BK BH 1994/119
BK BH 1994/119
1994.03.01.
Az átmenetileg Magyarországon tartózkodó, kisebb tárgyi súlyú bűncselekményt (— ittas járművezetést —) elkövető terhelt főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetésként történt kiutasítása törvénysértő [Btk. 38. § (3) bek., 61. §, 88. §, 188. § (1) bek.]
A bíróság a nem magyar állampolgárságú terheltet az ittas járművezetés vétsége miatt a Magyar Köztársaság területéről kiutasította. Az ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 1992. november 13. napján 19 óra tájban közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vezette a személygépkocsiját a város területén, ahol egy álló tehergépkocsinak ütközött.
A városi bíróság az előállításos eljárásban hozott és a kihirdetés után nyomban jogerőre emelkedett ítéletét a Be. 221. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával - az indokolást mellőzve - rövidített szerkezetben foglalta írásba. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A nem magyar állampolgárságú terhelt a csekélyebb dologrongálással párosuló ittas járművezetés vétségét követte el, amelynek során személysérülés nem történt.
A Btk. 61. §-a szerint azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodás nem kívánatos, a Magyar Köztársaság területéről ki kell utasítani.
A kiutasítás bármely bűncselekmény miatt bűnösnek ki mondott elkövetővel szemben mellékbüntetésként, míg a Btk. 38. §-ának (3) bekezdése és a Btk. 88. §-a szerint előírt feltételek esetén önállóan, főbüntetés kiszabása helyett is alkalmazható. A bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint azonban a kiutasítás alkalmazására csak az erkölcsi és jogi normákat súlyosan sértő magatartás miatt, illetőleg a külföldi helyzetével visszaélő, szándékos bűncselekményt ismételten elkövető terhelttel szemben kerülhet sor, amennyiben a büntetés célja a kiutasítással érhető el (BJD 8597. sz.).
A Legfelsőbb Bíróság korábban is rámutatott arra, hogy az elkövető alanyi ismérveinek megfelelő alakulása mellett, az ittas járművezetés vétsége tárgyi súlya távolról sem olyan mértékű, amely az elkövetőnek az országban tartózkodását nem kívánatossá, és emiatt a Btk. 61. §-ának alkalmazását indokolttá tehetné. Az adott esetben, az első ízben ittas járművezetés vétségét elkövető és kedvezőtlen megítélésre okot nem adó személyi körülményekkel rendelkező terhelttel szemben nem indokolt olyan értékítéletet kialakítani, hogy a tartózkodása a Magyar Köztársaság területén nem kívánatos.
Az időlegesen Magyarországon tartózkodó terhelttel szemben - figyelemmel arra is, hogy a Btk. 88. §-ában meghatározott törvényi előfeltételek fennállottak - a bűnösség kimondását mellőzve a közúti járművezetéstől eltiltás önálló büntetésként alkalmazása lett volna célszerű.
Az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) AB számú határozata értelmében a törvényességi óvás alapján a terhelttel szemben a megtámadott határozatban megállapítottnál hátrányosabb rendelkezést nem lehet hozni. Erre figyelemmel a közúti járművezetéstől eltiltás alkalmazására a törvényességi óvást benyújtó legfőbb ügyész indítványt nem tehetett, és ilyen határozatot a Legfelsőbb Bíróság sem hozhatott.
A városi bíróság pedig a törvényességi óvással érintett ítéletben a terheltet bűnösnek kimondva, anyagi és alaki jogi rendelkezések felhívása nélkül szabott ki - ténylegesen - büntetésként kiutasítást.
Ilyen körülmények között alaposnak bizonyult a legfőbb ügyésznek az az indítványa, hogy a Legfelsőbb Bíróság törvényes joghátrányként a Be. 213. §-a (1) bekezdése a) pontjának egyidejű felhívásával a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése szerinti megrovásban részesítse a terheltet.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a városi bíróság ítélete a terhelt bűnösségének megállapítása és a kiutasítás mellékbüntetés kiszabása miatt törvénysértő, ezért az ítéletet hatályon kívül helyezte, a büntetőeljárást megszüntette és a terheltet megrovásban részesítette. (B. törv. IV. 2355/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás