GK BH 1994/157
GK BH 1994/157
1994.03.01.
I. A termelőszövetkezeti közgyűlés által a vagyonnevesítés körében hozott határozatot a cégbíróság a törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva vizsgálhatja.
II. A közgyűlésnek 1991. február 28. napja előtt hozott olyan döntése, amely szerint más termelőszövetkezetben letöltött évek a vagyonnevesítés során figyelmen kívül maradnak, nem ütközik jogszabályba [1967. évi III. tv. 39/A § (1) bek., 123. §, 124. § (1) bek., 7/1991. (II. 28.) AB hat.].
Dr. P. D. tag (a továbbiakban: kérelmező) az Sz.-i Munkaügyi Bíróságon az M-i Táncsics Mgtsz. (a továbbiakban: Tsz.) ellen közgyűlési határozat megváltoztatása iránt előterjesztett keresetében arra kérte kötelezni a Tsz.-t, hogy a vagyonnevesítés során ismerje el azokat az éveket is, amelyeket átlépéssel létrejött tagsági viszonya előtt más termelőszövetkezetnél töltött el. Az Sz-i Munkaügyi Bíróság végzésével a keresetlevelet áttette a megyei bírósághoz, mint cégbírósághoz, mert álláspontja szerint a kérelem valójában a vagyonfelosztás általános elveit meghatározó közgyűlési határozat törvényességét vitatja - nem tagsági vita eldöntésére irányul -, ezért annak elbírálása az állam törvényességi felügyeletét gyakorló illetékes cégbíróság feladata. A végzést a másodfokú bíróságként eljáró megyei bíróság végzésével helybenhagyta, melyben rámutatott arra is, hogy a tagsági vita majd akkor lesz kezdeményezhető, ha a Tsz. a belső szabályzatra hivatkozva olyan intézkedést tesz, ami a tagnak személyére szólóan konkrét joghátrányt, anyagi sérelmet okoz. Az elsőfokú bíróságon ezt követően megkezdődött törvényességi felügyeleti eljárásban a Tsz. arra hivatkozott, hogy a vagyonnevesítési szabályzat megalkotásakor az 1990. évi XXXVIII. tv.-nyel módosított, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. tv. (a továbbiakban: Tsz. törvény) akkor hatályos 39/A. §-a (1) bekezdése alapján járt el, és a szövetkezeti vagyonrészt a ledolgozott évek arányában juttatta. A közgyűlés úgy döntött, hogy bizonyos engedményekkel (gyes, tartós betegség stb.) csak a Tsz.-ben ledolgozott éveket veszi figyelembe, de nem ismeri el munkában töltött évekként azt az időt, amit a tag más szövetkezetekben dolgozott le. A vagyonnevesítési szabályzat megfelelt a törvény követelményeinek és a tagság akaratának is.
A kérelmező a törvényességi felügyeleti eljárásban azt kérte, hogy a cégbíróság utasítsa a közgyűlést az 1990. szeptember 14-i közgyűlés vagyonnevesítéssel kapcsolatos határozatának megváltoztatására akként, hogy a vagyonfelosztás szempontjai a törvénynek és az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően érvényesüljenek. Kérelmét arra alapította, hogy az Alkotmánybíróság a 7/1991. (II. 28.) ÁB határozatával alkotmányellenesnek minősítette a Tsz. törvény 39/A. §-a (1) bekezdésének a vagyonrész "ledolgozott évek arányában" történő juttatásra vonatkozó rendelkezését, hivatkozva arra, hogy a vagyon felosztásánál egyéb szempontokra is tekintettel kell lenni. Ugyanakkor a kérelmező kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy azt már nem igényli, hogy az újabb vagyonfelosztás során az átlépés előtt más termelőszövetkezetben ledolgozott éveit a közgyűlés figyelembe vegye.
Az elsőfokú bíróság 1991. november 29-én meghozott végzésében elutasította dr. P. D. kérelmét. Kifejtette, hogy a törvényességi felügyeleti eljárás keretében a cégbíróság csak a termelőszövetkezet alapszabályát és szervezeti működési szabályzatát vizsgálhatja, mert csak ezek az okiratok tekinthetők a szervezetre és a működésre vonatkozó szabályzatnak. Mivel a vagyonnevesítési szabályzat nem szervezetre, illetve működésre vonatkozó szabályzat, nincs lehetőség arra, hogy a cégbíróság azt felülvizsgálja.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező terjesztett elő fellebbezést és azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság változtassa meg a Tsz. 1990. szeptember 14-én meghozott közgyűlési határozatát, és "utasítsa a termelőszövetkezetet a vagyonfelosztási szempontok törvény szerinti alkalmazására". Ismét hivatkozott arra, hogy a közgyűlési határozat törvénysértő, mert az Alkotmánybíróság 7/1991. (II. 28.) AB határozatába ütközik. Azt is előadta, hogy a közgyűlési határozat ellentétes a Tsz. törvény rendelkezéseivel is, mert nem ismeri el tagsági viszonynak az átlépés előtti időszakot.
A Tsz. a fellebbezésre tett észrevételében azt hangsúlyozta, hogy a vagyonnevesítési szabályzat rendelkezéseit jogosult volt a közgyűlés mindenfajta korlátozó rendelkezés nélkül megállapítani, így jogosult volt dönteni akként is, hogy nem veszi figyelembe az átlépés előtt más termelőszövetkezetekben tagsági viszonyban eltöltött időt. Ennek helyességét az Alkotmánybíróság határozata csak megerősítette. Kérte ezért, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését hagyja helyben.
A fellebbezés nem alapos.
A Tsz. törvény 124. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az állam a törvényességi felügyeleti eljárás útján biztosítja, hogy a termelőszövetkezetek és érdek-képviseleti szerveik
a) alapszabálya, valamint más belső szabályzata megfeleljen a jogszabálynak,
b) működése és szerveik határozatai összhangban legyenek a jogszabályok, az alapszabály és más belső szabályzatok rendelkezéseivel.
Ezt az állami törvényességi felügyeletet látja el a cégbíróság a Tsz. törvény 123. §-a szerint. A vagyonnevesítés elveit tartalmazó vagyonnevesítési szabályzatot belső szabályzatnak kell tekinteni, és így a Tsz. törvény 124. §-a alapján a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva vizsgálhatja, hogy a közgyűlés vagyonnevesítéssel kapcsolatos közgyűlési határozata összhangban áll-e a jogszabályok rendelkezéseivel, illetve a közgyűlési határozattal elfogadott vagyonnevesítési szabályzat megfelel-e a jogszabályoknak. Az elsőfokú bíróság tehát téves indokolással utasította el a törvényességi felügyeleti kérelmet, ugyanakkor döntése az elutasítás tekintetében érdemben helyes volt az alábbiak miatt.
A kihirdetés napján, tehát 1990. VI. 11-én lépett hatályba az 1990. évi XXXVIII. tv., ennek 3. §-a szerint a Tsz. törvény 39/A. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: "A termelőszövetkezet vagyonából tagjainak a ledolgozott évek arányában szövetkezeti vagyonrészt juttathat". Az indokolás szerint a törvény a közös vagyon megóvása érdekében tartotta szükségesnek előírni, hogy a kiosztásra kerülő vagyonrészt a termelőszövetkezetben ledolgozott évek alapján kell megállapítani. Jelen esetben a Tsz. közgyűlése ezen törvény hatálybalépése után, 1990. szeptember 14-én fogadta el - módosításokkal és kiegészítésekkel - a Tsz. vagyonnevesítési szabályzatát. Ez a vagyonnevesítési szabályzat úgy rendelkezett, hogy az egy tagra jutó vagyonrész mértékét a ledolgozott munkanapok arányában kell meghatározni, és részletesen meghatározta, hogy mit minősít ledolgozott munkanapnak. Mivel a vagyonnevesítési szabályzat elfogadásakor a Tsz. törvény hatályos 39/A. §-a csupán a vagyonnevesítés egy elvének kötelező alkalmazását írta elő - a ledolgozott évek arányának figyelembevételét -, a termelőszövetkezet a vagyonnevesítési szabályzatban jogosult volt - megkötések nélkül - a részletesebb szabályok ezen kereten belüli kidolgozására, és jogosult volt kimondani azt is, hogy más termelőszövetkezetekben tagként eltöltött idő akkor sem minősül ledolgozott időnek, ha a tag átlépéssel jött a Tsz.-be.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a 12/1977. (III. 12.) MÉM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése ugyan valóban kimondja, hogy átlépés esetén a tagot úgy kell tekinteni, mintha az új termelőszövetkezetnél töltötte volna el korábbi tagsági viszonyát, de ez semmiképpen nem jelentheti azt, hogy az átlépés előtti tagsági éveket egyben ledolgozott éveknek kellene tekinteni.
A 7/1991. (II. 28.) AB határozat kimondja, hogy az 1990. évi XXXVIII. tv. 3. §-ának a "ledolgozott évek arányára" vonatkozó megszorító rendelkezése alkotmányellenes, és a törvény 3. §-ában írt rendelkezést az alábbiak szerint kell alkalmazni: "a termelőszövetkezet vagyonából tagjainak szövetkezeti vagyonrészt juttathat". A határozat rendelkező része kimondja azonban azt is, hogy a "ledolgozott évek arányában" szövegrész megsemmisítése a határozat közzétételének napjától hatályos. Az Alkotmánybíróság ezen határozata a Magyar Közlöny 1991. február 28-i 22. számában jelent meg, tehát hivatkozott rendelkezését ez időponttól kell alkalmazni. Így a kérelmező fellebbezésében hivatkozott alkotmánybírósági határozat nem érintette az 1990. szeptember 14-én meghozott, a vagyonnevesítési szabályzat elfogadására vonatkozó közgyűlési határozat érvényességét, jogszerűségét. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Alkotmánybíróság döntésével azt kívánja elérni, hogy a szövetkezet közgyűlése önállóan, megszorítások, korlátozások nélkül hozhassa meg tulajdonosi döntéseit.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a vitatott közgyűlési határozat nem jogszabálysértő, az meghozatala idején megfelelt a jogszabályok rendelkezéseinek. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését a Pp. 259. § és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Cgf. II. 30 694/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás