BK BH 1994/122
BK BH 1994/122
1994.03.01.
Nem vagyon elleni bűncselekménynek, hanem szolgálati visszaélés vétségének minősül a hivatásos katona cselekménye, aki a helyzetével visszaélve a kantint kezelő sorkatonáktól térítés nélkül ismételten kávét és cigarettát fogad el [Btk. 351. § (1) bek.]
A katonai tanács a határőr törzsőrmester vádlottat - egyebek között - lopás vétsége miatt - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - 5 hónapi fogházbüntetésre és 1 évre a soron következő rendfokozatba előlépésre előírt várakozási idő meghosszabbítására ítélte.
A lopás vétségének alapjául szolgáló tényállás szerint a határőr törzsőrmester vádlott a szolgálati helyén levő őrszázadnál élelmezési tiszthelyettesi beosztásban dolgozott. Feladatkörébe tartozott többek között a század személyi állományának az élelmezéséről történő gondoskodás, az ezzel kapcsolatos valamennyi teendő ellátása, megszervezése és ellenőrzése. Felelős volt az élelmiszerek vételezéséért és kiszállításáért, raktározásukért, az étkezési rendért, a megfelelő minőségű és mennyiségű élelmezési anyag felhasználásáért, továbbá a konyha működése során elhasználódott anyagok megfelelő időben történő cseréjéért.
A vádlott 1991 augusztusa és 1992. február közepe között, mint elöljáró, a beosztásából adódó lehetőségekkel visszaélt oly módon, hogy a megjelölt időszakban azokon a napokon, amikor a századnál szolgálatot látott el, az alárendeltségébe tartozó századkantinban hetenként két alkalommal egy-egy feketekávét fogyasztott el, és egy-egy csomag cigarettát fogadott el. Az elfogyasztott kávéért és cigarettáért nem fizetett, a kantinba beosztott katonák a függőségi viszonyuk miatt az ellenértéket a vádlottól nem kérték, hanem azt a borravalóból fedezték, így kár nem keletkezett. A vádlott azzal, hogy az elfogyasztott kávéért és cigarettáért az ellenértéket nem fizette meg, rendszeres előnyre tett szert, amely a kb. 7 hónap alatt a 2000 forintot meghaladta, de a 20 000 forintot nem érte el.
A Legfelsőbb Bíróság a katonai tanács ítéletét felülbírálva megállapította, hogy az a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól mentes, ekként a tényállás a felülbírálat során irányadó volt. Rámutatott továbbá, hogy büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok hiányában helytállóan vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a katonai tanács, amikor a vádlott cselekményeit lopás vétségének minősítette.
A vádlottnak az a magatartása, amely szerint az elkövetési időszakon belül a kantint ellátó katonáktól térítés nélkül fogadott el a maga részére kávét és cigarettát, nem minősíthető lopás vétségének vagy egyéb vagyon elleni bűncselekménynek (felbujtóként elkövetett sikkasztásnak vagy hűtlen kezelésnek) sem. A vádlott ugyanis a kávét és a cigarettát nem eltulajdonította, hanem helyzetéből adódóan megkövetelte, hogy térítés nélkül szolgálják ki, így ez a cselekménye vagyon elleni bűncselekményként nem értékelhető. A vádlott, valamint a katonák előtt egyaránt nyilvánvaló volt, hogy a vádlottnak juttatott kávét és cigarettát a borravalóból - és nem a kantin készletéből - fedezik, ebből kifolyóan a sikkasztás bűncselekménye sem valósult meg, így azt, mint felbujtó a vádlott nem valósította meg. A vádlott a hűtlen kezelést sem követhette el, mivel nem volt a kantin anyagának kezelője.
A Btk. 351. §-ának (1) bekezdése értelmében az a katona, aki azért, hogy - egyebek mellett - jogtalan előnyt szerezzen, szolgálati hatalmával vagy helyzetével visszaél - ha súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg -, vétség miatt 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A vádlott cselekménye ezért a szolgálati visszaélés vétségét valósította meg. Az irányadó tényállás szerint a vádlott kifejezetten azzal a helyzettel élt vissza, amely abból adódott, hogy mint hivatásos törzsőrmester, mint szolgálati közeg, a kantint kezelő katonák elöljárója volt. A sorkatonák ezt szem előtt tartva nem kérték az ellenszolgáltatást, és szolgálták ki térítés nélkül a vádlottat. A vádlott tehát a szolgálati helyzetéből adódó lehetőséggel élt vissza, és így jutott jogtalan vagyoni előnyhöz. A magatartása tehát maradéktalanul kimeríti a Btk. 351. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szolgálati visszaélés vétségének a tényállási elemeit, ezért a Legfelsőbb Bíróság a cselekmény jogi minősítését ennek megfelelően megváltoztatta, a vádlott büntetését pedig - a cselekmények súlyához igazodóan - pénzbüntetésre enyhítette, a vádlott katonai mellékbüntetését azonban hatályában változatlanul fenntartotta. (Legf. Bír. Bf. V. 2102/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás