BK BH 1994/17
BK BH 1994/17
1994.01.01.
I. A vádemelés előtti eljárásban az alapos gyanúnak, mint az előzetes letartóztatás ún. általános feltételének a meglétéhez elegendő annak valószínűsítése, hogy bűncselekmény történt és hogy annak elkövetője a gyanúsított (Be. 92. §).
II. A vádemelés előtti eljárásban a gyanúsított ellen folyamatba tett és a nyomozási szakban levő más büntetőeljárások egymagukban nem alapozzák meg a bűnismétlés veszélyének a megállapítását [Be. 92. § (1) bek. c) pont]
A városi bíróság a gyanúsított előzetes letartóztatását elrendelte, amely az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 1993. május 5. napjáig tart.
A végzés ellen a gyanúsított és a védője jelentett be fellebbezést a szabadlábra helyezés végett. A gyanúsított és védője az ügyben az előzetes letartóztatás kényszerintézkedésének az elrendelésére tett ügyészi indítvánnyal kapcsolatban az 1993. április 5. napján tartott meghallgatáson az ügyészi indítvány elutasítását kérte. Ennek indokaként előadták, hogy a gyanúsított az ügyészi indítványban szereplő cselekményt nem követte, de nem is követhette el, mert a kérdéses vádbeli időben nem tartózkodott itthon, tehát így a vámtisztviselőnek nem ígérhetett, és nem adhatott pénz, hogy az a hivatali kötelességét megszegje. Minthogy a kényszerintézkedés általános feltétele: a terheltre rótt bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos alapos gyanú - az eddig beszerzett és rendelkezésre álló bizonyítékok alapján - nem áll fenn, hiányzik az annak különös okaiként megjelölt, a Be. 92. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjában írt feltétel.
A fellebbezések nem alaposak.
A városi bíróság helyesen rendelte el a gyanúsított előzetes letartóztatását, annak indokai azonban az alábbiakkal egészítendők ki, illetve helyesbítendők.
A nyomozati iratokból tényként az állapítható meg, hogy a gyanúsított alaposan gyanúsítható a Btk. 253. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vesztegetés bűntettével, mert 1993. március 29-én 10 000 forintot ajánlott fel és adott át az ott jelen levő vámtisztviselőnek azért, hogy a vámkezeléssel kapcsolatos hivatali kötelességét megszegje. Ezenkívül a megyei rendőr-főkapitányság a gyanúsítottat az 1993. április 5. napján történt folytatólagos kihallgatása alkalmával a meghatalmazott védője jelenlétében a Btk. 312. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő csempészet bűntettének az elkövetésével is alaposan gyanúsította azért, mert 1993. március 29-én az egyik kft. részére külföldről érkezett és a vámárunak minősülő 29 vagon olajból 17 vagon olajat a vámkezelést végző pénzügyőr bűnös közreműködésével a vám megfizetése nélkül megszerzett, és ebből a mennyiségből 7 vagon olajat ismeretlen helyre szállított, amelynek értéke 11,5 millió forint. A másodfokú bíróság álláspontja szerint: a kényszerintézkedésekkel kapcsolatban a vádirat előtti eljárásban az alapos gyanúnak - mint az előzetes letartóztatás ún. általános feltétele fennállásának - a vizsgálata mellett tényeken alapuló következtetés útján kialakított állásponttal kell és lehet a kényszerintézkedés konkrét okait megállapítani [BH 1993/2-84. sz.].
A gyanúsított terhére rótt bűncselekményekkel kapcsolatban az alapos gyanú azért állapítható meg, mert a pénzügyőr gyanúsított-társ a nyomozati eljárásban a lényeget érintően beismerő vallomást tett, azt további objektív és szubjektív bizonyítékok (a bűnjelként lefoglalt, a vámellenőrzés alól elvont vámáruként szereplő olajmennyiség egy része és az ezzel kapcsolatos okiratok) is alátámasztották. Ezekből a ténykörülményekből lehet megállapítani a terhére rótt csempészet bűntettének az alapos gyanúját is.
Mivel az ügyben a vesztegetés bűntettének elkövetésével a pénzügyőrt is alaposan gyanúsítják, az általuk elkövetett és részben (csempészet bűntette) a gyanúsított terhére rótt bűncselekmény elkövetési magatartásai összefüggnek. A másodfokú bíróság szerint ezen tényeket is figyelembe véve (a 7 vagon olaj ismeretlen helyre szállítása miatt) objektíve feltételezhető, hogy a bűnjel eltüntetésével, illetve a vallomásaik egymáshoz való "igazításával" szabadlábra kerülése esetén az eljárást megnehezítené, illetve veszélyeztetné [Be. 92. § (1) bek. b) pont]. A megyei bíróság vizsgálta továbbá, hogy a fenti okon túl esetleg a Be. 92. §-a (1) bekezdésében írt más konkrét ok - így a c) pontjában meghatározott feltétel (a bűnismétlés veszélye) fennáll-e. Ennek során arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság által megállapította, a Be. 92. §-a (1) bekezdésének c) pontjában megjelölt ok nem áll fenn, a gyanúsított ugyanis hosszabb idő óta (1968-ban volt lopás miatt elítélve 5 évi börtönre) nem állt bíróság előtt, ugyanakkor azok a tények nem vehetők figyelembe, hogy jelenleg két büntetőeljárás folyik ellene nyomozati szakban, mert ezekben az eljárásokban még jogerős elítélésekre, bírósági felelősségre vonásokra nem került sor. Ennélfogva ezek a tények nem alkalmasak olyan következtetés levonására, hogy szabadlábra kerülése esetén a bűnismétlés veszélyétől kellene tartani. A kifejtettek folytán a másodfokú bíróság a Be. 92. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt okra való hivatkozást mellőzte.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a kényszerintézkedésekkel kapcsolatban a vádirat benyújtása előtti eljárásban az alapos gyanúnak - mint az előzetes letartóztatás ún. általános feltételének - a meglétét az egyes bizonyítékok bizonyító erejének egybevetése nélkül kell tisztázni. Az alapos gyanú meglétéhez ugyanis nem szükséges bizonyosság, elegendő annak valószínűsítése, hogy bűncselekmény történt, és hogy annak elkövetője a gyanúsított. A helyzet tehát merőben eltér a büntetőeljárás tárgyalási szakától, amikor a bíróságnak azt kell megállapítania, hogy a bizonyítékok minden kétséget kizáróan igazolják-e a vádlott bűnösségét, és ebben a körben az összes bizonyítékokat szabadon mérlegeli, szemben az eljárás jelen szakaszával, amikor ezt a hatóság (bíróság) nem teheti meg (BH 1992/4-234. sz.).
Mindezek miatt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Be. 379/B. §-a (6) bekezdésének a) pontja szerinti eljárásban, a Be. 268. §-a folytán helybenhagyta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság Bkf. 95/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás