KK BH 1994/161
KK BH 1994/161
1994.03.01.
Az alapítvány megszüntetésére ad okot, ha az alapítvány jogellenes hitelezési tevékenységet folytat, továbbá ha az alapítvány pénzét az alapító használja (Ptk. 74/E. §).
Az ügyészség az alapítvány megszüntetését indítványozta, az elsőfokú bíróság azokban a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az alapítvány kezelő szerve, továbbá az alapító D. kereskedelmi vállalat vezetésének személyi összefonódása lehetőséget adott arra, hogy az alapító vállalat az alapítványt a vállalat számára hasznos pénzügyi műveletek lebonyolításába bevonja. Ezek a következők voltak.
Az 1990. december hónapban a vállalat 30 000 000 Ft-ot átutalt az alapítvány részére. Néhány nap múlva viszont az alapítvány kuratóriuma ezt az összeget kihelyezés címén évi 24%-os kamat ellenében visszautalta a vállalat számlájára. Ennek kapcsán az alapítvány az 1991. január 15-én kelt levélben igazolást adott a vállalat részére az "adomány" adóalapból való levonása céljából.
A személyi összefonódások eredményeként jött létre az 1990-ben kötött szerződés is, amelyben a D. Rt. 120 000 000 Ft összegű "ideiglenes pénzeszközt" adott át a vállalatnak 1990. december 31-i visszafizetési határidővel. A vállalat nem tudta visszafizetni a szóban levő összeget, ezért 1991. január 3-án az rt. és az alapítvány olyan értelmű szerződést kötött, amelynek értelmében az rt. engedményezte a 120 000 000 Ft követelést 10 000 000 Ft ellenében az alapítvány részére a követelés behajtásáért való felelősség kizárásával.
1991. április 17-én az rt. és az alapítvány - hivatkozva az 1991. január 3-án kötött szerződésükre - olyan megállapodást kötött, amely szerint az alapítvány átvállalta az Rt.-nek a vállalat irányában azt a kötelezettségét, amely szerint 2000-ig részletekben a kamatokkal növelve összesen 210 000 000 Ft-ot megfizet.
Az rt. 1991. május 10-én 18 000 000 Ft adományt ajánlott fel az alapítványnak azzal, hogy 1991. május 31-ig kifizeti. Az alapítvány 1991. június 12-én igazolást adott az rt. részére, az adománynak az adóalapból való levonása céljából.
1991. október 15-én az alapítvány és a vállalat megállapodott abban, hogy a vállalat a 120 000 000 Ft tartozást 1991. szeptember 30-a helyett 1993. június 30-ig fizeti vissza, a már korábban kikötött kamattal, valamint 1990. december 31-től 1991. december 31-ig tartó időszakra 55%-os késedelmi kamattal együtt.
Az elsőfokú bíróság ítélete megállapítja, hogy a fentiekben ismertetett szerződések az alapítvány céljával egybeesnek. Az alapítvány korábban és jelenleg is céljának megfelelő tevékenységet folytatott. A szóban forgó ügyletek folytán az alapítvány nem károsodott, sőt vagyona gyarapodott, így a további működés anyagi fedezete nem volt és jelenleg sincs veszélyben. Az a körülmény pedig, hogy az alapítvány két évvel ezelőtt kifogásolható ügyleteket kötött, nem ad alapot a Ptk. 74/E. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazására, az alapítvány megszüntetésére.
Nem lehet ugyanis utólag az alapítvány megszüntetésével szankcionálni a korábbi, a céltól eltérő és törvényességi szempontból is vitatható tevékenységet, ha annak megismétlődésétől nem kell tartani.
A kuratórium összetétele is megváltozott, így ez okból sincs lehetőség az alapítvány megszüntetésére.
A megyei főügyészség az 1993. február 10-én kelt fellebbezésében indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását a kereseti kérelemnek megfelelően, amelyben az alapítvány megszüntetését kezdeményezte. Fellebbezését a következőkkel indokolta.
Az alapítványi iratokból megállapítható, hogy az alapítvány hiteleket nyújtott magánszemélyeknek, részben kamatkikötéssel, részben kamatmentesen. A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint pénzintézeti tevékenységnek minősül a hitel és kölcsön nyújtása. Ilyen tevékenységet a 8. § (1) bekezdés szerint csak pénzintézetek folytathatnak. Ebből következik, hogy az alapítvány ilyen tevékenységet nem folytathat. Az APEH-vizsgálat megállapította, hogy az alapítvány bevétele nagyobb részt a kihelyezett hitelek kamataiból származik.
A Legfőbb Ügyészség az 1993. április 26-án kelt nyilatkozatában a megyei főügyészség bejelentett fellebbezését fenntartotta, és egyben a következőkkel egészítette ki. Téves és megalapozatlan az elsőfokú bíróság ítéletének azon megállapítása, amely szerint az alapítvány céljának megfelelő tevékenységet folytatott. Az alapító okirat és ezen belül a célok meghatározása is több szempontból törvénysértő. Így az alapító okirat 4. §-ának (2) bekezdése, illetőleg (4) bekezdése szerint az alapítvány induló vagyona a vállalat által lakásépítési támogatásként nyújtott 1 952 000 Ft hitelösszeg, amelynek visszafizetése változatlan feltételek mellett az alapítvány javára történik. Az alapító okirat 6 §-a határozza meg az alapítvány céljait, és ezek között a dolgozók lakásépítési és lakásvásárlási támogatásával összefüggő munkáltatói feladatok átruházása nem szerepel. Mivel a 77/1988. (XII. 27.) PM-ÉVM rendelet 18. §-ának (1) bekezdése szerint a korábban folyósított kölcsönökre az akkor hatályban volt jogszabályok rendelkezései az irányadók, így a 48/1982. (X. 7.) PM-ÉVM együttes rendelet és a 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet alapján jogszabálysértő volt az a megoldás, amely a már folyósított hitelek vállalati követelését az alapítványra engedményezte, az ezzel kapcsolatos feladatok átadása nélkül. Így az alapítvány nem került abba a helyzetbe, hogy a vonatkozó jogszabályok szerint járjon el a hiteltörlesztésekkel kapcsolatban, pl. azokban az esetekben, amikor az érintett dolgozók munkaviszonya megszűnt, vagy az érintett ingatlant értékesítették. Mivel az alapító okirat 13. §-ának második mondata szerint a megszűnt alapítvány vagyonát az alapítók dolgozói között kell felosztani, jogilag és gyakorlatilag is lehetetlen ezeknek a kintlevőségeknek, mint követeléseknek a dolgozók közötti felosztása.
Az alapítvány célok között a 6. § második mondata meghatározza, hogy az alapítvány a belső vállalkozáshoz és a vállalkozás élénkítéséhez kedvezményes hiteleket, hitelfedezeti forrásokat, illetve hitelgaranciákat biztosít. Mivel sem a korábbi, sem a jelenlegi hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy az alapítványok - ilyen külön engedély hiányában - hitelezési, kölcsönnyújtási tevékenységet folytassanak, ezért az alapító okirat hivatkozott rendelkezése jogszabálysértő. A per irataiból megállapítható, hogy az alapítvány jelentős összegű hiteleket folyósított magánszemélyeknek (1991-ben 26 személynek). Az 1991. április 3-i megállapodással pedig 9 000 000 Ft kölcsönt adott a T. Kft.-nek, az 1991. április 3-i megállapodással 3 000 000 Ft, az 1991. április 23-i megállapodással pedig 500 000 Ft kölcsönt adott az S. Kft.-nek.
Az elsőfokú bíróság ítéletéből kitűnően elfogadta az alperesnek a 2. sorszámú észrevételében előadott azt a védekezését, amely szerint a 115/1992. (VII. 23.) Korm. rendelet 2. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében nem minősül vállalkozási tevékenységnek a szabad pénzeszközök gazdálkodó szervezetnél történő befektetése. Ez a szabály téves értelmezése, ugyanis a rendelet szerint csak az alapítvány szabadpénzeszközeinek betétbe, értékpapírba való elhelyezése nem minősül vállalkozási tevékenységnek. Ebből kiindulva az alapítvány mind a hivatkozott rendelkezés, mind az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 44. §-ának a) és b) pontja és a 23/1979. (VI. 28.) MT rendelet 67/A. §-ának (1)-(3) bekezdése szerint jogszabálysértően járt el, amikor állítólagos szabad pénzeszközeit a vállalatnak átadta.
Tekintettel arra, hogy a jogellenes szerződésekkel teremtett állapot ma is fennáll, ezért megalapozatlan a megyei bíróság ítéletének az a megállapítása, hogy az alapítvány jogellenes tevékenysége korábban történt, és mára már megszűnt.
Végül a fellebbezés utal arra, hogy a keresetlevél nem tett indítványt a megszüntetett alapítvány vagyona felőli rendelkezésre. Álláspontja szerint az alapító okirat 13. §-ának (2) bekezdése a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésébe ütközően semmis kikötés, ezért indítványozza, hogy a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezés érvénytelenségének megállapítása mellett a Ptk. 74/E. §-ának (5) bekezdése alapján akként rendelkezzék, hogy a megszűnt alapítvány vagyonát hasonló célú alapítvány támogatására kell fordítani.
Az alperes a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata szerint a fellebbezésben és a fellebbezés kiegészítésében foglaltakat nagyobbrészt elismerte, ennek ellenére az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Az alapítvány tényleges vagyoni helyzetéről nem tudott felvilágosítás adni.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást nem tárta fel a jogvita elbírálásához szükséges mértékben. Az alapítvány megszüntetéséről való döntésben a működés törvényességének vizsgálatához az is hozzátartozik, hogy megállapításra kerüljön az alapítvány vagyona. Ez utóbbi körben viszont a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítése - lényegében teljes lefolytatása - szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét, és egyben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Megállapította továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásból is téves jogi következtetést vont le.
A Ptk. 74/A. §-ának (1) bekezdése értelmében magánszemély és jogi személy - tartós közérdekű célra - alapító okiratban alapítványt hozhat létre. Ennek megfelelően az alapítvány az alapító okiratban meghatározott cél megvalósítása érdekében önállóan gazdálkodik. Az alapítvány gazdálkodási tevékenységet is folytathat, amennyiben e tevékenység az alapítvány célját nem veszélyezteti. Az alapítvány közérdekű céljaihoz képest a vállalkozó-gazdasági tevékenység nem dominálhat, az alapító vagyongyarapításának az alapítvány nem lehet eszköze. Az alapítvány jogintézménytől nem idegen tehát a gazdálkodó tevékenység, ugyanakkor működésében nem lehet ez a meghatározó.
Az alapító okirat 6. §-ának második mondata emellett jogszabályba ütköző módon azt is kimondja, hogy a vállalkozás élénkítéséhez kedvezményes hiteleket, hitelfedezeti forrásokat, illetve hitelgaranciákat biztosít. Ilyen céllal nem lehet alapítványt működtetni, ugyanis ilyen tevékenységet az 1991. évi LXIX. törvény 8. §-ának (1) bekezdése szerint csak pénzintézetek folytathatnak.
A rendelkezésre álló adatok szerint az alapítvány tevékenységében a kölcsön- és hitelügyletek meghatározókká váltak, márpedig a gazdálkodási tevékenység csak eszköz lehet a közérdekű cél megvalósítása érdekében. Az alapítvány működése ezért kétségtelenül jogellenes. Ez annál is inkább így van, mert az alapítvány igazolásokat is adott az alapító vállalat részére adókedvezmények eléréséhez akkor is, amikor tényleges vagyoni juttatást a színlelt megállapodás nem eredményezett az alapítvány számára (1990. decemberi, 30 000 000 Ft-ra vonatkozó jogügyelet).
A Ptk. 74/A. §-ának (1) bekezdése szerint az alapítvány, mint jogi személy függetlenné válik az alapítótól. Az alapítvány funkciójának betöltéséhez, illetve működéséhez pedig az a vagyon áll rendelkezésre, amelyet a Ptk. 74/B. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján az alapító rendelkezésre bocsátott. A per adatai szerint azonban az alapítvány pénzeszközeivel a vállalat, vagyis az egyik alapító rendelkezett részben, következésképpen az alapítvány nem különült el az alapító vagyonától, ezt a vagyont az alapító, mint pénzeszközt, illetve mint lekötött pénzeszközt használta, márpedig nem rendelkezhetett volna az alapítvány vagyonával a Ptk. 74/A. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel.
Mindezek a működési szabálytalanságok főként abból eredtek, hogy az alapító vállalat igazgatója volt az alapítvány képviselője is 1993. január 25-én visszahívásáig. Ezért helyesen mutatott rá az ügyészi fellebbezés arra, hogy az alapítvány működése jogszabálysértő. Ugyanígy megalapozott a szabad pénzeszközök gazdálkodó szervezeteknél történő befektetésével kapcsolatos érvelés, valamint az is, hogy az alapító okirat 4. §-ának (2) bekezdése, illetve (4) bekezdése, a 6. § második mondata, a 8. § (3) és (5) bekezdés és a 13. § második mondata jogszabályellenes, ezért a Ptk. 74/E. §-a alapján az alapítvány megszüntetése indokolt lett volna.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy téves volt az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, amely szerint az alapítvány céljának megfelelő tevékenységet folytatott, és ezért nem látta indokát a megszüntetésnek.
A per adatai szerint az alapítvány a hitelezési jogügyletével jogellenes tevékenységet folytatott, szabad pénzeszközeinek átadása pedig olyan vállalkozási tevékenység, amelyre ilyen mélységben nem lett volna jogszabályi lehetőség, ezáltal az alapítvány közérdekű céljainak megvalósítása is lehetetlenné vált. Így az alapítvány megszüntetésére irányuló ügyészi kereset a Ptk. 74/E. §-ának (3) bekezdése alapján nem lett volna elutasítható.
A megszüntetéssel együtt jár a Ptk. 74/E. §-ának (5) bekezdése szerint az alapítvány vagyonáról történő rendelkezés. E körben azonban a tényállást igazságügyi könyvszakértő közreműködése útján is tisztázni kell. Ezt követően kerül az elsőfokú bíróság csak abba a helyzetbe, hogy az alapítvány egész működéséről, gazdálkodásáról, pénzügyi helyzetéről megalapozott döntést hozzon, és az alapítvány megszüntetése esetén a megszűnt alapítvány ténylegesen kimutatható vagyonának sorsáról dönthessen. (Legf. Bír. Kf. II. 25 570/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás