KK BH 1994/162
KK BH 1994/162
1994.03.01.
A kiskorú intézeti nevelésbe vételének és a nevelésbe vétel megszüntetésének szempontjai [Csjt. 92/A. § (1) bek. c) pont; 51/1986. (XI. 26.) MT r.1 6. § (1) bek.].
A D. város jegyzője 1992. január 24-én az 1990. július 19-én született kk. K. J.-t intézeti nevelésbe vette. A köztársasági megbízott az 1992. április 1-jén kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozatok indokolása a következőket tartalmazza.
A szülők, K. J. és B. Zs., életmódjuk miatt nem alkalmasak a gyermek nevelésére, őt súlyosan veszélyeztették. B. Zs. első házasságából született kk. B. Zs.-t (1980) a bíróság az anyai nagyszülőknél helyezte el, a kisebbik leánynak T.-nek (1993) szintén az anyai nagyszülőknél történő elhelyezése érdekében per van folyamatban.
Az apa alkoholizmusából adódó durva, agresszív magatartása miatt alkalmatlan a gyermek nevelésére, valamint a magatartásával olyan légkört teremt, amely a kiskorút súlyosan veszélyezteti. A szülők régóta italozó életmódot folytatnak, amelyet egyébként el is ismertek. Az ittasság miatt gyakoriak a súlyos szóváltások, veszekedések a gyermek előtt. Az apa ellen alkoholos befolyásoltság alatt elkövetett garázdaság miatt büntetőeljárás indult. A büntetőügyben beszerzett orvos szakértői vélemény szerint K. J.-n a túlzott alkoholfogyasztásra jellemző testi tünetek mutathatók ki. Miután a szülők huzamosabb idő óta folytatnak alkoholista életmódot, ezért az 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 92/A. § (1) bekezdésének c) pontja alapján a gyámhatóságnak a kiskorú intézeti nevelésbe vételéről kellett dönteni.
Az alperes az elsőfokú határozatot helyes indokaira tekintettel hagyta helyben.
A felperesek a városi bíróságnál 1992. június 3-án előterjesztett keresetükben elsődlegesen a határozatok hatályon kívül helyezését kérték, azok megalapozatlanságára hivatkozva. A későbbiekben a határozatok megváltoztatását és az intézeti nevelés megszüntetését is kérték, figyelemmel a határozatok hozatala óta megváltozott körülményekre.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
A városi bíróság az 1992. november 24-én kelt ítéletével az I és II. r. alperes határozatát megváltoztatta, és kk. K. J. intézeti nevelését megszüntette, egyben a felperesek ezen túlmenő keresetét elutasította. Az indoklásból kitűnően az elsőfokú bíróság megállapította, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú közigazgatási határozatok helyesen állapították meg a határozatok alapjául szolgáló tényállást, és ennek alapján jogszerűen határozták meg a Csjt. 92/A. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt intézkedéseket. Ezért a felperesnek elsődleges kereseti kérelmét elutasította.
Az elsőfokú bíróság azonban a közigazgatási eljárás lefolytatása óta történt változásokat is megvizsgálta, és az ennek keretében lefolytatott - az alábbiakban ismertetendő - bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy az intézeti nevelésbe vételnek a Csjt. 92/A. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt feltételei jelenleg már nem állnak fenn. Ezért a közigazgatási határozatokat megváltoztatva a kk. intézeti nevelését megszüntette [Pp. 339. § (2) bekezdése és az 51/1986. (XI. 26.) MT rendelet 8. § (1) bekezdése.].
Az elsőfokú bíróság döntése meghozatalánál a következő bizonyítási adatokat vette figyelembe.
A megyei csecsemőotthon 1992. október 14-i tájékoztatásából kitűnően a felvételkor a kk. egészséges volt, fejlettsége pedig korának megfelelő volt. A felvétel óta a szülők rendszeresen, tizenhat alkalommal látogatták a gyermeket. A gyermeknek a szülőkkel való kapcsolattartása jó, szüleit megismeri, boldogan szalad hozzájuk. A szülők is nagy szeretettel viselkednek a gyermekkel. Az 1992. október 15-én kelt tájékoztatás szerint pedig a szülőknél italos állapotot egyetlen alkalommal sem észleltek.
A polgármesteri hivatal családsegítő központjának a bíróság megkeresésére közölt, 1992. november 13-án kelt nyilatkozata szerint a szülőkkel tartott kapcsolat során alkoholista életmódot nem tapasztaltak. Indokoltnak tartották a kk. intézeti nevelésének a megszüntetését.
A gyermek és ifjúságvédő intézet nevelőszülői felügyelője ugyancsak a bíróság megkeresésére adott 1992. november 14-i válaszában közölte, hogy a környezetükben történt változások alapján, illetve a szülők viselkedését és életvitelét megfigyelve alkalmasnak tartja őket arra, hogy gyermeküket visszakapják, és továbbra is neveljék.
A polgármesteri hivatal családsegítő központjának 1992. október 19-én kelt tájékoztatása szerint látogatásuk alkalmával a lakás tiszta és rendezett állapotban volt. Az ügyben kihallgatott B. J. pszichológus szakértő alkalmasnak tartotta a felpereseket a kk. nevelésére.
A másodlagos kereseti kérelemnek helyt adó elsőfokú ítéletet az I. r. alperes támadta meg fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatását és a másodlagos kereseti kérelem elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az idő rövidsége miatt a felperesek életvitelében, körülményeiben bekövetkezett változások nem olyan mértékűek, amelyek indokolttá tennék a gyermek intézeti nevelésének a megszüntetését.
A megyei bíróság 1993. április 5-én kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet - a fellebbezett részében - megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította. Az indokolásból kitűnően a lefolytatott részbizonyítás eredményeként kiegészített tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli kk. gyermeknek - az időközben bekövetkezett változásokra is figyelemmel - nincs biztosítva a felperesi környezetben a megfelelő testi, értelmi és erkölcsi fejlődése. Valójában jelenleg még a megélhetését sem tudná biztosítani élettársa börtönben tartózkodása alatt az anya.
A felperesek jogszabálysértésre hivatkozva felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a megyei bíróság jogerős ítélete ellen.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Csjt. 92/A. §-ának (1) bekezdés kimondja, hogy „Ha a kiskorú testi, értelmi és erkölcsi fejlődése bármilyen okból nincs megfelelően biztosítva, a gyámhatóság - a kiskorú veszélyeztetettségének mértékétől függően - a következő intézkedéseket teheti:
a) elrendeli a szükséges védő- és óvintézkedéseket,
b) a szülő kérelmére vagy beleegyezésével a kiskorút intézetbe helyezi el,
c) a kiskorút intézeti nevelésbe veszi, ha testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését környezete veszélyezteti,
d) azonnali intézkedést igénylő esetben a kiskorút - ideiglenes hatállyal - intézetbe utalja.”
Az 51/1986. (XI. 26.) MT rendelet 6. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését környezete veszélyezteti, és a védő-óvintézkedések nem vezettek eredményre, illetőleg azoktól eredmény nem várható, továbbá ha a gyermek nevelése - magatartása miatt - a családban nem biztosítható, a gyámhatóság a kiskorút intézeti nevelésbe veszi. A fenti jogszabályi rendelkezésekből az következik, hogy a kiskorúakról való állami gondoskodásnak több fokozata van. Átmeneti intézkedés, továbbá védő- és óvintézkedések után kerülhet sor az intézeti elhelyezésre. A felperesek esetében valóban kritikus helyzet volt 1992. év elején. Ebben szerepet játszott a felperesnek italozó életmódja, továbbá a II. r. felperes ellen hozott büntetőítélet, valamint az I. r. felperes első házasságából született két gyermekének a nagyszülőknél történő elhelyezése. E válságos családi helyzetben indokolt volt az I. r. alperesnek az a döntése, hogy a kiskorút intézeti nevelésbe helyezte. Az utóbb tapasztalt körülmények azonban arra utalnak, hogy ideiglenes hatályú elhelyezése és a szükséges védő és óvintézkedések megtétele lett volna indokolt.
Az elsőfokú bíróság által e körben lefolytatott bizonyítás adatai azt igazolták, hogy a változások a felperesek életében olyan mértékűek voltak, hogy a polgármesteri hivatal családsegítő központjának 1992. november 13-án kelt és a gyermek és ifjúsági intézet nevelőszülői felügyelőjének 1992. november 14-én kelt, a bírósághoz intézett levele szerint már indokolttá vált a kiskorú intézeti nevelésének megszüntetése.
Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az alperesnek határozatait megváltoztatta, és a kiskorú intézeti nevelését megszüntette. A gyermek érdeke ugyanis az, hogy a megváltozott körülmények között a szülői környezetben nevelkedjék.
Az elsőfokú ítélet 1992. november 24-én történt meghozatala után nem merült fel adat arra, hogy a kiskorú testi, értelmi és erkölcsi fejlődése a szülői környezetben ne lenne biztosítva.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a felperesnek jövedelmi viszonyainak túlzott jelentőséget tulajdonított. E tekintetben szükség esetén ugyanis igénybe vehető az önkormányzat szociális segítsége is. A pszichológus kezelésének kezdeti elmaradását pedig maga B. J. indítványozta, ugyanis a családterápiás kezelés elindítását csak akkor tartotta indokoltnak, amikor a II. r. felperes a rövid tartamú börtönbüntetését letölti. Az pedig, hogy az I. r. felperes előző házasságából született gyermekeivel szemben milyen magatartást tanúsít, őket milyen időközönként látogatja, a jelen ügy szempontjából azért nem döntő, mert az nem vitás, hogy ragaszkodik a kiskorúhoz, és mindkét felperes őt az intézetben minden lehetséges alkalommal látogatja.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság a Csjt. 92/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ellenére tévesen ítélte meg, hogy a felperesi környezetben nincs biztosítva a kiskorú megfelelő testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődése, és ezáltal jogszabálysértő volt az elsőfokú, érdemben helytálló ítélet megváltoztatása. Ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság az ítéletét megváltoztatta, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Kfv. II. 25 602/1993. sz.).
1
A rendeletet az 194/2001. (X. 19.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás