényi rendelkezés hatályban volt, amit a bíróságnak az akkor elbírált büntetőügyekben alkalmaznia kellett.
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság határozata nem érintette a Be. 287. §-ának (1) bekezdésében foglalt azt az eljárásjogi rendelkezést, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást a megtámadott határozat idején hatályos jogszabályok és - a megalapozatlanság esetét kivéve - a megtámadott határozatban megállapított tényállás alapján bírálja el. A törvényességi óvás elbírálása során hozott érdemi határozat visszamenőleges (ex tunc) hatályára tekintettel a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett volna állást foglalnia, hogy a vád tárgyává tett cselekmény elkövetésének (1990. január 27. napja), illetőleg elbírálásának (1990. szeptember 4. napja) időpontjában a városi bíróság ítélete megsértette-e a büntető anyagi jogi rendelkezéseket, amikor a terhelt bűnösségét jelentős kárt okozó, gondatlanságból elkövetett rongálás vétségében is megállapította, és ezért büntetést szabott ki. A városi bíróságnak a törvényességi óvással megtámadott ítélete a jelentős kárt okozó gondatlanságból elkövetett rongálás vétségének elbírálásakor megfelelt a büntető anyagi és eljárásjogi rendelkezéseknek. Az ekkor hatályban levő törvényi rendelkezések értelmében, a társadalmi vagyonban jelentős kárt gondatlanságból okozó rongálás vétsége büntetendő volt.
A legfőbb ügyészi álláspont szerint a Be. 287. §-ának (1) bekezdése a törvényességi óvás elbírálásakor figyelembe jövő jogszabályok körét nem szűkíti a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban levő büntető anyagi jogi rendelkezésekre. A törvény szövegéből következően valamennyi hatályos jogszabályt figyelembe kell vennie a Legfelsőbb Bíróságnak, így az Alkotmányt is. Ezzel az érveléssel kapcsolatban rámutat az Elnökségi Tanács, hogy az Alkotmány 32/A. §-ának (1) bekezdése az Alkotmánybíróság hatáskörébe utalja a jogszabályok alkotmányosságának a felülvizsgálatát. Mivel erre az Alkotmány egyetlen más szervet sem jogosít fel, kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult annak megállapítására, hogy egy adott, hatályban levő anyagi jogi vagy eljárásjogi rendelkezés ellentétes-e az Alkotmánnyal. Ez a tevékenység a jogalkalmazás során, a jogalkalmazás folyamatának jogértelmezése körében nem végezhető el, mivel erről az Alkotmány másként - a fentiek szerint - rendelkezett és rendelkezik. Az ezzel ellentétes álláspont nemcsak az Alkotmányban foglalt rendelkezést sértené, hanem nagyfokú jogbizonytalanságot is eredményezne, ha minden bíróság a jogalkalmazói jogértelmezés során eldönthetné, hogy az adott konkrét rendelkezés ellentétes-e az Alkotmánnyal, és ennek a jogalkalmazás körében levonhatná a következtetéseit, azaz félretehetné a konkrét, speciális szabályozást. Ebben az esetben egységes jogról aligha beszélhetnénk, és a jogbiztonság - a törvényesség alappillére - és a jogi szabályozás kiszámíthatósága szenvedne csorbát.
Törvénysértően rendelkezett tehát a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi határozatában, amikor a terheltet e bűncselekménnyel kapcsolatban emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - mert nem követett el bűncselekményt - felmentette.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa ezért a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság határozatának a terheltet a jelentős kárt okozó, gondatlan rongálás vétsége miatt emelt vád alóli felmentő rendelkezése törvénysértő, egyben a Be. 291. §-ának (2) bekezdése alapján megállapította, hogy a határozatnak, azaz a fenti megállapításnak a terheltre nincs hatálya. (Eln. Tan. B. törv. 1959/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás