1008/E/1994. AB határozat
1008/E/1994. AB határozat*
1999.03.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodott szovjet csapatok, illetőleg azok állományába tartozó személyek által okozott károk megtérítése iránti igények bírósági úton történő érvényesítéséről szóló 1991. évi XXX. törvénnyel összefüggésben jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránti indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó 1990. április 1-jén közúti baleset következtében jelentős összegű személyi károkat, maradandó egészségkárosodást szenvedett el. A baleset okozója a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok egyik zászlósa volt, aki egy rendszám nélküli személygépkocsival közlekedve az indítványozót elütötte. Az indítványozó kártérítési igényét előbb az un. Magyar–Szovjet Vegyesbizottságnál, majd a Bizottság kioktatása folytán a bíróságon, először a Magyarországi Szovjet Csapatok Parancsnoksága ellen, utóbb közvetlenül a gépkocsival közlekedő szovjet zászlós tiszt ellen érvényesítette.
A kártérítési perben eljáró Fejér Megyei Bíróság 1992. június 6-án kelt, P.20.570/1990/27. számú ítéletével a keresetnek helyt adott és a károkozó alperest kártérítési kötelezettség megfizetésére kötelezte. Az ítélet jogerőre emelkedett. A jogerős ítéletet a benne foglalt marasztalás teljesítése iránt az eljárt bíróság megküldte a Pénzügyminisztérium Pénzintézeti Központjának, a Pénzintézeti Központ azonban – az indítványozó szerint – az ítéleti marasztalást nem teljesítette.
2. Az indítványozó indítványában annak megállapítását kérte, hogy a jogalkotó szerv jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság a mulasztást elkövető szerveket – az Országgyűlést és az Igazságügyi Minisztert – hívja fel jogalkotói feladatának a teljesítésére.
Az indítványozó szerint mulasztásos alkotmányellenesség azért áll fenn, mert a Magyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodott szovjet csapatok, illetőleg azok állományába tartozó személyek által okozott károk megtérítése iránti igények bírósági úton történő érvényesítéséről szóló 1991. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Tv.) csak a szolgálati kötelesség teljesítése körében okozott károk megtérítésének szabályait rendezi, a törvény hatálya azonban nem terjed ki azokra a károkozásokra, amelyek a szolgálati kötelesség teljesítése körén kívül esnek. Márpedig az indítvány alapjául szolgáló tényállás szerint a károkozó nem szolgálati kötelessége teljesítése körében, hanem azon kívül okozta a balesetet, miért is az indítványozó kártérítési követelése teljesítetlen maradt.
Az indítványozó kérte az alkotmányellenesség megállapítását azért is, mert a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás a szovjet csapatok állományába tartozó személyek gépjárműveire nem terjedt ki, így az ilyen gépkocsival kárt szenvedettek hátrányos helyzetben voltak, az egyéb gépkocsival okozott károk károsultjaival szemben.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálása során a következő alkotmányi, törvényi, illetőleg egyéb jogszabályi rendelkezésekre volt figyelemmel:
1. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére. A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a mulasztást elkövető szerv a megjelölt határidőn belül köteles jogalkotói feladatának eleget tenni.
2. A Tv. 1. § (1) bekezdése szerint: a törvény hatálya a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya között a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzete tárgyában, Budapesten 1957. május 27-én aláírt, az 1957. évi 54. törvényerejű rendelettel kihirdetett Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) alapján ideiglenesen Magyarországon tartózkodott szovjet csapatok, továbbá az állományukba tartozó személyek által szolgálati kötelességük teljesítése közben a Magyar Köztársaság területén okozott károk megtérítése iránti igényekre terjed ki. A 2. § (1) bekezdése értelmében a vonatkozó kárigényt a Magyar Állammal szemben lehet érvényesíteni. A törvény 1991. július 18-án lépett hatályba.
Az 1958. évi 22. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya között a szovjet csapatoknak a Magyar Népköztársaság területén való ideiglenes tartózkodásával kapcsolatos ügyekben kölcsönösen nyújtandó jogsegély tárgyában Budapesten, 1985. évi április hó 24. napján aláírt egyezmény (a továbbiakban: Jogsegély-Egyezmény) 25. Cikk (1) bekezdésének 1. pontja szerint az 1957. évi május hó 27. napján kelt Egyezmény 9. és 10. Cikkeinek az anyagi károk megtérítésére vonatkozó rendelkezései szerint kell kielégíteni valamennyi olyan igényt, amely szovjet katonai alakulat, katonai intézmény, a szovjet csapatok állományába tartozó személy, vagy családtagja .... által jogellenes cselekménnyel, illetőleg fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott kárból származik.
Az Egyezmény 9. Cikk 2. pontja szerint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya megtéríti a Magyar Népköztársaság Kormányának azokat a károkat, amelyeket a szovjet csapatok állományába tartozó személyek szolgálati kötelezettségük teljesítésén kívül cselekményük vagy mulasztásuk által a magyar szerveknek és állampolgároknak okoznak, éspedig olyan mértékben, ahogy azt az illetékes magyar bíróság a kárt okozó személy ellen támasztott igény alapján hozott határozatában megszabja.
A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya között a szovjet csapatoknak a Magyar Népköztársaság területén való ideiglenes tartózkodásával kapcsolatos ügyekben kölcsönösen nyújtandó jogsegély tárgyában Budapesten 1958. évi április hó 24. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1958. évi 22. számú törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 7/1958. (VIII. 17.) IM. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 14. § (2) bekezdése szerint: ha az Egyezmény 25. Cikkében meghatározott kár megtérítése iránt indított perben a pervesztes fél a szovjet csapatok állományába tartozó személy, a magyar bíróság a jogerősítő záradékkal ellátott ítélet egy-egy kiadmányát a Pénzintézeti Központnak megküldi. A magyar jogosult a részére megállapított összeg kifizetésére irányuló kérelmét a Pénzintézeti Központnál terjesztheti elő. A magyar jogosultnak járó összeget a Pénzintézeti Központ a jogosult részére közvetlenül utalja ki. A Vhr.-t a 8/1993. (III. 24.) IM. rendelet 1. §-a 1993. március 24-ével hatályon kívül helyezte.
III.
Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta.
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a szovjet katonai egységek, vagy azok állományába tartozó egyes személyek cselekménye vagy mulasztása által a magyar szerveknek, illetőleg a magyar állampolgároknak okozott károk miatti kártérítési igények rendezését az Egyezmény, illetőleg a Jogsegély-Egyezmény eleve eltérően szabályozták aszerint, hogy a katonai állományba tartozó személyek a károkozást szolgálati kötelességük teljesítése körében, vagy e körön kívül valósították meg. Az Egyezmény 9. Cikk 1. pontja szerint a szolgálati kötelesség teljesítése közben okozott károk után járó kártérítés mértékét az Egyezmény 17. Cikke értelmében létrehozott Vegyesbizottság a magyar jogszabályok rendelkezéseinek figyelembe vételével volt jogosult meghatározni. Ez a 17. Cikk szerinti un. Magyar–Szovjet Vegyesbizottság az általa elfogadott szabályzat alapján volt jogosult működni, a Vegyesbizottság határozatának bírói úton való felülvizsgálatára lehetőség nem volt.
Az Alkotmánybíróság – konkrét alkotmányjogi panaszok folytán – a 30/1990. (XII. 15.) AB határozatában (ABH 1990, 129, 133) az Egyezményt kihirdető 1957. évi 54. törvényerejű rendelet kapcsán mulasztásos alkotmányellenességet állapított meg és kimondta, hogy ez a mulasztás olyan alkotmányellenes helyzetet teremtett, amelyben a megkötött nemzetközi szerződés alapján kialakult jogalkalmazási gyakorlat és a belső jog összhangja megbomlott. Határozatában felhívta a honvédelmi minisztert, hogy – az igazságügyminiszterrel és a külügyminiszterrel egyetértésben – 1991. március 31-ig – magasszintű jogszabály kezdeményezésével – jogalkotói kötelezettségének tegyen eleget. Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a Magyar–Szovjet Vegyesbizottság szabályzatán alapuló gyakorlat tipikus polgári jogi ügyeket terelt egy nem bírósági típusú szervezet, a Vegyes Bizottság elé, pusztán azon az alapon megkülönbözetve a kártérítési ügyeket, hogy ki a károkozó vagy a károsult személy. A határozat kimondta azt is, hogy a szabályzatnak az a rendelkezése, amely szerint a Vegyesbizottság határozatai jogerősek, ellenük fellebbezésnek, vagy bíróság előtti kereset benyújtásának nincs helye, ellentétes az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésében foglaltakkal és sérti az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkrimináció tilalmát is (ABH 1990, 129, 133).
A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet megállapító határozat nyomán született meg a Tv., amelyhez fűzött miniszteri indokolás szerint a bíróság előtti jogorvoslat lehetőségét kizáró, egyfokú eljárási rendet intézményesítő szabály a károsultak alkotmányos jogainak érvényesülését más kártérítési igényekhez képest hátrányosan érintette. Ezért a Tv. rendelkezései a Magyar Állam közvetlen helytállási kötelezettségének előírásával és a bírósági igényérvényesítés lehetőségének megteremtésével az alkotmányos jogokat ért sérelem kiküszöbölését biztosítják.
2. Az Egyezmény – az előzőekben kifejtettekkel szemben – a szovjet csapatok állományába tartozó személyek szolgálati kötelezettsége teljesítésén kívül a magyar szerveknek, vagy állampolgároknak okozott károk megtérítéséről más rendelkezést tartalmazott. Az Egyezmény 9. Cikk 2. pontja értelmében a kártérítési kötelezettség ahhoz igazodott, ahogy azt az illetékes magyar bíróság a kárt okozó személy ellen támasztott igény alapján hozott határozatában megállapította. Vagyis az e körbe tartozó kártérítési igényeket az Egyezmény már nem a bírói szervnek nem minősülő Vegyesbizottság, hanem a rendes bíróságok hatáskörébe utalta. A bíróság ítéletének végrehajtása pedig a Vhr. 14. § (2) bekezdése értelmében a Pénzintézeti Központot terhelte. Annak, hogy a Pénzintézeti Központ a jogerős ítéletben foglalt marasztalást teljesítse, sem az Egyezmény, sem a Jogsegély-Egyezmény nem szabta előfeltételéül, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya a Magyar Népköztársaság Kormányának a bírósági ítéletben megállapított marasztalást megtérítse.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Egyezmény az indítványozó balesetének bekövetkezésekor, kártérítése igénye keletkezésekor hatályban volt, mert az Egyezmény 19. Cikke az Egyezmény hatályát a szovjet csapatoknak a Magyar Népköztársaság területén való tartózkodása tényéhez kötötte. A Jogsegély-Egyezmény 34. Cikke a Jogsegély-Egyezmény hatályát pedig az Egyezmény hatályához igazította, így az indítványozó kárigénye keletkezésekor a Jogsegély-Egyezmény 25. Cikk (1) bekezdés 1. pontja is hatályban volt. Mivel a Vhr. rendelkezéseit a jogalkotó csak 1993. március 24-ével helyezte hatályon kívül, a Vhr. 14. § (2) bekezdése az indítványozó baleseti kártérítési perében született megyei bírósági ítélet jogerőre emelkedésekor is hatályos rendelkezés volt. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy mind az Egyezményt, mind pedig a Jogsegély-Egyezményt kihirdető törvényerejű rendeletek a mai napig is formailag hatályban vannak.
3. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerinti mulasztásos alkotmányellenesség feltételei az indítvány által sérelmezett körben nem állnak fenn. Az ismertetett nemzetközi egyezmények, azokat a magyar jog belső részévé tevő törvényerejű rendeletek, továbbá a Vhr. hivatkozott rendelkezése a baleseti kártérítési igények megállapításának és teljesítésének módját kielégítően rendezték. Ez a rendezés nem valósított meg alkotmányellenes helyzetet, megengedhetetlen diszkriminációt más baleseti károsultak kártérítési igényeivel szemben. Az egyezményekben foglalt szabályozás nem vált diszkriminatívvá a Tv. hatályba lépése folytán sem, minthogy a Tv. éppen azt az alkotmányosan megengedhetetlen megkülönböztetést küszöbölte ki, amelynek folytán a katonai állományba tartozók szolgálati kötelezettsége teljesítése során okozott károk károsultjai voltak hátrányos helyzetben más károsultakkal szemben. Nem vezetett alkotmányellenes helyzet előidézéséhez az sem, hogy a Tv. rendelkezései a kártérítési igények érvényesítését a Magyar Állammal szemben teszik lehetővé, míg az indítványozó által kifogásolt esetkörben a kártérítési igény közvetlenül a károkozóval szemben volt előterjeszthető. Rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy az eltérő jogi szabályozásnak e körben ugyanúgy elvi – és alkotmányosan nem kifogásolható – alapja van, mint ahogy az állam szervei közhatalmi tevékenysége során okozott károk megtérítése iránti szabályokat a polgári jog általános rendelkezései – a kárfelelős személyének meghatározása tekintetében – az egyéb kárfelelősségi szabályoktól eltérően rendezik. Nem alkotmányellenes az, ha az állam közvetlenül csak azoknak a kártérítési igényeknek a rendezését vállalja magára, amelyek szervei, szervezetei, hatósági, szolgálati – azaz közhatalmi – jogkörének gyakorlása körében merültek fel. Ugyanígy nincs alkotmányellenességet megalapozó indoka annak, hogy a Tv. 1. § (1) bekezdése a Magyarországon tartózkodott szovjet csapatok, továbbá az állományukba tartózkodó személyek által csak szolgálati kötelességük teljesítése közben okozott károk megtérítése vonatkozásában állapítja meg, hogy az így keletkezett kárigényeket a Magyar Állammal szemben lehet érvényesíteni, mert hiszen a vonatkozó nemzetközi Egyezmény alapján e szervek, illetőleg személyek szolgálati kötelezettség-teljesítését úgy kellett megítélni, mintha az a Magyar Állam kötelékébe tartozó szervek, illetőleg személyek szolgálati kötelezettség-teljesítése lett volna.
Nem osztja ezért az Alkotmánybíróság az indítványozó álláspontját, amely szerint kártérítési igénye tárgyában jogalkotói kötelezettség elmulasztása áll fenn, és az az indítványi érvelés sem tekinthető megalapozottnak, hogy az eltérő szabályozásban alkotmányellenesség állapítható meg. A jogalkotó – nemzetközi szerződések révén – az indítványozó kártérítési igényére nézve megfelelő, a belső joggal összhangban álló szabályokat alkotott, e hazai belső joggá tett nemzetközi egyezményekben lefektetett jogszabályi rendezés alapján kártérítési igénye tárgyában jogerős bírósági ítélet született, figyelemmel arra, hogy a kártérítési igény keletkezésekor a vonatkozó nemzetközi szerződések még hatályban voltak. Rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy nem alkotmányossági kérdés annak eldöntése, hogy a kártérítésben marasztaló jogerős bírósági ítélet végrehajtása miért nem történt meg.
3. Az Alkotmánybíróság megalapozatlannak találta az indítványban megfogalmazott kifogást a tekintetben is, hogy a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok által üzemben tartott gépjárművek tekintetében nem állt fenn kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás. A tartalmilag megengedhetetlen diszkriminációt sérelmező indítvány e tekintetben azért alaptalan, mert az állam, illetőleg az állam által kötött nemzetközi egyezmények az indítvánnyal érintett tényálláskörben a gépjárművel okozott károkozások fedezetbiztosítékául más, kielégítő módon és indokolatlan különbségtétel nélkül gondoskodtak. A felelősségbiztosítás a károsult oldaláról nézve a kárkötelem fedezeti biztosítéka. Önmagában mint polgári jogi jogintézmény az Alkotmánnyal közvetlen összefüggésbe nem hozható. Mivel a vonatkozó nemzetközi szerződések az adott életviszonyok tekintetében a károsult igényérvényesítését közvetlenül az állammal – a Pénzintézeti Központtal – szemben tették lehetővé, alkotmányosan nem kifogásolható, hogy az állam e tényálláskörben a kárkötelem másfajta – de a felelősségbiztosítással feltétlenül egyenértékű – garanciáját teremtette meg. Az indítvánnyal érintett életviszonyok körében nem állapítható tehát meg olyan eltérő szabályozás, amelynek folytán a károsultak tekintetében a szabályozásban megengedhetetlen megkülönböztetése állna fenn.
Mindezekre a körülményekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló megalapozatlan indítványt elutasította.
Budapest, 1999. március 9.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k., Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás