PK BH 1994/129
PK BH 1994/129
1994.03.01.
Művészi fényképek felhasználására az alakiságok megsértésével kötött érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánításánál irányadó szempontok [Ptk. 217. § (1) bek., 237. § (2) bek.; 1969. évi III. tv. (Szjt.) 3. §, 27. §, 53. § (1) bek.; 8/1970. (VI. 24.) MM. r. 2. § (4) bek.].
A felperes és az alperes között művészi fényképek felhasználására vonatkozóan a szerződés részben szóban, részben ráutaló magatartással jött létre. Az 1969. évi III. törvény (Szjt.) 27. §-a alapján azonban a felhasználói szerződést írásban kell megkötni. Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz az elsőfokú bíróság által is helyesen felhívott, a 4/I988. (II. 12.) MM rendelettel módosított 8/1970. (VI. 24.) MM rendelet (R.) 2. §-ának (4) bekezdése. Az írásbeliség elmaradása miatt a felhasználói szerződés, mint az alakiság megsértésével kötött szerződés az Szjt. 3. §-a szerint alkalmazandó Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése alapján semmis. A semmiség miatt tehát a felek jogviszonyát az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásával a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésének megfelelően kell elbírálni.
Téves az elsőfokú bíróság jogi álláspontja, amely szerint az alakiság megsértése miatt semmis szerződés esetén az alperes a felhasználásra nem szerzett jogot, így az Szjt. 53. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles a szerzői díjért helytállni. E jogszabály alkalmazásának csak akkor van helye, ha a szerző a felhasználásról nem tudott, azt nem engedélyezte, nem akarta, vagy az ellen kifejezetten tiltakozott. A perbeli esetben erről szó sincs, hiszen a felperes éppen a közzététel, a felhasználás érdekében alkotta meg művét, és bocsátotta azt - ismerősén keresztül - a felhasználó rendelkezésére. Nem jogosulatlan felhasználásról van tehát szó, hanem semmis szerződésről.
A Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a szerződéskötés előtti helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja, és rendelkezik az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás megtérítéséről. A perbeli esetben tehát azt kellett megállapítani, hogy a felperesnek a minőségileg kifogástalan 9 db felhasznált művészi fénykép után milyen szerzői díj jár, hiszen a szerződéskötés előtti állapot nem állítható helyre.
Az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott R. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerzői díjat a rendelet mellékletében meghatározott díjtételek alkalmazásával kell megállapítani. A Legfelsőbb Bíróság előtt azonban más perek gyakorlatából ismert, hogy a művészi fényképek után szerződéssel megállapított díjtételek a mellékletben szereplő díjtételektől ma már eltérnek. Ezt a Szerzői Jogi Szakértői Testület is - más perekben - szakvéleményében megerősítette. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a R. előírásait és a melléklet díjtételeit is figyelembe véve, mérlegelési jogával is élve, az I. rendű alperes által előadott gyakorlatnak megfelelően a felperes szerzői díját 4000 Ft/kép díjtételben állapította meg. [Pp. 163. § (3) bek., 206. § (3) bek.]. A 9 db felhasznált művészi fénykép után tehát a felperest 36 000 Ft szerzői jogdíj illeti meg.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezéssel érintett részében - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az I. rendű alperes marasztalásának összegét felemelte. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 887/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás