PK BH 1994/140
PK BH 1994/140
1994.03.01.
Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a bíróság a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben valamennyi, a felek életközösségét érintő vagyoni kérdést együttesen, összefüggően és véglegesen bírálja el. Ez a szabály irányadó az egységes elszámolást érintő csatlakozó fellebbezés elbírálására is [Pp. 244. § (1) és (2) bek.].
A felperes és az I. r. alperes 1970. április 8-án kötöttek házasságot. Életközösségük 1987. augusztus 29-én a felperesnek a közös lakásból történt elköltözésével megszakadt.
A házasságot a városi bíróság az 1992. szeptember 28-án kelt ítéletével felbontotta, és döntött a házastársi közös vagyon megosztásáról is.
A vagyonközösségi igények elbírálása körében a házas-ingatlanon a felperes és az I. r. alperes 2/5 illetőség erejéig fennállott közös tulajdonát megszüntette, a felperes 1/5 tulajdoni részét az ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerinti beköltözhető forgalmi értéke figyelembevételével 1 660 000 forint megváltási ár ellenében az I. r. alperes tulajdonába adta, a II-III. és IV. r. alpereseket (a felek gyermekeit) mint tulajdonostársakat pedig ennek tűrésére kötelezte.
A felperes és az I. r. alperes a II-III. és IV. r. alperesekkel közös tulajdonú üdülőingatlant az 1989. december 20-án kötött adás-vételi szerződéssel közösen értékesítették, és az eladási árat tulajdoni arányaiknak megfelelően peren kívül felosztották.
Az ingóságokat a bíróság az eltelt több mint négy év alatt kialakult birtokállapotnak megfelelően, természetben osztotta meg. Ennek során a felperes tulajdonába az ítélet szerint 453 000 forint, a per során a felek által kötött részegyezségek jóváhagyásával pedig 860 275 forint értékű ingóság került. Az I. r. alperes az általa üzemeltetett fémesztergályos műhely felszerelésével együtt az ítélet rendelkezése folytán 4 682 322 forint értékű vagyontárgy tulajdonjogát, az említett részegyezségek alapján pedig 273 805 forint értékű ingóság tulajdonjogát szerezte meg. A felperes által a közös tulajdonú lakásingatlan és műhely, az üdülőingatlan, valamint a műhelyben lévő gépek alperesi használata ellenértékeként követelt többlethasználati díj iránt előterjesztett követelést az elsőfokú bíróság az igazságügyi szakértői vélemények alapulvételével a következők szerint ítélte alaposnak:
Az életközösség megszakadása és a közös tulajdon megszüntetése közötti időszakra a lakás- és műhelyhasználat díját középarányosan, az 1991. évi forgalmi és értékviszonyokból kiindulva - figyelemmel a felperesi tulajdoni illetőségre is - 61 hónapra vetítetten összesen 610 000 forintban határozta meg.
A műhelyben lévő gépek használati díját havi 18 350 forintban számolta el úgy, hogy ez a díj a szükséges kisebb karbantartást is magában foglalja. Az I. r. alperes különvagyoni gépeire való hivatkozásának csak kis részben tulajdonított jelentőséget, álláspontja szerint ugyanis a különvagyoni gépekkel elért gazdasági eredményből vásárolt újabb gépek közös vagyonba kerültek.
Az üdülőhasználati díj vonatkozásában az 1988-89. évekre vetítetten a felperes követelését tulajdoni részével arányosan 29 000 forint erejéig találta alaposnak, figyelemmel arra, hogy a nyaraló a felek gyermekei számára biztosított nyári üdülést, így a tulajdonostársak viszonyait méltányolandó családjogi elemek befolyásolták. A felsorolt használati díjak elszámolása az I. r. alperes terhére történt.
Ugyanakkor a felperes, mint tulajdonostárs az elsőfokú ítélet szerint köteles viselni tulajdoni arányának megfelelően a közös gépek nagyjavításával felmerült költségek felét, valamint az ingatlan kiadásainak a tulajdoni hányada szerinti arányos részét. Végül a teljes vagyont 800 000 forint alperesi különvagyon terheli, amelyet ugyancsak az elszámolás körébe vont.
Az említett vagyoni tételek elszámolásának eredményeként az I. r. alperes 1 974 309 forint értékkülönbözet megfizetésére köteles.
Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, a felperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt.
Az I. r. alperes sérelmezte, hogy az ingóságok megosztása a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdésével ellentétben, nem természetben történt, továbbá egyes ingók a részegyezség folytán kétszeresen kerültek elszámolásra. Fenntartotta különvagyoni igényét a közös szerzeményként figyelembe vett Mercedes személygépkocsira, Grundig televízióra, valamint az életközösség megszakadása után általa felvett kölcsön visszafizetése tárgyában. Megalapozatlannak állította, hogy az elsőfokú bíróság térítendő különvagyonából anyai örökségét kihagyta, ugyanakkor kötelezte őt a felperes személyes használatú tárgyai közül az irhabunda értékének megfizetésére.
A felperes csatlakozó fellebbezésében az üdülőhasználati díj felemelését, a gépek karbantartási díjából ráhárított összeg mellőzését és az I. r. alperes kamatfizetési kötelezettségének megállapítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével az I. r. alperes fellebbezését részben alaposnak találta, a tulajdonába adott ingók közül egyes tételeket kihagyott, és így az ez által eredő értékkülönbözet összegét 1 866 709 forintra leszállította. A felperes csatlakozó fellebbezése - az I. r. alperes által elismert kamatigény kivételével - érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A csatakozó fellebbezés elutasítását annak járulékos jellegével indokolta, és kifejtette, hogy a csatlakozó fellebbezés több kereset közül csak arra a keresetre vonatkozhat, amelynek főtárgyát a fellebbezés támadja. A jelen ügyben azonban az alperesi fellebbezés az ingóvagyon megosztására, az alperesi különvagyon körére és a felperes személyes használatú ingóságai értékének a megtérítésére korlátozódott, a felperesi csatlakozó fellebbezés pedig egyértelműen ezeken a kérelmeken kívül esik, ami a házastársi vagyonközösség egységén belül külön elszámolás tárgya volt. Ezért a csatlakozó fellebbezés előterjesztését a Pp. 247. §-ának (2) bekezdése alapján a fellebbezés tartalma kizárja.
A jogerős ítélet ellen - annak jogszabálysértő voltára hivatkozva - a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Utalt arra, hogy a 44. tételszám alatti 2 db bőrgarnitúra a másodfokú ítélet rendelkezése folytán a terhére kétszeresen nyert elszámolást, mivel azt természetben osztották meg, az elszámolást számszakilag tévesnek állította, és sérelmezte, hogy csatlakozó fellebbezésének a fenti indokok szerinti elutasítása törvénysértő volt.
A jogerős ítélet a csatlakozó fellebbezés érdemi vizsgálata nélkül történt elutasítása folytán törvénysértő. A Pp. 244. §-ának (1) bekezdése szerint a fellebbező fél ellenfele, ha a fellebbezéssel megtámadott ítélet megváltoztatását is kívánja - annyiban, amennyiben az ítélet ellen fellebbezésnek helye van - csatlakozó fellebbezést nyújthat be.
Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a bíróság a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben valamennyi, a felek életközösségét érintő vagyoni kérdést együttesen, összefüggően és véglegesen bírálja el. Ahhoz, hogy a bíróság valamennyi házassági vagyoni igényről döntsön, nincs szükség tételenként külön-külön kereseti vagy viszontkereseti kérelem előterjesztésére. Az egységesen előterjesztett vagyonközösségi kereseten belül a bíróság a vagyontárgyak megosztásán túlmenően a felek által egyéb jogcímen támasztott, de a közös gazdálkodással összefüggő elszámolási igényeket még abban az esetben is számba veszi, ha a közös gazdálkodás hasznának egy részéhez az egyik vagy a másik fél az életközösség megszakadása után jut hozzá.
A másodfokú bíróság jogszabályt sértett, amikor az egységes vagyoni kereseten belüli elszámolási tételeket tárgyi keresethalmazatnak tekintette, amelynek körében az egyes tételek külön bírálandók el. A csatlakozó fellebbezés járulékos jellegére hivatkozva ezért tévesen hagyta figyelmen kívül a Pp. 244. §-a (2) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint az ítélet elleni fellebbezés esetén csatlakozó fellebbezésnek az ítélet elleni fellebbezéssel azonos terjedelemben van helye.
Az elsőfokú ítéletben felállított vagyonmérleg 44. tétele alatti 2 db bőrgarnitúrát a felperes és az I. r. alperes - a felülvizsgálati eljárás során tett nyilatkozatuk szerint - a jogerős ítélet meghozatala előtt természetben megosztották, így annak tulajdoni helyzete a jogerős ítélettől eltérően rendeződött.
A másodfokú bíróság téves jogi álláspontja folytán az elsőfokú ítélet felülbírálására csak részben került sor, a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálása nem foghatott helyt. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült költség összegének megállapítása a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. Pfv. II. 20 739/l993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás