PK BH 1994/143
PK BH 1994/143
1994.03.01.
Ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kiigazítása iránt indított per elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 117. § (1) bek., 118. § (2) bek., 1972. évi 31. tvr. 31. § (1)—(2) bek.].
Az első- és a másodfokú bíróság által egyezően megállapított tényállás szerint a 286 négyszögöl területű perbeli ingatlan az ingatlan-nyilvántartás újrarendezését megelőzően az I. rendű felperes édesapja, néhai D. I., illetőleg a II. rendű felperes tulajdona volt, egymás között 1/2-1/2 arányban. Ebből az ingatlanból nyert kialakítást az ingatlan-nyilvántartás 1974. és 1975. év között lebonyolított rendezésekor a jelenlegi kertingatlan, amelynek tulajdonosaként a tulajdonszerzési jogcím igazolása nélkül az I. rendű alperes jogelődjét tüntették fel. Az I. rendű alperes öröklés jogcímén a nevére került fenti ingatlant 1990-ben 170 000 forint vételár ellenében eladta a II-III. rendű alpereseknek.
A felperesek az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kiigazítását és a tévesen törölt tulajdonjoguk visszajegyzését földhivatali eljárás keretében kísérelték meg. A földhivatal a saját hatáskörében lefolytatott felülvizsgálat keretében egyértelműen azt állapította meg, hogy az ingatlan-nyilvántartás rendezése során a II. rendű felperes és elhalt házastársa - az I. rendű felperesi jogelőd - tulajdonjogának törlése téves volt, mert az I. rendű alperes jogelődje a tulajdonjogának feltüntetésére érvényes jogcímmel nem rendelkezett. Az eredeti állapot helyreállítását saját hatáskörében azért nem tartotta teljesíthetőnek, mert a II-III. rendű alperesek időközbeni tulajdonszerzésére figyelemmel ez csak a hozzájárulásukkal lett volna foganatosítható.
Az így megállapított tényállás alapján a bíróság a másodfokon a jogcím megjelölésével kiegészített ítéletével azt állapította meg, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjoga egymás között egyenlő arányban téves bejegyzés kiigazításaként az I. és II. rendű felpereseket illeti. Az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy az I. rendű alperes a téves bejegyzés folytán szerzett tulajdonjoga alapján az ingatlant a II-III. rendű alperesekre érvényesen nem ruházhatta át. A II-III. rendű alperesek tehát tulajdonosnak nem tekinthetők, részint a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg a 118. § (2) bekezdésében szabályozott törvényi feltételek megvalósulása hiányában. Ők tehát ezért, az I. rendű alperes pedig tulajdonjogának téves bejegyzése miatt kötelesek tűrni a tényleges tulajdonos felperesek ilyen jogának ingatlan-nyilvántartási feltüntetését.
A jogerős ítélet ellen - a tulajdonszerzésre vonatkozó jogszabályok törvénysértő alkalmazása miatt - az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet azzal indokolva, hogy a jogelődje javára az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztésekor bejegyzett tulajdonjog jogcíme a tényleges birtoklás volt, így ez ellen a felperesek a törölt tulajdonjoguk visszaállítása érdekében eredményesen nem léphetnek fel.
A felperesek kérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztésekori tényleges birtoklás - még ha a bíróság által a bizonyítékok okszerű mérlegelésével megállapított tényállással szemben volt is az I. rendű alperes jogelődje részéről ilyen - nem zárja ki az újraszerkesztésig nyilvántartott tulajdonosok, illetve jogutódjaik igényét a nyilvántartott jogukat sértő bejegyzés törlésére. Az erre irányuló kereset az új bejegyzéssel közvetlenül jogot szerzővel szemben mindaddig érvényesíthető, ameddig a bejegyzés alapjául szolgáló határozat megtámadásának az anyagi jogi szabályai szerint helye van. Figyelemmel arra, hogy a tulajdoni igény nem évül el, így a földhivatal téves határozata alapján jogot szerző tulajdonjogának törlése határidőhöz nem kötött.
Téves bejegyzés érvényességében bízva jóhiszeműen és ellenérték fejében történő további jogszerzővel szemben a törlési kereset előterjeszthetőségének határideje az új jogszerző tulajdonjogának bejegyzésétől számított három év, ha a tulajdonváltozásról szóló határozatot a sérelmet szenvedő fél részére nem kézbesítették [1972. évi 31. tvr. 31. § (1) és (2) bekezdése].
A jelen esetben a felperesek a későbbi jogszerző II-III. rendű alperesekre is kiterjedő keresetüket a velük kapcsolatos hároméves jogvesztő határidőn belül terjesztették elő. Az I. rendű alperes vonatkozásában pedig ilyen, az igényt elenyésztető határidő az anyagi jog szabályai szerint nincs.
A fenti kiegészítéssel a bíróságok ténybeli és jogi álláspontja mindenben helyes volt. Az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztése során rendezési elvként figyelembe vett tényleges birtoklás nem önmagában érvényes tulajdonszerzési jogcím. Ez a korábban bejegyzett tulajdonossal szemben az újabb bejegyzés véglegességét csak akkor alapozhatja meg, ha ez a bejegyzés megvalósult elbirtoklást takar. Az elbirtoklás bizonyítása azonban a mind a jogelőd esetleges jogszerzése, mind a saját jogú jogszerzés vonatkozásában az erre hivatkozó I. rendű alperest terhelte, aki ennek az ítéletekben felhívott aggályatlan és részletesen indokolt ténymegállapítás szerint nem tudott eleget tenni.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 21 498/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás