13/1994. (ÜK. 12.) LÜ utasítás

1. § A törvényességi felügyelet a Kormánynál alacsonyabb szintű államigazgatási szervek által kibocsátott jogszabályokra, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközeire, valamint e szervek általános érvényű rendelkezéseire és a jogalkalmazás körébe tartozó egyedi döntéseire terjed ki. Kiterjed ezen túlmenően a bíróságon kívüli, jogvitát intéző szervek egyedi döntéseire, valamint a gazdasági és egyéb szerveknek munkaviszonnyal (szolgálati viszonnyal) és a szövetkezeti munkaviszony jellegű jogviszonnyal összefüggő egyedi döntéseire, továbbá a jogszabályok felhatalmazása alapján kiadott általános érvényű intézkedéseire. [Ütv. 13. § (1) bek.]

2. § (1) Az 1. §-ban foglaltaknak megfelelően a törvényességi felügyelet szervi hatálya kiterjed a minisztériumokra és a Kormánynak közvetlenül alárendelt más országos hatáskörű államigazgatási szervekre, a regionális és a helyi államigazgatási szervekre, valamint minden olyan – a Kormánynál alacsonyabb szintű – szervre és tisztségviselőre, amely külön jogszabályi felhatalmazás alapján hatósági vagy a jogalkalmazás körébe tartozó feladatot lát el.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szerveknél a törvényességi felügyelet tárgyi hatálya kiterjed a jogalkotás körébe tartozó általános érvényű szabályokra, az egyes szerveknek a jogszabályok keretei között kiadott belső normáira, az államigazgatási jogalkalmazás körébe tartozó eljárásokra, intézkedésekre és döntésekre, a szabálysértési (bírságoló) hatóságok, valamint a bíróságon kívüli jogvitákkal kapcsolatos eljárásokra és határozatokra, valamint a munkaviszonnyal (szolgálati viszonnyal) és a szövetkezeti munkaviszony jellegű jogviszonnyal összefüggő egyedi döntésekre és törvénysértő mulasztásokra.

(3) Az ügyészség kizárólag abból a szempontból gyakorol felügyeletet az (1) bekezdésben meghatározott szervek felett, hogy azok működése megfelel-e a hatályos jogszabályoknak, eljárásaik és döntéseik törvényesek-e. A döntések célszerűségi, vagy gazdaságossági vizsgálata nem tartozik a törvényességi felügyelet körébe. A törvényességi felügyelet ellátásánál törvénysértőnek kell tekinteni az olyan magatartást (tevékenységet vagy mulasztást), határozatot, vagy intézkedést, amely ellentétben áll a jogszabályokkal vagy a jogszabályok keretei között kiadott belső normákkal (pl. kollektív szerződés, alapszabály stb.), valamint – a bírósági felülvizsgálat körébe tartozó ügyekben – a Legfelsőbb Bíróság elvi döntéseivel és kollégiumi állásfoglalásaival.

(4) Ha az ügyész a törvényességi felügyelet ellátása során törvénysértést vagy más hiányosságot állapít meg, a III. fejezetben meghatározott intézkedéseket teheti. Amennyiben a törvénysértés valamely állampolgár magatartásában nyilvánul meg, a törvényességi felügyeleti jogkörben eljáró ügyész az arra jogosult szerveknél (munkáltató szerv, szabálysértési hatóság, rendőrség stb.) kezdeményezi olyan intézkedés megtételét, amely az állampolgárt a törvények megtartására szorítja.

3. § A törvényességi felügyeletet

4. § A törvényességi felügyelet gyakorlására az az ügyészség az illetékes, amelynek területén a hatáskörébe tartozó szerv székhelye van.

5. § (1) A felettes ügyész az illetékességi területén működő bármely szerv tekintetében eljárhat, ha ez hatáskörét nem haladja meg. Ha a felettes ügyész az alárendelt ügyészség hatáskörébe tartozó szervnél végez törvényességi felügyeleti vizsgálatot, a vizsgálati jelentés, valamint a tett intézkedések egy példányát tájékoztatás végett köteles megküldeni az alárendelt ügyészségnek. A felettes ügyész feljogosíthatja az alárendelt ügyészt arra, hogy az az illetékességi területén kívül eső, de a felettes ügyész illetékességi területén működő szerv tekintetében teljes jogkörrel eljárjon.

(2) Az államigazgatási területbeosztástól eltérő illetékességi területen működő államigazgatási szervnél (pl. vízügyi igazgatóságoknál, vám- és pénzügyőrség megyei szerveinél) tartott vizsgálatról készült jelentést és a szervet érintő bármely ügyészi intézkedés egy példányát tájékoztatásként meg kell küldeni mindazoknak a főügyészségeknek, melyek illetékességi területét a szerv illetékességi területe érinti.

(3) A főügyész írásban feljogosíthatja az alárendelt ügyészt arra, hogy a főügyészség hatáskörébe tartozó törvényességi kérelmet kivizsgáljon, illetőleg vizsgálatot tartson; a szükséges intézkedést azonban ilyen esetben a főügyészség nyújtja be.

6. § (1) Ha a törvényességi felügyeleti ügyben az eljáró ügyészség területén kívül kell a tényállás tisztázására irányuló eljárási cselekményt végezni (személyt meghallgatni, helyszínt megtekinteni stb.), ennek érdekében az eljáró ügyészség az eljárási cselekmény helye szerint illetékes ügyészséghez intéz megkeresést. A megkeresést 15 napon belül teljesíteni kell. A fővárosban a kerületi ügyészségek megkeresés helyett a szükséges eljárási cselekményt – illetékességi területükön kívül is – maguk végzik el.

(2) Halasztást nem tűrő rendkívüli esetben az ügyészi intézkedés előkészítésére irányuló eljárást az ügyészség illetékességi területén kívül külön felhatalmazás nélkül is el lehet végezni, erről azonban az illetékes ügyészt tájékoztatni kell.

7. § Ha a törvényességi felügyeleti ügyben az Ütv. 13. §-ának (2) bekezdésében meghatározott ügyészi jogokat olyan szerv tekintetében kell gyakorolni, melynek tevékenysége felett a törvényességi felügyeletet a felettes ügyészség látja el, az eljáró ügyészség a felettes ügyészséghez tesz erre irányuló előterjesztést.

8. § (1) A törvényességi felügyeleti ügy intézésében nem vehet részt az az ügyész, aki az ügyben ügyfélként szerepel, illetőleg az ügyfelek valamelyikének vagy a sérelmezett döntést hozó személynek egyeneságbeli rokona, örökbe fogadott, mostoha vagy nevelt gyermeke, örökbefogadó, mostoha vagy nevelőszülője, testvére, jegyese, házastársa, élettársa, egyeneságbeli rokonának a házastársa, házastársának egyeneságbeli rokona vagy testvére, illetőleg testvérének házastársa.

(2) Kizárás alá esik az is, aki az ügy intézésében megelőzően, mint az érintett szerv dolgozója közreműködött, vagy akitől az ügynek tárgyilagos intézése egyéb okból nem várható.

(3) A kizárási okot az érdekelt ügyész köteles bejelenteni; ilyen bejelentést a kérelmező vagy más érdekelt is tehet. A kizárás és szükség esetén más ügyintéző kijelölése tárgyában az eljáró ügyészség vezetője, ha pedig a kizárási ok vele szemben áll fenn, vagy a kizárásra vonatkozó bejelentés rá vonatkozik, a felettes ügyészség (a Legfőbb Ügyészségen a szolgálati felettes) dönt.

9. § A törvényességi felügyelet fontosabb módszerei a következők:

10. § (1) A területi ügyészségek ezirányú felkérés alapján a képviselő-testületek rendeleteinek tervezetét véleményezik.

(2) A jogszabályok véleményezésére és ezzel kapcsolatban az ügyészségi szakágak együttműködési rendjére a Magyar Köztársaság Ügyészsége szervezetéről és működésének szabályairól szóló 6/1994. (ÜK. 7.) LÜ utasítás 30. §-ában foglaltak az irányadók.

11. § (1) Az ügyész törvényességi szempontból figyelemmel kíséri a 2. § (1) bekezdésében meghatározott szervek rendelkezéseit, és az állami irányítás egyéb jogi eszközének minősülő aktusait, amelyek a jogszabályok értelmezésével, vagy a jogalkalmazás körébe tartozó kérdésekkel kapcsolatosak, törvénysértés észlelése esetén a III. fejezetben meghatározott módon intézkedik a törvénysértés megszüntetése iránt.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatkörében a Legfőbb Ügyészség elsősorban a Magyar Közlönyben és az országos hatáskörű szervek hivatalos lapjaiban, a főügyészség a megyei közgyűlés hivatalos lapjában, az illetékes helyi ügyészség a helyi önkormányzat hivatalos lapjában közzétett rendelkezéseket kíséri figyelemmel.

(3) Ha az ügyészség olyan szerv rendelkezésében észlel törvénysértést, amelynek tevékenysége felett a törvényességi felügyeletet a felettes ügyészség látja el, a szükséges ügyészi intézkedés iránt a felettes ügyészséghez tesz előterjesztést.

12. § Az ügyészség az Ütv. 13. § (2) bekezdés f) pontja alapján elsősorban akkor kéri felvilágosítás adását, vagy adatok rendelkezésre bocsátását, ha ez

13. § Az ügyészség a felettes ügyészség utasítására vagy saját kezdeményezéséből tart vizsgálatot a szerveknél. A legfontosabb vizsgálati feladatokat a társadalmi igényekre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség munkaterve határozza meg. Saját kezdeményezésű vizsgálat tartása elsősorban akkor indokolt, ha valamely szerv munkáját illetően, vagy valamely jogterületről ismétlődően jutnak az ügyész tudomására törvénysértésre utaló adatok. A saját kezdeményezésű vizsgálatok tárgyának meghatározásánál és a vizsgálandó szervek kiválasztásánál célszerű kikérni a helyi szervek véleményét. Az ügyészség más ellenőrző, ill. felügyeleti szervvel koordinált vizsgálatot is tarthat, ez esetben azonban az ügyészi vizsgálat és jelentés önálló jellegét meg kell tartani.

14. § (1) A vizsgálatot a vizsgálatot tartó ügyészség által előre elkészített, illetőleg a felettes ügyészség által kiadott szempontok szerint kell megtartani. A szempontok meghatározzák:

(2) Ha az ügyészség korábban már tartott hasonló vizsgálatot és időközben a jogi szabályozásban változás nem történt, illetőleg, ha az ügyészség több szervnél tart azonos tárgykörben vizsgálatot, nem kell minden vizsgálathoz külön szempontokat készíteni, elegendő a vizsgálati jelentésben utalni a szempontok iktatószámára.

15. § (1) A fontosabb vizsgálatok előtt célszerű a megvizsgálandó szerv tevékenységéről előzetesen tájékozódni más szerveknél.

(2) A vizsgálat megkezdése előtt a vizsgált szerv vezetőjét kellő időben tájékoztatni kell a vizsgálat időpontjáról és tárgyáról. Az előzetes értesítést mellőzni kell, ha valamilyen okból meglepetésszerű vizsgálat tartása indokolt.

(3) Az ügyészi vizsgálat fontosabb módszerei a következők:

(4) Törvénysértés megállapítása esetén annak okait, s az elkövetést lehetővé tevő megkönnyítő körülményeket is fel kell kutatni. Súlyosabb törvénysértés esetén meg kell állapítani és meg kell hallgatni a törvénysértésekért felelős személyeket, valamint tisztázni, hogy a törvénysértést milyen okból követték el. Ki kell vizsgálni azokat a felfedett törvénysértéseket is, amelyek nincsenek közvetlen összefüggésben a vizsgálat tárgyával.

(5) A vizsgálat befejezése után a vizsgált szerv vezetőjét a már közölhető leglényegesebb megállapításokról tájékoztatni kell azzal, hogy a hibák kiküszöbölése iránt az ügyész írásban intézkedik. Ha a vizsgálat csupán olyan csekély jelentőségű törvénysértéseket vagy más hiányosságokat tárt fel, amelyek írásbeli intézkedés megtételét nem teszik indokolttá, ezekre a vizsgálat befejezésekor kell a szerv vezetőjének figyelmét felhívni. Amennyiben a vizsgálat törvénysértést nem állapított meg, a vizsgálat befejezésekor ezt kell a szerv vezetőjével szóban közölni.

16. § (1) A vizsgálat befejezése után el kell készíteni a vizsgálati, több azonos tárgyú vizsgálat esetén az összefoglaló jelentést is, amely a vizsgálat(ok) eredményét értékeli és elvi alapon összegezi.

(2) A jelentésben az összegyűjtött anyagot úgy kell összefoglalni, hogy az a vizsgálattal érintett szakterületen tartalmazza a szerv munkájának törvényességi szempontból való általános értékelését, továbbá a szempontok szerinti sorrendben az általánosítható elvi jellegű megállapításokat, a törvénysértések előfordulási arányát. A hiányosságokra utaló mindegyik megállapítás után a felderített tények, példák támasszák alá a megállapítások helytállóságát. A jelentésben foglalt minden ténynek az ügyész közvetlen megállapításán kell alapulnia. Tartalmaznia kell a jelentésnek az esetleg eldöntésre váró vitás elvi kérdéseket, továbbá a tervezett vagy megtett intézkedések (óvás, felszólalás, figyelmeztetés stb.) megjelölését. Mellőzhető az (1) bekezdésben előírt jelentés készítése, ha a vizsgált ügyek kis száma általánosítható következtetésekre nem ad alapot. Ilyen esetben a megvizsgált ügyekről kell értékelő feljegyzést készíteni.

(3) Több azonos tárgyú vizsgálat esetén a felettes ügyészség előzetes hozzájárulásával csak egy szervnél tartott vizsgálatról kell az előírt tartalmú jelentést elkészíteni, a többi vizsgálati jelentésben csak az ettől eltérő megállapításokat kell rögzíteni, vagy a vizsgálatról csak összefoglaló jelentést kell készíteni. Az utóbbi esetben az egyes vizsgálatokról feljegyzést kell készíteni a vizsgálat tárgyának és a vizsgált szervnek a feltüntetésével, utalva arra, hogy a vizsgálati megállapításokat az összefoglaló jelentés tartalmazza.

(4) A felettes ügyészség által előírt munkatervi vizsgálatról szóló jelentést minden esetben fel kell terjeszteni a felettes ügyészséghez. Ha az ügyészség a saját kezdeményezésű vizsgálat tapasztalatait – pl. a feltárt törvénysértések számára vagy súlyosságára figyelemmel – különösen jelentősnek ítéli, a vizsgálati jelentést külön utasítás nélkül is felterjesztheti.

(5) A főügyészségek az (1)–(3) bekezdésben foglaltak értelemszerű alkalmazásával készítik el a helyi ügyészségek jelentéseiről az összefoglalót. Ugyanez az irányadó akkor is, ha a főügyészség utasítására a helyi ügyészség több azonos tárgyú vizsgálatról összefoglaló jelentést készít.

(6) A fontosabb és szélesebb körű vizsgálatokat követően – ha ezt a vizsgálat megállapítása indokolttá teszi – az ügyész a vizsgált szervnél vagy annak felettes szervénél értekezlet összehívását kezdeményezheti a vizsgálat tapasztalatainak megtárgyalása céljából. Az értekezleten az ügyész ismerteti a vizsgálati tapasztalatokat és rámutat a helyes jogszabályértelmezésre, továbbá válaszol a vizsgálat tárgykörével kapcsolatban feltett kérdésekre. Indokolt esetben az ügyész a vizsgálat alapján a felettes szervnél körlevél, állásfoglalás vagy utasítás kiadását is kezdeményezheti.

17. § Az olyan jelentősebb vizsgálatokat követően, amelyeknél ezt az ügyészi intézkedések száma vagy a feltárt törvénysértések jellege indokolttá teszi, az ügyész utóvizsgálatot tart a vizsgálat eredményeinek megállapítása végett. Az utóvizsgálat annak feltárására irányul, hogy a szerv megszüntette-e az elfogadott ügyészi intézkedésekben kifogásolt törvénysértéseket. Ha az utóvizsgálat során az ügyész azt állapítja meg, hogy a szerv az ügyészi intézkedést elfogadta ugyan, de a törvénysértés megszüntetéséhez szükséges intézkedést ennek ellenére saját hibájából nem tette meg, illetőleg a törvénysértő gyakorlatot nem számolta fel, a vétkes személy ellen felelősségre vonást kell kezdeményezni.

18. § (1) Az ügyész általában akkor kéri fel vizsgálat tartására az ellenőrzési vagy felügyeleti joggal felruházott, illetőleg állami törvényességi felügyeletet ellátó (a továbbiakban: felettes) szervet, ha

(2) Ha a vizsgálat azonnali megtartását fontos ok nem teszi indokolttá, a szélesebb körű vizsgálatot általában olyan időpontban kell kezdeményezni, amikor a felkérésnek a szerv más irányú feladataira is figyelemmel eleget tud tenni.

(3) A vizsgálatra való felkérés írásban történik. A felkérésben utalni kell az Ütv. 13. § (2) bekezdésének e) pontjára, illetőleg (3) bekezdésére, továbbá meg kell jelölni a vizsgálat tárgyát, a vizsgálandó szerveket és azt, hogy az ügyész milyen időpontig kéri a vizsgálatról készített feljegyzés megküldését, valamint a tett intézkedésekről történő tájékoztatást. A vizsgálat során feltárt törvénysértések és más hiányosságok kiküszöbölése érdekében – ide értve a törvénysértések okainak feltárását és az indokoltnak látszó felelősségre vonást is – elsősorban a vizsgálatot végző szerv teszi meg a szükséges intézkedéseket. Az ügyész a vizsgálat fő kérdéseinek, illetőleg az irányadó jogszabályoknak és állásfoglalásoknak a megjelölésével segítse a vizsgálatot végző szerv munkáját.

(4) Az ügyész tanulmányozza át a szerv vizsgálati feljegyzését és állapítsa meg, hogy a szerv által tett intézkedések elegendőek-e a feltárt törvénysértések megszüntetésére, nem indokolt-e a vizsgálat alapján felelősségre vonás kezdeményezése. Ha a feljegyzésből kitűnően a vizsgálati tevékenység részben vagy egészben nem volt megfelelő, ill. a vizsgálatot végző szerv a szükséges intézkedést nem tette meg, az ügyész a vizsgálat részben vagy egészben történő megismétlését, ill. a szükséges intézkedés megtételét kezdeményezheti, vagy a vizsgálatot maga is lefolytathatja.

19. § (1) Ha a kérelmező írástudatlan, illetve ha idős kora, testi fogyatékossága miatt, vagy egyéb okból törvényességi kérelmét nem, vagy csak nagy nehézséggel tudná írásban benyújtani, továbbá az azonnali intézkedést igénylő esetekben a szóban előadott törvényességi kérelmet írásban rögzíteni kell, egyszerűbb esetekben feljegyzés formájában, egyébként pedig jegyzőkönyvben. Mellőzni kell az írásba foglalást ha a fél kérelme szóbeli jogi tanácsadással, vagy felvilágosítással elintézhető.

(2) Az Ütv. 2. §-ára figyelemmel az egyedi ügyben benyújtott törvényességi kérelmet az ügyész általában akkor bírálja el saját hatáskörében, ha az jogerős döntés ellen irányul, illetve ha a törvénysértés elhárítása érdekében azonnali ügyészi intézkedésre van szükség, vagy az ügyésznek az eljárásban való részvétele látszik indokoltnak. Egyéb esetekben a beadványt – a kérelmező tájékoztatásával egyidejűleg – az annak elbírálására jogosult szervhez kell áttenni, illetve az ügyfél figyelmét fel kell hívni a keresetindítás lehetőségére, feltéve, ha annak feltételei fennállnak.

(3) Ha az ügyfél az arra megállapított határidő alatt azért nem élt jogorvoslati (fellebbezési, keresetindítási stb.) jogával, mert e lehetőségre az eljáró szerv – törvénysértő módon – nem hívta fel a figyelmét, az ügyész a határozat megfelelő kiegészítését kezdeményezi. Amennyiben az ügyfél a jogszabálynak megfelelő figyelemfelhívás ellenére nem élt jogorvoslati jogával, hanem a jogorvoslati határidő letelte után az ügyészséghez nyújtott be törvényességi kérelmet, az; súlyos következményekkel járó vagy elvi jelentőségű törvénysértés kivételével – erre hivatkozással – az ügy érdemének vizsgálata nélkül elutasítható.

(4) A törvényességi kérelmek elintézésénél elsősorban a hatáskör és illetékesség kérdését kell tisztázni. A nem ügyészi hatáskörbe tartozó beadványokat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervhez kell áttenni. Ha a törvényességi kérelem elbírálása más ügyészség hatáskörébe tartozik, azt a hatáskörrel rendelkező ügyészséghez kell felterjeszteni, illetve áttenni. A felvilágosítás vagy elvi jellegű állásfoglalás kérést tartalmazó beadványokat általában át kell tenni ahhoz a szervhez, amelynek ügykörébe tartozik a válasz vagy az állásfoglalás megadása, kivéve ha a kérdés természete ügyészi válaszadást igényel, vagy tesz lehetővé.

(5) Amennyiben a törvényességi kérelmet a felettes ügyészséghez kell felterjeszteni, az ügyet döntésre – hatáskörének és illetékességének keretei között – az alárendelt ügyészség készíti elő (pl. iratok beszerzése, helyszín megtekintése, meghallgatások foganatosítása stb.). Ha a törvényességi kérelmet az azonos hatáskörű ügyészségek közül nem az illetékes ügyészséghez nyújtották be, az esetleg szükséges előkészítés után azt az illetékes ügyészséghez kell áttenni.

(6) Az áttétel, illetve felterjesztés határideje az előkészítést nem igénylő ügyekben 5 munkanap, előkészítést igénylő ügyekben 15 munkanap. Az áttett beadványban írt sérelemről a házi iraton rövid feljegyzést kell készíteni, vagy – ha ez megoldható – a beadvány fénymásolt példányát kell az iratok között elhelyezni.

20. § (1) Ha az ügyre az ügyészség hatásköre és illetékessége kiterjed, a törvényességi kérelmet – amennyiben az ügy iratbeszerzés nélkül is elintézhető – 15 napon belül, egyéb esetben pedig az ügy elbírálásához szükséges iratok megérkezésétől számított 30 napon belül kell elbírálni. A szükséges iratok beszerzése iránt 5 munkanapon belül kell intézkedni. Amennyiben a törvényességi kérelem elbírálása az említett határidőn belül nem lehetséges, a kérelmezőt erről értesíteni kell. Ha az iratok beszerzése 30 napon belül nem lehetséges, a kérelmezőt tájékoztatni kell arról, hogy kérelmét az ügyészség az iratok megérkezését követően vizsgálja meg.

(2) A törvényességi kérelem érdemi elbírálása során általában be kell szerezni az ügyre vonatkozó iratokat. A felettes ügyészség az iratokat vagy közvetlenül, vagy a törvényességi kérelem egyidejű megküldése mellett az illetékes ügyészség útján szerzi be. Mellőzhető az iratok beszerzése, ha

(3) A főügyész a helyi körülmények figyelembevételével utasításban szabályozza, hogy a 19. § (5) bekezdésében, illetőleg a 20. § (2) bekezdésében meghatározott esetben melyik alárendelt ügyészség és mikor köteles a beszerzett iratokat véleményes jelentéssel felterjeszteni. Ha a hivatkozott rendelkezések alapján az iratokat a Legfőbb Ügyészségre kell felterjeszteni, csak akkor van szükség véleményes jelentésre, amennyiben

(4) Ha az iratok beszerzésén túlmenően a tényállás további tisztázása válik szükségessé, az ügyész ennek érdekében a kérelmezőt, illetőleg az ellenérdekű felet meghallgathatja, a sérelmezett határozatot hozó szerv vezetőjétől adatok rendelkezésre bocsátását vagy felvilágosítás adását kérheti.

(5) A meghallgatást az ügyész általában az ügyészség – esetleg a munkáltató stb. – hivatalos helyiségében végzi. A kérelmezőt a meghallgatásról szóló értesítésben figyelmeztetni kell arra, hogy meg nem jelenése esetén az ügyészség a törvényességi kérelmet a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján bírálja el, illetve – ha a meghallgatás a kérelem tartalmának tisztázására vagy jogi tájékoztatás adására irányult – az ügyet lezártnak tekinti. A meghallgatott személyt figyelmeztetni kell a hamis vád és a hatóság félrevezetése jogkövetkezményére. A meghallgatásról jegyzőkönyvet vagy feljegyzést kell készíteni.

21. § (1) Az ügyészség a törvényességi kérelem, illetőleg a beszerzett iratok és a lefolytatott tényállástisztázás alapján alakítja ki az ügyre vonatkozó érdemi álláspontját. Ha a törvényességi kérelmet alaposnak tartja a III. fejezetben szabályozott módon ügyészi intézkedést tesz és erről a kérelmezőt tájékoztatja, ellenkező esetben a kérelmezőt írásban, az indokok közlése mellett értesíti törvényességi kérelmének alaptalanságáról.

(2) Válaszadás nélkül irattárba kell helyezni a konok perlekedők és az elmebetegek alaptalan törvényességi kérelmeit. A névtelen törvényességi kérelmek ügyében az ügyviteli szabályzatban meghatározott módon kell eljárni.

22. § (1) Ha a helyi ügyészség vagy a főügyészség első fokon kialakított állásfoglalása ellen a kérelmező újabb törvényességi kérelmet (felügyeleti törvényességi kérelem) nyújt be, az ügyészség köteles korábbi állásfoglalását saját hatáskörében – szükség esetén a tényállás további tisztázása után – érdemben felülvizsgálni. Amennyiben a felülvizsgálat eredményeként a felügyeleti törvényességi kérelmet megalapozottnak tartja, megteszi a szükséges ügyészi intézkedést, és erről a kérelmezőt értesíti. Ellenkező esetben az ügyet felterjeszti a felettes ügyészséghez. Ez a rendelkezés értelemszerűen irányadó akkor is, ha a felügyeleti törvényességi kérelmet a Legfőbb Ügyészség vagy a főügyészség küldte meg az első fokon eljárt ügyészi szervnek. A felügyeleti törvényességi kérelem elbírálásakor az ügyész az Ut. 19. és 20. §-aiban foglaltak megfelelő alkalmazásával jár el.

(2) Ha a főügyészség vagy a Legfőbb Ügyészség másodfokon kialakított álláspontja ellen érkezik ismételt felügyeleti törvényességi kérelem, azt a legutóbb eljárt ügyészi szerv – ezen belül a sérelmezett intézkedést kiadmányozó felettese – saját hatáskörében bírálja el és ennek eredményétől függően vagy megteszi a szükséges ügyészi intézkedést vagy értesíti a kérelmezőt a kérelem megalapozatlanságáról. Az utóbbi esetben közölni kell a kérelmezővel azt is, hogy esetleges további azonos tárgyú, de az ügy érdemi elbírálása szempontjából jelentős új tényt nem tartalmazó törvényességi kérelme alapján sem lehet ügyészi intézkedést tenni.

(3) A Legfőbb Ügyészség az egyébként hatáskörébe nem utalt bármely törvényességi kérelem elbírálását saját hatáskörébe vonhatja, jogosult az iratok beszerzésére, a tényállás további tisztázására és az iratok véleményes jelentéssel való felterjesztésére, illetve intézkedés tételére utasítást adni.

23. § A közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézésénél az 1977. évi I. törvény és a végrehajtásáról rendelkező 11/1977. (III. 30.) MT rendelet előírásai szerint kell eljárni, az Ut. 19–22. §-aiban foglaltak értelemszerű alkalmazásával.

24. § A Legfőbb Ügyészség Magánjogi és Közigazgatás Jogi Főosztálya és a Katonai Főügyészség Katonai Főosztálya a törvényességi kérelmek meghatározott csoportjainak intézésére az általánostól eltérő szabályokat állapíthat meg.

25. § Az ügyész a törvényességi felügyelet körében a következő intézkedéseket teheti:

26. § (1) Óvásnak már elkövetett tevőleges (aktív) törvénysértés esetén van helye.

(2) Óvást csak törvénysértés miatt lehet benyújtani, célszerűségi vagy méltányossági okból nem.

Mérlegelési jogkörben hozott egyedi határozat ellen óvás benyújtására csak akkor kerülhet sor, ha

(3) Az óvás mind jogerős, mind nem jogerős rendelkezés ellen irányulhat; nem jogerős rendelkezés ellen azonban az ügyész csak akkor nyújtson be óvást, ha a törvénysértő rendelkezést azonnal végrehajthatóvá nyilvánították.

(4) Egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen annak közlését követő egy éven túl az ügyész csak akkor nyújtson be óvást, ha

(5) Egy éven túl benyújtandó óvás esetén az ügyész köteles a tényállás tisztázása során azt is felderíteni, hogy a törvénysértő határozat alapján történt-e jóhiszemű jogszerzés és joggyakorlás. Ha ezt megállapítja, az óvásban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az óvás alapján hozott határozat e jogokat nem sértheti. Ilyenkor az óvásban nem a határozat hatályon kívül helyezésére vagy módosítására, hanem a törvénysértés megállapítására és ha ennek lehetősége adott, a sérelem más módon történő orvoslására kell indítványt tenni (elvi óvás).

(6) Államigazgatási ügyben a határozat semmissége címén a határozat jogerőre emelkedésétől számított 3 éven belül benyújtott óvás esetén a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra tekintet nélkül a határozat hatályon kívül helyezését kell indítványozni.

(7) Ha egyetlen olyan törvénysértés jut az ügyész tudomására, amely miatt óvás benyújtása – a törvénysértés csekély jelentősége miatt vagy más okból – nem látszik indokoltnak, az ügyész jelzésben hívja fel a szerv vezetőjének figyelmét a törvénysértésre.

27. § (1) Az óvást általában a törvénysértés elkövető szervhez (szervezeti egységhez) kell benyújtani. Közvetlenül a felettes szervhez nyújtja be az ügyész az óvást, ha

(2) Ha a felettes szerv tevékenységének törvényességi felügyelete meghaladja az ügyészség hatáskörét, az óvás benyújtását a hatáskörrel rendelkező ügyészségnél kell kezdeményezni. Amennyiben az utóbbi a kezdeményezéssel egyetért, az óvást benyújtja, vagy az óvásnak a törvénysértést elkövető szervhez való benyújtására ad utasítást. Ellenkező esetben a kezdeményező ügyészséget értesíti az óvás mellőzéséről.

28. § (1) Az óvást rendszerint írásban kell benyújtani.

(2) Szóban jelentheti be az ügyész az óvást, ha testületi szerv ülésén vagy szabálysértési szerv által tartott tárgyaláson, bírságoló szerv által foganatosított meghallgatáson vett részt az ott hozott határozat vagy rendelkezés ellen. Ha a szerv az óvásnak nyomban nem ad helyt, az ügyész köteles óvását 3 nap alatt írásban is benyújtani. Az elbírálási határidő szóban bejelentett óvás esetében is az írásban megismételt óvásnak a szervhez érkezésekor kezdődik. A szóban bejelentett óvásról feljegyzést kell készíteni és azt a házi iratokhoz kell csatolni. Szóbeli óvás esetén is meg kell kívánni az óvás nyomán hozott határozat egy példányának megküldését.

(3) Ha az ügyész bármilyen okból szóban nem jelentett be óvást a törvénysértő rendelkezés ellen, utóbb írásban köteles óvást benyújtani.

29. § Az óvásnak tartalmaznia kell:

30. § Az óvás elbírálásának határideje az óvásnak a szervhez érkezését követő napon kezdődik. Az ügyész csak akkor követelheti, hogy a testületi szerv a legközelebbi ülésen elbírálja az óvást, ha az legalább 8 nappal az ülést megelőzően megérkezett a szervhez. Nem rendszeresen ülésező testületi szervnél az óvás 30 napon belüli megvizsgálását kell indítványozni.

31. § Ha az Ütv. 15. §-ának (5) bekezdésében megjelölt esetben a szerv az óvást törvénysértően elutasítja, az ügyész haladéktalanul kezdeményezi a polgári jogi szakágnál az elutasítás tárgyában hozott határozat bíróság előtti megtámadását, illetőleg – ha a polgári jogi feladatok ellátása is feladatkörébe tartozik – ennek érdekében maga intézkedik.

32. § (1) Felszólalás benyújtásának akkor van helye, ha

(2) A törvénysértő gyakorlat során hozott egyedi törvénysértő döntéseket a felszólalás nem érinti. Amennyiben ezek orvoslására is szükség van, ellenük külön óvást kell benyújtani.

33. § A jövőbeni törvénysértés veszélye esetén – tehát amikor törvénysértés még nem történt – az ügyész a törvénysértés megelőzése érdekében figyelmeztetéssel él.

34. § (1) A felszólalást, illetőleg a figyelmeztetést a törvénysértő gyakorlatot folytató, a törvénysértő mulasztást elkövető szerv vezetőjéhez, illetőleg annak a szervnek a vezetőjéhez kell benyújtani, amelynek tevékenységi körében a jövőbeni törvénysértés veszélye felmerült.

(2) A felszólalást és a figyelmeztetést általában írásban kell előterjeszteni s annak a következőket kell tartalmaznia:

(3) Ha ugyanazon alkalommal (pl. ugyanazon vizsgálat eredményeként) felszólalásnak és figyelmeztetésnek egyaránt helye van, ezt az iratba is lehet foglalni oly módon, hogy a megállapításokat követően az ügyész – az Ütv. 16. §-ára hivatkozással – „felszólalást és figyelmeztetést” intéz a szerv vezetőjéhez és ezután pontokba szedve sorolja fel az indítványozott intézkedéseket. Óvást a felszólalással, illetőleg figyelmeztetéssel egy iratba foglalni nem lehet. Ügyészi jelzésnek a felszólalással vagy figyelmeztetéssel egy iratba foglalása esetén a jelzést teljesen el kell különíteni az említett intézkedésektől. Ebben az esetben valamennyi jogszabálysértő gyakorlat és mulasztás miatt felszólalással kell élni, a jelzés csak a jogszabálysértésnek nem minősülő hiányosságokat, valamint a felszólalásba nem foglalható más törvényességi kifogásokat tartalmazhatja.

(4) Mellőzni lehet a felszólalás, figyelmeztetés vagy szignalizáció írásba foglalását, ha a törvénysértő mulasztást a szerv vezetője az ügyész szóbeli felhívására nyomban megszünteti, illetőleg a jövőbeni törvénysértés veszélyét előidéző okokat haladéktalanul kiküszöböli (pl. határozatát kiegészíti a kérelem el nem bírált részére vonatkozó döntéssel, az ügyfél figyelmét felhívja a határozat bíróság előtti megtámadásának lehetőségére stb.). Ilyen esetben a szóbeli felszólalásról, figyelmeztetésről vagy jelzésről rövid hivatalos feljegyzést kell készíteni és azt a házi iratoknál elhelyezni.

35. § A főügyészségek az általuk benyújtott óvás, felszólalás, figyelmeztetés, jelzés és felelősségre vonás kezdeményezés (a továbbiakban: intézkedés) egy példányát, illetve a szóbeli intézkedésről készített feljegyzés egy példányát a benyújtással egyidejűleg felterjesztik a Legfőbb Ügyészségre. A helyi ügyészségek számára az illetékes főügyész a szükségeshez képest írhatja elő az intézkedések felterjesztését.

36. § (1) Az ügyész nem elégedhet meg az intézkedés megtételével, hanem annak eredményességét is szorgalmaznia kell. Nagyobb fontosságú vagy elvi jelentőségű ügyekben az illetékes szerv ez irányú felkérésére az ügyész köteles intézkedésének megvitatásában személyesen is részt venni, az intézkedés indokait alapos, meggyőző módon szóban is kifejteni és megmagyarázni.

(2) Az ügyész köteles minden esetben ellenőrizni, hogy az ügyészi intézkedést a szerv a törvényes határidőben megvizsgálja-e és megfelelő esetben a határozat végrehajtásának felfüggesztéséről gondoskodik-e. Figyelemmel kell kísérnie az ügyésznek azt is, hogy a szerv egyetértés esetén valóban megteszi-e a törvényesség helyreállítása végett szükséges intézkedéseket.

37. § (1) Ha a szerv az intézkedéssel nem ért egyet és ezért azt a felettes szervéhez terjeszti fel, erről az ügyész a házi iratok felterjesztése mellett haladéktalanul jelentést tesz a felettes ügyészséghez.

(2) A felettes ügyész köteles az intézkedés kellő időben való elbírálását szorgalmazni és ha a másodfokú szerv döntésével nem ért egyet, a döntéssel szemben maga jelenthet be óvást.

(3) Az (1)–(2) bekezdésben foglalt rendelkezés értelemszerűen irányadó olyan esetekben is, ha a szerv az ügyészi intézkedést nem a felettes ügyészség, hanem más ügyészség illetékességi területén működő felettes szervéhez terjesztette fel elbírálás végett (pl. vidéki gyáregység a fővárosban működő központjához).

38. § (1) Ha az ügyész olyan szerv részéről észlel törvénysértést, amelynek tevékenységére hatásköre vagy illetékessége nem terjed ki, a szükséges intézkedés megtétele érdekében általában a hatáskörrel rendelkező illetékes ügyészséghez tesz előterjesztést vagy javaslatot. Ügyészi jelzést (szignalizációt) azonban az ügyészség a hatáskörébe tartozó, de illetékességi területén kívüli szervhez is jogosult benyújtani.

(2) Ha a felettes ügyészség az alárendelt ügyészség hatáskörébe tartozó szerv részéről észlel törvénysértést, az illetékes ügyészséget utasítja a szükséges intézkedés megtételére, de az intézkedést – főként sürgős esetben vagy elvi jelentőségű ügyekben – maga is megteheti.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett esetekben a jelzésről, valamint a felettes szerv által tett intézkedésről az illetékes ügyészséget tájékoztatni kell.

39. § (1) Az ügyészi intézkedést az azt benyújtó ügyész, illetőleg a felettes ügyészség visszavonhatja. A felettes ügyészség utasítást adhat az intézkedés visszavonására, vagy módosítására, illetőleg az intézkedést benyújtó ügyész visszavonó nyilatkozatát hatálytalaníthatja.

(2) Ha a helytelen ügyészi intézkedés alapján a szerv már új rendelkezést adott ki, illetve korábbi intézkedését módosította, az új (módosító) rendelkezés ellen a felettes ügyész tegyen intézkedést.

40. § (1) Az ügyész a jogszabályban írt feltételek megvalósulása esetén büntető, szabálysértési, illetőleg a közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban és a költségvetési szervvel munkaviszonyban álló személlyel szemben fegyelmi és kártérítési eljárást is kezdeményezhet.

(2) Az ügyész a nem ügyészi szervnél történő eljárás kezdeményezése előtt az eljárás sikerének biztosítása érdekében köteles az annak megindításához szükséges adatokat beszerezni, vagy beszereztetni a személyi felelősség megállapítása végett, és a tényállást megfelelően tisztázni.

41. § Ha a törvénysértés bűncselekményt valósít meg az ügyész feljegyzést készít az illetékes büntető szakági ügyész részére, a feljegyzés bűncselekmény alapos gyanújára utaló cselekmény részletes tényállását és a rendelkezésre álló bizonyítékokat is tartalmazza.

42. § (1) Ha a törvénysértés szabálysértést valósít meg, az ügyész a szabálysértési eljárás lefolytatására illetékes szervnél szabálysértési eljárást kezdeményezhet.

(2) A szabálysértési eljárás kezdeményezéséről szóló iratnak tartalmaznia kell:

43. § (1) Ha az ügyész által észlelt jogellenes magatartás fegyelmi vétség megállapítására alkalmas, az ügyész az illetékes szervnél fegyelmi eljárást kezdeményezhet.

(2) Fegyelmi eljárás kezdeményezésének akkor van helye, ha:

(3) A fegyelmi eljárás kezdeményezéséről szóló iratnak tartalmaznia kell:

44. § (1) Az ügyész kártérítési eljárást akkor kezdeményezhet, ha a jogellenes magatartás folytán károkozás is történt, és a kezdeményezést fontos érdek indokolja, illetve ha a jogosult nem képes jogainak védelmére.

(2) Kártérítési eljárás kezdeményezése történhet büntető, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás kezdeményezése mellett és azzal kapcsolatban is.

45. § Az ügyész a törvényességi felügyelet ellátása során figyelemmel kíséri a jogszabályoknak az Alkotmánnyal vagy az egyéb jogszabályokkal való összhangját, s indokolt esetben jogszabály kiadását, módosítását vagy egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését kezdeményezi.

46. § Ha az ügyész a törvényességi felügyelet ellátása során a jogalkalmazó szervek gyakorlatában olyan vitás jogszabályértelmezési elvi kérdést tár fel, amelyeknek egységes elbírálása érdekében megfelelő iránymutatás kiadása látszik indokoltnak, hatáskörének keretei között az illetékes irányító (felügyeleti) szervnél jogi iránymutatás kiadását kezdeményezi, illetőleg – országos jelentőségű elvi kérdésekben – a Legfőbb Ügyészséghez tesz előterjesztést az Ütv. 5. § (2) bekezdésének d) pontján alapuló intézkedésre.

47. § (1) Ha az ügyész a tevékenysége során törvénysértésnek nem minősülő hiányosságot, vagy olyan csekély jelentőségű törvénysértést észlel, amely más ügyészi intézkedést nem tesz indokolttá, köteles erről átiratban a szerv vezetőjét vagy felettesét értesíteni. (szignalizáció)

(2) Ha az ügyész jelzésének elbírálásáról értesítést kér, az iratokat köteles nyilvántartásba venni és a válasz beérkezését figyelemmel kísérni, annak megküldését szorgalmazni, elmaradás esetén a megfelelő intézkedést megtenni. (pl. fegyelmi eljárás kezdeményezés)

48. § (1) A szabálysértési ügyben tartott tárgyaláson az ügyész akkor vegyen részt, ha ezt az ügy jelentősége vagy más körülményei indokolttá teszik. Ennek megfelelően ügyészi részvétel elsősorban akkor indokolt, ha

(2) Ha az ügyész a szabálysértési ügyben tartott tárgyaláson, illetőleg meghallgatáson részt vesz, annak során kérdést, észrevételt és indítványt tehet. A kiszabandó pénzbírság mértékére nézve azonban az ügyész indítványt nem tehet. A tárgyaláson (meghallgatáson) – a jogerőre való tekintet nélkül – szóban jelenthet be óvást (Ut. 32. §).

(3) Az óvás nem csupán az érdemi határozat (pl. pénzbírságot kiszabó, vagy az eljárást megszüntető határozat), hanem törvénysértő intézkedés (tehát pl. elkobzás vagy elővezetés elrendelés) ellen is irányulhat. Óvásnak akkor is helye van, ha a szabálysértési hatóság a jogszabályban megállapított keretek között szabott ugyan ki büntetést, de

(4) Az óvás szövegében utalni kell arra, hogy az Ütv. 17. § (5) bekezdése értelmében az óvásnak a kifogásolt határozat (intézkedés) végrehajtására halasztó hatálya van, azt tehát az óvás elbírálásáig nem lehet végrehajtani, ha pedig a végrehajtás iránt már intézkedtek, az intézkedés hatályát fel kell függeszteni. A halasztó hatály a másodfokú szerv döntéséig tart. A határozat jogerőre emelkedése után 6 hónap elteltével az elkövető terhére óvásnak nincs helye. Ha azonban a szabálysértési szerv – a hatásköri szabályok megsértésével – bűncselekményt bírált el szabálysértésként, a határozat ellen 6 hónapon túl is óvással lehet élni.

49. § (1) Ha a jogerős határozatot hozó szerv törvényességi felügyeletét ellátó ügyész az elkövető fogva tartásának tartama alatt azt állapítja meg, hogy az pénzbírság átváltoztatása esetén a pénzbírságot kiszabó vagy az átváltoztatást elrendelő határozat törvénysértő, utasítást ad a végrehajtást elrendelő szabálysértési hatóságnak az elkövető azonnali szabadon bocsátására és egyidejűleg a törvénysértő határozat ellen óvást nyújt be.

Amennyiben a pénzbírságot helyettesítő elzárást nem a szabálysértési hatóság illetékességi területén működő büntetés-végrehajtási intézetben foganatosítják, és az intézetben vizsgálatot tartó ügyész megállapítja, hogy a szabálysértési határozat törvénysértő, erről a szükséges intézkedés megtétele végett haladéktalanul értesíti a szabálysértési hatóság székhelye szerint illetékes ügyészt.

(2) A büntetés-végrehajtási intézet törvényességi felügyeletét ellátó ügyész közvetlenül ad utasítást a büntetés-végrehajtási intézetnek az elzárással kapcsolatban;

(3) Az ügyész utasítása ellen a rendőrség vagy a büntetés-végrehajtási intézet által az Ütv. 17. §-ának (4) bekezdése alapján benyújtott előterjesztést a felettes ügyészség soron kívül köteles elbírálni.

50. § (1) A meg nem fizetett pénzbírságot helyettesítő elzárás végrehajtása közben az elkövetőnek a büntetés-végrehajtási intézetben bekövetkezett elhalálozását, az elkövető adatait és a haláleset körülményeit a Legfőbb Ügyészségnek írásban jelenteni kell. A jelentéshez mellékelni kell a rendőrorvosi boncjegyzőkönyvet.

(2) Ha a halálesettel összefüggésben a büntetés-végrehajtási intézet dolgozója vagy más személy – bűncselekményre nem utaló – mulasztása vagy felelőssége felmerül, a szükséges vizsgálatot törvényességi felügyeleti hatáskörben haladéktalanul le kell folytatni.

(3) A büntetés-végrehajtási intézet törvényességi felügyeletét ellátó ügyész – a szükséges intézkedés végett – jelzéssel él a büntető szakághoz, ha a halálesettel kapcsolatban bűncselekmény gyanúja merül fel.

51. § Amennyiben az ügyész azt állapítja meg, hogy a szabálysértési eljárás a hatásköri szabályok megsértésével bűncselekmény miatt folyik vagy folyt, a nyomozásfelügyeleti szakágnál a nyomozás elrendelését kezdeményezi, illetőleg – ha a nyomozásfelügyelet ellátása is feladatköréhez tartozik – e tárgyban maga intézkedik. A nyomozás elrendelése esetén a folyamatban levő ügyben indítványozni kell a szabálysértési eljárás megszüntetését és az iratoknak a nyomozóhatósághoz való áttételét [Sztv. 48. § (1) bek. c) pontja], a már meghozott szabálysértési határozat ellen pedig óvást kell benyújtani. Olyan esetben, amikor az elkövető a pénzbírságot már befizette vagy a pénzbírságot helyettesítő elzárást már letöltötte és a cselekmény csekély jelentősége miatt a büntetőjogi szakág állásfoglalása szerint a büntetőeljárásban sem várható súlyosabb büntetés, az ügyész mellőzze a nyomozás elrendelésének kezdeményezését és az óvásban csupán a törvénysértés megállapítását indítványozza.

52. § (1) Szabálysértési ügyben jogerős határozat ellen az ügyészséghez érkező törvényességi kérelmet az ügyész – az alábbi kivételekkel – saját hatáskörében elbírálja.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja a rendészeti ügyekben az ügyészségekhez érkező törvényességi kérelmek elbírálására is vonatkozik. (Rendkívüli halálesetek vizsgálata stb.)

53. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, ügyészi jóváhagyás szükséges az államigazgatási hatósági jogkörben elrendelt elővezetés foganatosításához.

(2) Az ügyész köteles a jóváhagyást megtagadni, ha

(3) A (2) bekezdésben fel nem sorolt esetekben a jóváhagyást meg kell adni, kivéve, ha az ügyész hivatalos tudomása szerint annak más törvényes akadálya van (pl. az elővezetendő személy országgyűlési képviselő, vagy a pénzbírságot elzárásra átváltoztató határozat törvénysértő). A javaslat elbírálásához annak tartalmát kell alapul venni és a további vizsgálatot általában mellőzni kell.

(4) Szabálysértési ügyben elrendelt elővezetés jóváhagyásánál meg kell kívánni, hogy az elővezetésről szóló határozathoz mellékeljék:

54. § (1) Az ügyészi törvényességi felügyeleti munkát az erre kijelölt ügyészek – a rájuk irányadó utasítás keretei között – az ügyészségi titkárok és fogalmazók végzik. A jelen utasításban foglalt rendelkezések – a külön utasításokban meghatározott kiegészítésekkel és eltérésekkel – irányadók a katonai ügyészek, a közlekedési ügyészek, a büntetés-végrehajtási ügyészek, a gyermek- és ifjúságvédelmi szakfeladatokat ellátó ügyészek törvényességi felügyeleti tevékenységére is.

(2) A főügyész felelős a törvényességi felügyeleti munka ellátásának megszervezéséért mind a főügyészségen, mind a helyi ügyészségeken. A törvényességi felügyeleti munka ellátásának formáit a helyi adottságok figyelembevételével a főügyész határozza meg. Ennek során a szükséges előfeltételek fennállása esetén – a Legfőbb Ügyészség Magánjogi és Közigazgatási Jogi Főosztályának előzetes hozzájárulásával – a főügyészségen a Magyar Köztársaság ügyészsége szervezetéről és működésének szabályairól szóló 6/1994. (ÜK. 7.) LÜ utasításban meghatározott szervezeti formában olyan szervezeti egységet is létrehozhat, amely a megye egész területén vagy a megyei szerveknél és egyes kijelölt helyi közigazgatási egységekben egyaránt ellátja a törvényességi felügyeleti feladatokat, illetőleg mind a törvényességi felügyeleti, mind a polgári jogi szakterület körébe tartozó feladatokat elvégzi.

(3) A törvényességi felügyeleti munka országos szintű irányítása és ellenőrzése céljából a Legfőbb Ügyészségen Magánjogi és Közigazgatási Jogi Főosztály működik.

55. § (1) A törvényességi felügyeletet ellátó ügyész köteles állandó kapcsolatot tartani a többi szakág munkáját ellátó ügyészekkel és szükség esetén velük együttműködve eljárni. Arra kell törekednie, hogy munkáját a társszakágak feladataival egybehangolja, a szükséges jelzéseket részükre haladéktalanul megadja és a tőlük származó jelzések esetén az indokoltnak látszó intézkedéseket megtegye.

(2) Ha az ügyész olyan törvénysértést észlel, amellyel kapcsolatban másik szakágnak is intézkedést kell tennie (pl. büntetőeljárást vagy polgári pert indítani stb.) köteles az illetékes szakág részére a tényállás rövid összefoglalását is tartalmazó feljegyzést készíteni.

56. § A felettes ügyészség köteles irányítani és ellenőrizni az alárendelt ügyészségek törvényességi felügyeleti munkáját.

Ennek fontosabb módszerei a következők:

57. § (1) Ha törvényességi felügyeleti ügyben szakvélemény beszerzése válik szükségessé, általában a megfelelő államigazgatási szakhatóságtól (építésügyi hatóság, vízügyi hatóság stb.) kell szakvéleményt kérni. Amennyiben éppen a szakhatóság döntéseit kell felülvizsgálni vagy más okból ez látszik célszerűnek, az ügyész arra illetékes állami szervtől (tudományos- vagy kutatóintézettől) is kérhet szakvéleményt vagy igazságügyi, illetőleg más szakértőt is igénybe vehet. A szakértő igénybevételéről írásban, de a határozati forma mellőzésével kell intézkedni.

(2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, törvényességi felügyeleti ügyben a szakértői költségek az ügyészséget terhelik, azokat az ügyfelekre áthárítani nem lehet. A szakértői költségek folyósítása iránt az eljáró ügyész – a költségjegyzék felülvizsgálata után – az illetékes főügyészségi gazdasági vezetőhöz (pénzügyi csoportvezetőhöz; a Legfőbb Ügyészségen a Pénzügyi Főosztályhoz) küldött átiratban intézkedik.

58. § Ez az Utasítás 1995. január 1. napján lép hatályba.

Egyidejűleg az általános törvényességi felügyeletről szóló 3/1973. Legf. Ü. utasítás, valamint a módosításáról és kiegészítéséről szóló 8/1975. Legf. Ü. utasítás és a 6/1984. Legf. Ü. utasítás hatályát veszti.