BK BH 1994/11
BK BH 1994/11
1994.01.01.
I. Az 1993. május 15. napján hatályba lépett 1993. évi XVII. tv. 103. §-ának (1) bekezdése folytán a szabálysértési értékre elkövetett lopást a különös visszaesői minőség nem emeli vétséggé, ezért az ilyen cselekményt tulajdon elleni szabálysértésként kell elbírálni [Btk. 316. § (2) bek., Sztv. 105. § (1) bek. a) pont].
II. A szabálysértési értékre elkövetett lopás vétségnek minősül, ha a fogorvosi kezelésre jelentkező vádlott besurran a kartonozóhelyiségbe és az egyik alkalmazott pénzét eltulajdonítja [Btk. 316. § (2) bek. f) pont]
A városi bíróság a vádlottat 3 rb. lopás vétségében mondotta ki bűnösnek. Ezért - 1 rb. lopás vétsége [Btk. 316. § (1) bek., (2) bek.] tekintetében, mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésként főbüntetésül 8 hónapi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy 2 rb. lopás vétsége tekintetében [Btk. 316. (1) bek., (2) bek. e) pont] különös visszaeső. Kimondotta, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből nem bocsátható feltételes szabadságra, e vonatkozásban a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) és b) pontjára utalt. Elrendelte a vádlott kényszergyógyítását, és megállapította, hogy a legutóbbi elítéltetésével kapcsolatos végrehajtási kegyelem hatályát vesztette. A megállapított tényállás lényege a következő.
A 46 éves, egyedülálló, munkanélküli vádlott többszörös és különös visszaeső. Eddig hét ízben volt már büntetve. Legutóbbi huzamos büntetéséből végrehajtási kegyelem folytán 1990. szeptember 25. napján szabadult. Az utóbbi időben nagymértékben fogyasztott elkoholt. A túlzott alkoholfogyasztás testi tünetei is megállapíthatók nála.
1. A vádlott 1992. január 23-án betért az egyik vállalat önkiszolgáló jellegű élelmiszerboltjába. Célja az volt, hogy cigarettát tulajdonítson el. Egy óvatlan pillanatban egy karton (1080 forint értékű) cigarettát a kabátja alá rejtett. Ezt követően fizetés nélkül akart távozni, a bolt dolgozói azonban a cselekményét leleplezték. Ezt követően a cigarettát elvették tőle, és így az okozott kár megtérült.
2. A vádlott 1992. március 1-jén reggel fogászati panasszal ment az orvosi ügyeletre. Az orvos megérkezésére várakozva besurrant a kulccsal be nem zárt úgynevezett kartonozóhelyiségbe. Itt a fogason elhelyezett és az egyik takarítónő tulajdonában levő reklámtáskából eltulajdonította annak 150 forint értékű bőr pénztárcáját a benne levő 1050 forinttal. Ezt visszaadták a sértettnek. A későbbiekben a bőr pénztárcát is megtalálták, így a kár megtérült.
3. A vádlott 1992. augusztus 15-én bement az áruház cipőosztályára. Cipőt akart eltulajdonítani. Az önkiszolgáló rendszerű cipőosztályon a lábára húzott egy pár 3320 forint értékű cipőt, a saját papucsát pedig a szék alatt hagyta. A cipőben fizetés nélkül akart távozni az osztályról, a cselekményét azonban az egyik eladó észlelte, a vádlottat feltartóztatta. A cipőt visszavették tőle. Így az okozott kár megtérült.
A megalapozott tényállásból a városi bíróság ítéletének meghozatalakor indokoltan vont következtetést a vádlott bűnösségére mind a három cselekmény vonatkozásában, nem tévedett, amikor az áruházi lopásokat befejezettként értékelte.
Az ügynek a másodfokú bíróság által történt elbírálásakor az 1993. május 15-én hatályba lépett - és a megyei bíróság által kedvezőbb voltára tekintettel alkalmazott (Btk. 2. §) - új jogszabályra (1993. évi XVII. törvény) tekintettel azonban a vádlott 1. és 3. alatt jelzett áruházi lopása immár nem bűncselekmény, az elkövetési érték ugyanis egyik esetben sem haladja meg az 5000 forintos új szabálysértési értékhatárt, és olyan körülmény nem áll fenn, amely miatt a vétségkénti minősítésük szóba jöhetne. Nyilvánvaló ugyanis, hogy önmagában a három lopási cselekmény az üzletszerűséget nem alapozza meg.
Az 1. és 3. alatt jelzett áruházi lopások tekintetében tehát a vádlott a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentendő volt a vád és következményei alól.
Ugyanakkor a megyei bíróság a vádlott orvosi rendelőben elkövetett (2. alatt jelzett) cselekményét az 5000 forintot meg nem haladó érték ellenére sem látta szabálysértésként elbírálandónak.
A városi bíróság a vádlottnak ezt az 1200 forint értékre nézve elkövetett lopási cselekményét a különös visszaeső voltára tekintettel minősítette vétségnek [Btk. 316. § (2) bek. e) pont]. A változott anyagi jogszabály szerint a különös visszaesés már nem olyan körülmény, amely vagyon elleni cselekmények tekintetében szabálysértés helyett vétség megállapítását eredményezné. A városi bíróság figyelmét azonban elkerülte, hogy a vádlott ezt a cselekményét a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének f) pontjában írt módon valósította meg. A kartonozóhelyiségben ugyanis a vádlottnak - mint ellátásra jelentkező betegnek - semmi keresnivalója nem volt. Ő a várakozásra kijelölt helyről kifejezetten azért surrant ide be, hogy lopást hajtson végre. E vonatkozásban tehát a megyei bíróság - a minősítés említettek szerinti megváltoztatása mellett - a vádlott bűnösségének a megállapítását helyesnek, okszerűnek és helytállónak találta.
Minthogy a vádlott terhére egyetlen bűncselekmény maradt, halmazati büntetés (Btk. 85. §) kiszabására nem kerülhet sor.
Minthogy az elkövető többszörös visszaeső és a szabálysértési értéket meg nem haladó értékre nézve elkövetett lopás a különös visszaesés mellett más körülmény folytán is vétség [az adott esetben a Btk. 316. § (2) bek. f) pontja], a büntetést, mint többszörös visszaesővel szemben kell kiszabni, és a többszörös visszaesés emelő hatása minden vonatkozásban érvényesül, míg á különös visszaesés csupán súlyosítóként értékelendő.
Nyilvánvaló egyébként, hogy a változott jogi helyzetben, amikor a vagyon elleni cselekmények tekintetében a különös visszaesésnek nincs bűncselekményt eredményező hatása, a Legfelsőbb Bíróság BK 92. számú állásfoglalása és az abban adott vonatkozó irányítás ma már meghaladottá vált (ezért azt a BK 131. számú állásfoglalás hatályában nem tartotta fenn); így ha egy szabálysértési értéket meg nem haladó értékre elkövetett lopási cselekmény valamely körülmény [Btk. 316. § (2) bek. a)-d), f)-j) pont] folytán vétség, és az elkövető különös visszaeső, a különös visszaesés emelő hatása [Btk. 97. § (1) bek.] is - minden egyéb következményével együtt - érvényesül. Ez ugyanis nem jelent már kétszeres értékelést. A büntetést tehát ilyenkor különös visszaesővel szemben kell kiszabni. (Az adott esetben - amikor a vádlott az említettek szerint egyben többszörös visszaeső - mindennek megjegyzése csak a teljesség érdekében történt.)
A megyei bíróság úgy látta, hogy az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen ismerte fel és értékelte, természetesen a halmazat nem vehető a vádlott terhére figyelembe.
A megyei bíróság a vádlott egész életvezetésére, előéletére tekintettel úgy látta, hogy vele szemben a büntetési cél kizárólag szabadságvesztés kiszabásával érhető el, ezért az alternatív büntetések közül ezt találta alkalmazandónak. A szabadságvesztés mértékének meghatározásakor azonban a megyei bíróság figyelemmel volt az adott minősítésen belül is a kisebb kárra, annak megtérülésére, és ezért azt a minimum közelében, 2 hónapi börtönbüntetésben állapította meg.
A városi bíróság a jogszabály téves értelmezésével zárta ki a vádlottat a feltételes szabadságra bocsátásból amiatt, hogy a bűncselekményeket a végrehajtási kegyelem hatálya alatt valósította meg. A többszörös visszaesőt - amire e körben a városi bíróság (az akkori jogszabály hatálya mellett) helyesen hivatkozott - a Btk. 47. §-ának módosított (3) bekezdése nem zárja ki a feltételes szabadságra bocsátásból, ezért a megyei bíróság kimondotta, hogy a vádlott a börtönbüntetés háromnegyed részének kiállása után feltételes szabadságra bocsátható.
A vádlott előéletére figyelemmel nyilvánvalóan méltatlan a közügyekben való részvételre. A megyei bíróság ezért a törvényi minimumban meghatározott (1 évi) közügyektől eltiltást nem érintette.
A megyei bíróság a főügyészségnek a kényszergyógyítás mellőzésére vonatkozó indítványát alaposnak találta. Utal azonban ebben a körben arra, hogy mivel nem hat hónapot meghaladó szabadságvesztés került kiszabásra, a kényszergyógyítás eleve nem jöhetett szóba.
A vádlott tulajdon elleni szabálysértésként értékelt 2 rendbeli lopási cselekményeinek a felelősségre vonás szempontjából a megyei bíróság megítélése szerint a kiszabott fő- és mellékbüntetésre tekintettel nincs jelentősége, ezért a Be. 216. §-ának (2) bekezdése értelmében az említett szabálysértések tekintetében az eljárást megszüntette. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 279/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás