KK BH 1994/109
KK BH 1994/109
1994.02.01.
Az önkormányzatok és az államigazgatási szervek közötti jogviszonyban kibocsátott kötelező erejű határozatok nem minősülnek belső igazgatási aktusnak; a köztársasági megbízottnak — az érdekeltek megállapodásának hiányában hozott — a körjegyzőséghez tartozó községeket kijelölő, jogerős határozatát a bíróság felülvizsgálhatja [1957. évi IV. tv. 72. §, 1990. évi LXV. tv. 39. §, 40. § (1) bek., 96. §, 98. § c) pont, 105. §].
A felperesi önkormányzat képviselő-testülete határozatával döntést hozott a K. és Kb. községek önkormányzata által alapított körjegyzőségből történő kiválásról 1992. január 1-jei hatállyal. A képviselő-testület az egyidejűleg hozott rendeletében egységes hivatal létrehozását rendelte el.
Az alperes köztársasági megbízott az 1991. december 30-án kelt határozatával a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 105. §-ában foglalt rendelkezés alapján a K. körjegyzőséghez tartozó községként Kb. és K. községeket 1992. január l. napjával K. székhellyel kijelölte. A határozatban tájékoztatta a képviselő-testületeket, hogy a lakosság érdekeit sértő kijelölés esetén a határozat ellen a belügyminiszterhez címzett kérelemmel élhetnek.
A felperes jogorvoslati kérelmét a Belügyminisztérium helyettes államtitkára az 1992. július 21-én kelt értesítésével elutasította, és a köztársasági megbízottnak a körjegyzőség kijelöléséről szóló határozatát megerősítette. Határozatának indokolásában megállapította, hogy az Ötv. 105. §-a alapján a lakosság érdekeit sértő kijelölés ellen fordulhat a képviselő-testület a belügyminiszterhez. A köztársasági megbízott kijelölése a lakosság érdekeit nem sérti.
A felperes keresetében az alperes határozatának, valamint a Belügyminisztérium határozatának felülvizsgálatát kérte.
Az elsőfokú bíróság végzésével a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzés indokolásában kifejtett álláspontja szerint a keresettel támadott határozatok nem tekinthetők olyan közigazgatási határozatoknak, amelyek bírói úton megtámadhatóak. A köztársasági megbízott hivatala az ügy kapcsán állami törvényességi felügyeletet gyakorolt, és ez nem tartozik az államigazgatási eljárási törvény szabályozási körébe. A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Végzésének indokolásában kitért arra is, hogy a felperes perbeli "határozata" helyes elnevezéssel rendelet, amely az életviszonyok szélesebb körét szabályozza. A rendelet a közigazgatási szerv normatív aktusa, jogszabály, amelynek felülvizsgálata nem tartozik a bíróság hatáskörébe.
A felperes a jogerős végzés felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint a jogerős végzés sérti az Alkotmány 43. §-ának (2) bekezdésében, valamint az 50. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, amelyek biztosítják az önkormányzati hatáskörök jogszerű gyakorlásának bírósági védelmét. A bíróság nem mellőzhette volna az ügy érdemi tárgyalását és érdemi döntés meghozatalát, kérte az első- és másodfokú bíróság végzésének megváltoztatását. Az alperes a megyei bíróság végzésének hatályában való fenntartását indítványozta.
A Belügyminisztérium nyilatkozatában kifejtette, hogy a körjegyzőség alakítása, a körjegyzőségbe való kijelölés nem államigazgatási ügy, nem tartozik az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) hatálya alá. Jogági tagozódását tekintve a helyi önkormányzatokra vonatkozó törvényi szabályok az alkotmányjog körébe tartoznak, az állam alkotmányos rendjének, szervezetrendszerének a részei. A belügyminiszter törvényi felhatalmazás alapján az önkormányzati ügyekben az állami szervezetben az önkormányzatokért felelős miniszter funkciójában járt el és nem államigazgatási szervi minőségében. Mindezekre tekintettel a felperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását javasolta.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Ötv. 39. §-ának (1) bekezdése értelmében az ezernél kevesebb lakosú, a megyén belül egymással határos községek az igazgatási feladataik ellátására körjegyzőséget alakítanak és tartanak fenn. A (2) bekezdés alapján az ezernél kevesebb lakosú község képviselőtestülete is létrehozhat önálló hivatalt, ha a képesítési követelményeknek megfelelő jegyzőt nevez ki. A (3) bekezdés szerint a körjegyzőséghez csatlakozni, abból kiválni a naptári év első napjával lehet. A döntést a kiválásról és a csatlakozásról legalább 6 hónappal korábban kell meghozni. Az Ötv. 40. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy körjegyzőség alakításáról az érdekelt települések képviselő-testületei állapodnak meg.
Az Ötv. XI. fejezetében foglalt záró rendelkezések között elhelyezett 105. §-a előírja, hogy a körjegyzőséghez tartozó községeket - ha az érdekeltek nem tudnak megállapodni - a köztársasági megbízott jelöli ki. A lakosság érdekeit sértő kijelölés ellen a képviselő-testület a köztársasági megbízott útján a belügyminiszterhez fordulhat.
A felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a körjegyzőséghez tartozó községeket az Ötv. 105. §-a alapján kijelölő köztársasági megbízotti és az azt megerősítő belügyminiszteri határozat bíróság által felülvizsgálható-e. A Legfelsőbb Bíróság döntésének kialakításakor két önkormányzati alapelvet vett figyelembe. Az első az önkormányzatok önállósághoz való joga, melynek alapján az önkormányzati rendszerben a helyi közösségek demokratikusan gyakorolják anyagilag, szervezetileg és jogilag biztosított önállóságukat. A másik figyelembe vett alapelv szerint az önkormányzati jogok bírósági védelemben részesülnek. E két fontos alapelv érvényesülését a végrehajtó hatalom szervei részére biztosított hatáskörök gyakorlása nem akadályozhatja. A köztársasági megbízott az Ötv. 98. §-ának c) pontjában foglalt államigazgatási feladatot látott el, amikor törvényi (Ötv. 105. §) felhatalmazás alapján a felperest körjegyzőséghez tartozó községként kijelölte. A köztársasági megbízott tehát közigazgatási szervként járt el. A kibocsátott aktus nem tekinthető belső igazgatási aktusnak. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti határozatában rámutatott arra, hogy az önkormányzatok és az államigazgatási szervek kapcsolatában kibocsátott kötelező erejű határozatok nem minősülnek belső igazgatási aktusnak, az önkormányzat önállóságára és a két szerv közötti hierarchikus kapcsolat hiányára figyelemmel. A köztársasági megbízottnak az önkormányzatot kötelező perbeli határozata a képviselő-testület hivatalának szervezetét és működését állapítja meg azzal, hogy a felperest körjegyzőséghez tartozó községként kijelölte. A köztársasági megbízott tehát közhatalmi jogosítványával élve közigazgatási határozatot hozott, amely ellen az Ötv. jogorvoslati lehetőséget is biztosít. Az Ötv. 105. §-ában a belügyminiszternek biztosított másodfokú hatáskör gyakorlása ugyancsak nem minősíthető olyan közjogi aktusnak, amely a közigazgatási ügy fogalmán kívül esik. A belügyminiszter önkormányzatokkal kapcsolatos közjogi jogosítványait az Ötv. 96. §-a állapítja meg, amelyek közé a 105. §-ban foglalt hatáskör gyakorlása nem sorolható be. Nem megalapozott ezért az az álláspont, amely szerint a belügyminiszter az Ötv. 105. §-ában foglalt hatáskörében eljárva nem államigazgatási szervi minőségében hoz határozatot, nem államigazgatási eljárást folytat le. Ennek az álláspontnak az elfogadása súlyosan sértené az említett fontos önkormányzati alapelveket. Az állam végrehajtó szerveinek az önkormányzatok törvényben biztosított önállóságát sértő intézkedései ellen - ezen álláspont elfogadása esetén - kizárnánk a bírósági védelem igénybevételét, nem érvényesülhetne az Ötv. 3. §-ában meghatározott követelmény, amely szerint az önkormányzati jogokat az Alkotmánybíróság, illetőleg a bíróság védi. Tévedtek ezért az eljárt bíróságok, amikor határozataikban azt állapították meg, hogy az alperesi határozat, illetve a belügyminiszter határozata nem tekinthető bírósági úton megtámadható közigazgatási határozatnak. Ugyancsak téves a megyei bíróság jogerős végzésének indokolásában a felperes határozatára történő utalás is, mivel a per tárgya nem a felperes, hanem az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős végzését - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárására és az ügy érdemi tárgyalására utasította. A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak érdemben kell abban a kérdésben állást foglalnia, hogy az Ötv. 105. §-ában foglalt hatáskörök megállapítása - miként azt az Ötv. 103-114. §-aihoz fűzött miniszteri indokolás is tartalmazza - mennyiben tekinthető az önkormányzatok megalakulásával együtt járó olyan átmeneti szabálynak, amely a körjegyzőségek létrejötte során az államigazgatási feladatok folyamatos ellátása érdekében vált szükségessé. Az ügy kapcsán ugyancsak állást kell foglalni abban a kérdésben is, hogy a köztársasági megbízott perbeli határozata mennyiben tekinthető körjegyzőséghez tartozó községet kijelölő határozatnak, vagy mennyiben minősíthető a körjegyzőségből való kilépést megtiltó határozatnak. Rámutat arra is a Legfelsőbb Bíróság, hogy a közigazgatási per alperese a Pp. 327. §-a alapján a másodfokú közigazgatási határozatot hozó szerv, ezért a megismételt eljárásban a Pp. 327. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni. (Legf. Bír. Kfv. III. 25 250/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás