GK BH 1994/100
GK BH 1994/100
1994.02.01.
I. A fellebbezési jogról való lemondás hatályosulásának feltételei [Pp. 148. § (3) bek., 228. § (2) bek.].
II. Ha a bíróság a tárgyalást elhalasztva a következő tárgyalás időpontjára vonatkozó végzését a jelen lévő feleknek szóban kihirdeti, ezzel a jelen lévő feleket a következő tárgyalásra már szabályszerűen idézte [Pp. 142. § (1) bek.].
A felperes az alperessel szemben fennálló 50 000 000 Ft összegű váltókövetelését fizetési meghagyással érvényesítette. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban az alperes 1992. október 1-jén benyújtotta a felek által kötött, 1992. július 28-án írásba foglalt és cégszerűen aláírt egyezség másolatát azzal, hogy a bíróság hívja fel a felperest az egyezség eredeti példányának csatolására, egyben kérte a „per megszüntetését” az egyezségben foglaltak szerint. Az egyezség maga tartalmazta, hogy a felek közösen kérik annak jóváhagyását, a közöttük folyamatban lévő per egyezséggel történő lezárását, és egyidejűleg bejelentik, hogy az egyezséget jóváhagyó végzés elleni fellebbezési jogukról lemondanak.
Az elsőfokú bíróságnál 1992. október 5-én tartott tárgyaláson a felperes képviselője szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Nem jelent meg az alperes képviselője sem; az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a vétíve nem érkezett vissza. Ezt követően az elsőfokú bíróság a tárgyalást megtartotta és a felek által írásba foglalt és a bírósághoz jóváhagyás végett benyújtott egyezséget a Pp. 384. §-a alapján jóváhagyta, egyúttal megállapította, hogy miután a peres felek az egyezséget jóváhagyó végzés elleni fellebbezési jogukról lemondtak, a végzés a kihirdetés napján jogerőssé vált.
A végzés ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per további folytatására utasítását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság az egyezség jóváhagyásával többszörösen megsértette az eljárás szabályait. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság 1992. október 5-én annak ellenére tartott tárgyalást, hogy nem volt megállapítható: az alperes idézése a tárgyalásra szabályszerűen megtörtént-e. Álláspontja szerint a peres felek egyezséget csak a bíróság előtt köthetnek, nem hagyhat jóvá a bíróság olyan egyezséget, amelyet a felek peren kívül kötöttek és azt okiratba foglalva a bírósághoz jóváhagyás végett benyújtották. Előadta továbbá, hogy a felek a fellebbezési jogról előre nem, csupán a végzés kihirdetését követően és személyesen mondhatnak le, ezért a végzés jogerőre emelkedésének megállapítására az elsőfokú bíróságnak nem volt törvényes lehetősége. Utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság már azért sem hagyhatta volna jóvá a felek által kötött egyezséget, mert az nyilvánvalóan sérti a felperes méltányos érdekeit.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. A fellebbezés a következők szerint alapos.
Alaptalanul sérelmezte a felperes, hogy az elsőfokú bíróság 1992. október 5-én érdemi tárgyalást tartott az ügyben. Nem kétséges, hogy a Pp. 135. §-a (1) bekezdésének utolsó fordulata szerint amennyiben valamelyik fél a tárgyaláson nem jelenik meg, meg kell állapítani, hogy a tárgyalásra szabályszerű idézése megtörtént-e, ha igen a tárgyalást a fél részéről elmulasztottnak kell tekinteni, ellenkező esetben a tárgyalást el kell halasztani. Az iratokból megállapítható, hogy az 1992. október hó 5. napján tartott tárgyaláson az alperes képviselője nem jelent meg, ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a tárgyalásra az idézése nem volt szabályszerű. Az elsőfokú bíróság az ügyben korábban 1992. július 17-én tartott tárgyalást, ahol az alperest L. F. ügyvezető igazgató képviselte. Az elsőfokú bíróság ezt a tárgyalást elhalasztotta, új határnapul 1992. október hó 5. napjának 14 óra 45 percét tűzte ki, amely tárgyalásra az alperes képviselőjét szóban idézte. A Pp. 142. §-ának (1) bekezdése szerint a tárgyalás elhalasztása esetében - amennyiben a folytatólagos tárgyalás határnapját a bíróság nyomban kitűzi, azt a jelen lévő felekkel kihirdetés útján közli. Az elsőfokú bíróság az 1992. július 17. napján tartott tárgyalás elhalasztásakor a folytatólagos tárgyalás határnapját nyomban kijelölte, és erről az alperes jelen lévő képviselőjét szóban tájékoztatta. Az 1992. szeptember 15-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság mindkét felet arról értesítette, hogy a tárgyalás helye megváltozik; az erről szóló értesítést - a tértivevény tanúsága szerint - az alperes 1992. szeptember 23-án ugyancsak átvette. Ezekből az adatokból kétséget kizáróan megállapítható, hogy az 1992. évi október hó 5. napján tartott folytatólagos tárgyalásra az alperes szabályszerű idézést kapott, ezért nem volt annak jogi akadálya, hogy a kitűzött határnapon az elsőfokú bíróság a tárgyalást megtartsa.
Alappal sérelmezte azonban a felperes az egyezségnek az elsőfokú bíróság részéről történő jóváhagyását. A Pp. - a jelen eljárásban még alkalmazandó - 384. §-a nem tartalmaz tiltó rendelkezést arra nézve, hogy az elsőfokú bíróság a kitűzött és a szabályszerűen megidézett felek távollétében megtartott tárgyaláson a felek által kötött és jóváhagyás végett közösen benyújtott egyezséget jóváhagyja, de ilyen tiltó rendelkezés a Pp. 148. §-ának (2) bekezdésében sem lelhető fel. Az egyezségnek ily módon történő jóváhagyásához azonban az szükséges, hogy a felek az egyezség jóváhagyását a bíróságtól közösen kérjék, erre nézve közös kérelmet terjesszenek elő.
Az iratokból megállapítható, hogy a felek egyezséget kötöttek, annak szövegét írásba foglalták, és azt valamennyi érdekelt aláírta. Az egyezség jóváhagyása iránti kérelmet azonban csupán az alperes terjesztette elő. Az egyezség szövege tartalmazza ugyan, hogy a felek közösen fogják kérni a bíróságtól az egyezség jóváhagyását; az egyezség szerint a „felperes feladatát képezi” annak a bírósághoz való benyújtása. A felperes azonban az egyezséget nem nyújtotta be és sem szóban, sem írásban nem kérte annak jóváhagyását. Ehhez képest az elsőfokú bíróság nem azzal sértette meg az eljárás szabályait, hogy azt a szabályszerűen megidézett felek távollétében tartott tárgyaláson hagyta jóvá, hanem azzal, hogy az alperes egyoldalúan előterjesztett kérelme alapján került sor annak jóváhagyására.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a felperes jogi álláspontjával a fellebbezési jogról való lemondás hatályát illetően is. A Pp. 148. §-ának (3) bekezdése szerint az egyezséget jóváhagyó végzés ellen - halasztó hatállyal nem bíró - fellebbezésnek van helye. A Pp. 228. §-ának (2) bekezdése szerint a felek a határozat elleni fellebbezési jogukról lemondhatnak, ez esetben a bejelentést követő napon a határozat jogerőre emelkedik. A lemondás azonban csak két együttes feltétel fennforgása esetében hatályos, nevezetesen, ha a lemondás a határozat kihirdetését (közlését) követően történik, és azt valamennyi fél bejelenti. A határozat meghozatala előtt tett lemondó nyilatkozat tehát akkor sem eredményezi a jogerő beálltát, ha a felek a lemondó nyilatkozatukat egyébként valamennyien megtették.
A perbeli esetben az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felek lemondó nyilatkozatát figyelmen kívül hagyva a határozat elleni fellebbezés lehetőségéről és annak határidejéről őket a Pp. 220. §-ának (3) bekezdésében és a Pp. 234. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően tájékoztatja. Az egyezséget jóváhagyó végzés a fellebbezés lehetőségére és annak határidejére nézve szabályszerű figyelmeztetést nem tartalmazott, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperes fellebbezését a benyújtásának időpontjára tekintet nélkül érdemben elbírálta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság egyezséget jóváhagyó végzését a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. I. 33 798/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás