BK BH 1994/170
BK BH 1994/170
1994.04.01.
I. A terhes nő testi épségét a férje részéről közvetlenül fenyegető támadásnak a férje élete kioltásával való elhárítása esetén a jogos védelem túllépésének a megállapítása nem ellentétes a büntető anyagi jogszabályokkal [Btk. 29. § (3) bek., 166. § (1) bek.].
II. A felülvizsgálati indítvány alaptalan, ha az a jogerős ítéletben kiszabott büntetés eltúlzott voltára hivatkozik, holott a bíróság a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő törvényi büntetési tétel keretei között szabta ki [Be. 284. § (1) bek. b) pont, (2) bek.]
A megyei bíróság ítéletében a terhelt bűnösségét emberölés bűntettében állapította meg, és ezért 3 évi börtönbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1984-ben kötött házasságot az ügy sértettjével. A házasságból két gyermek született. Az életközösség a sértett italozó életmódja folytán megromlott, a terhelt férje ittasan féltékenykedett, és ilyenkor durva, agresszív magatartást tanúsított, a terheltet több esetben tettlegesen is bántalmazta. A vádbeli napon a sértett ittasan érkezett haza a lakására, majd elment a kocsmába, ahol további szeszes italt fogyasztott. A terhelt is fogyasztott - pontosan meg nem állapítható mennyiségű - szeszes italt, és közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotába került. 22 óra tájban erősen ittasan tért haza a sértett, és közte, valamint a terhelt között szóváltás támadt. A sértett szidalmazta, sértegette a feleségét, majd vele szemben tettlegesen lépett fel, belemarkolva a hajába. A terhelt a sértett elől a szobába nyíló konyhába menekült, a sértett pedig egy széket dobott felé, majd utánament a konyhába. A terhelt ekkor felvette a konyhaasztalról a 16,5 cm , pengehosszúságú kést, a hozzá közeledő sértett felé fordult, majd az őt továbbra is szidalmazó sértettet egy ízben, közepes erővel mellbeszúrta. A 9 cm hosszúságú szúrás a sértett szívébe hatolt, aki elvérzéses sokk folytán meghalt. A terhelt ezután nyomban a szüleit kereste fel, majd értesítették az orvost és a rendőrséget. Az iratokból megállapíthatóan a terhelt a cselekmény elkövetésének idején 3 hónapos terhes állapotban volt.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyész által a jogos védelem megállapítása miatt és a büntetés súlyosítása végett, illetőleg a vádlottnak és védőjének a tényállás téves megállapítása miatt, felmentésért, enyhítésért és a kiszabott szabadságvesztés próbaidőre való felfüggesztése végett bejelentett fellebbezés alapján bírálta felül az ítéletet.
A legfőbb ügyész a bejelentett fellebbezést visszavonta, és az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A terhelt meghatalmazott védőjének felülvizsgálati indítványa az eljárt bíróságok határozatai ellen irányult, kifejtve, hogy helyes ugyan az a megállapítás, hogy a terhelt a tényállásszerű ölési cselekmény alkalmával jogos védelmi helyzetben volt, tévesen helyezkedtek azonban a bíróságok arra az álláspontra, hogy a védekezés szükséges mértékét túllépve valósította meg a cselekményét. A felülvizsgálati indítvány tartalmazza azt is, hogy a terhes nő sérelmére történt jogellenes támadás esetén az elhárító tevékenységnél az arányosság a szokásostól eltérő megítélést igényel, mert a terhes nő - aki ilyen esetben a magzatának életét is védi - az arányosság mértékértek a megtartása során kivételes megítélést igényel. A felülvizsgálati indítványban foglaltak szerint még a jogos védelem mértékértek túllépése esetén is eltúlzottan súlyos a jogerős ítéletben megállapított szabadságvesztés, minthogy a Btk. 29. §-ának (3) bekezdése a korlátlan enyhítésre is lehetőséget ad, és a Legfelsőbb Bíróság VII. számú Büntető Elvi Döntése értelmében a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztése is indokoltnak mutatkozik.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt alaptalannak jelölte meg, és az eljárt bíróságok határozatainak a hatályában fenntartására tett indítványt.
Az ügyben elsőfokon eljárt megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terheltet az adott esetben a sértett részéről jogtalan támadás érte; a súlyos fokban ittas állapotban lévő férje - miközben őt szidalmazta - tettlegesen lépett fel vele szemben, a hajába markolt, abból egy csomót kitépett. A terhelt - aki ez időben szeszes italtól közepes fokban volt befolyásolt állapotban - igyekezett kitérni a férje jogellenes támadása elől; és a konyhában menekült. A sértett egy széket is a terhelt irányába dobott, amely őt nem találta el. A szűk alapterületű konyhahelyiségben a sértett további, tettlegességgel fenyegető támadásának az elhárítása érdekében a konyhaasztalon lévő nagy méretű kés megragadása és azzal a továbbra is közvetlenül fenyegetve fellépő sértettel szembeni használata a jogos védelem körébe esik. A terhelt azonban azáltal, hogy a testi épségét fenyegető sértettet közepes erővel és irányított szúrással szíven döfte; a jogos védelem szükséges mértékét túllépte, így az aránytalanul súlyos eredmény bekövetkezése miatt őt e túllépés folytán büntetőjogi felelősség terheli. A terhelt ijedtsége, illetőleg a sértett jogtalan támadása miatt kialakult menthető felindulása az elhárítás szükséges mértékének a felismerésében legfeljebb csak korlátozta őt, így a büntetőjogi felelősség mértékének a megállapítása során a Btk. 29. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán legfeljebb a büntetés korlátlan enyhítésének lehet helye. A megyei bíróság - értékelve a jogos védelem túllépésével kapcsolatos körülményeket - az enyhítő rendelkezés [Btk. 87. § (2) bek. b) pont] csaknem kimerítő alkalmazásával szabta ki a terhelttel szemben a 3 évi börtönbüntetést és a közügyektől, az azzal összhangban álló eltiltás mellékbüntetést.
A másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság - egyetértve a megyei bíróság álláspontjával - azt fejtette ki az ítéletet helybenhagyó végzésében, hogy a sértettel szembeni védekezés a terhelt részéről szükséges volt, de a közepes fokban ittas terhelt által a nagyméretű késsel a sértett mellkasára irányzottan és közepes erővel leadott szúrás, ennek folyományaként pedig a sértett életének a kioltása a jogos védelem körében az elhárítás szükséges mértékének a túllépéseként értékelhető, ezért a terhelt felmentésére nincs törvényes alap.
A felülvizsgálati indítvány elsődlegesen a módosított Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapul, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az eljárt bíróságok megsértették-e a büntető anyagi jogi rendelkezéseket.
A felülvizsgálati indítványban kifejtettek szerint a sértett kitartó támadása az általa is ismerten terhes állapotban lévő felesége ellen irányult, ekként a sértett tudata átfogta azt is, hogy a jogtalan támadás nemcsak a házastársa, hanem egyszersmind a magzat élete ellen is irányul, mindez pedig kihatással van az arányosság megítélése kérdésében való állásfoglalásra is.
A felülvizsgálati indítvány elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság álláspontja azonos volt az alapeljárás során eljárt bíróságok megállapításával, mely szerint a terhelt a sértett jogtalan támadásával szemben valóban jogos védelmi helyzetben volt. Ennek szükségessége annak folytán állt fenn, hogy a súlyos fokban ittasan fellépő házastársa elől igyekezett a kitérési kötelezettségének eleget téve a konyhába távozni, és amikor őt a durván szidalmazó sértett ide is követte, továbbra is a terhelt testi épsége ellen közvetlenül fenyegető fellépést tanúsítva, a terheltnek nem volt más lehetősége, mint a keze ügyébe eső kés használatával a sértett testi épsége ellen irányuló védekezés. Az eljárt bíróságok ugyanakkor helyesen foglaltak állást abban a kérdésben is, hogy a terhelt a jogos védelmi helyzet során az elhárítás szükséges mértékét jelentősen túllépte.
A Btk. 29. §-ának az értelmezésével kapcsolatban kialakult ítélkezési gyakorlat megkívánja, hogy az elhárító cselekmény arányos legyen az elhárítani szándékolt jogtalan támadással, vagyis a jogos védelem körében okozott sérelem ne legyen aránytalanul nagyobb, mint amely a jogtalan támadás folytán bekövetkezett volna. A bírói gyakorlat azonban nemcsak a sértett által ténylegesen intézett, hanem az általa közvetlenül fenyegető jogtalan támadás esetén is vizsgálja az arányosságot, és a jogos védelem túllépését megállapítja olyan esetben, ha a védekező magatartás aránytalanul nagyobb sérelmet okozott, mint amellyel a támadás objektíve fenyegetett.
Az irányadó tényállás alapján az állapítható meg, hogy a súlyos fokban ittas sértett a terheltet szidalmazva, tettlegesen lépett fel a házastársa ellen, majd követve őt a konyhába, sem hagyott fel a fenyegető fellépésével. A perbeli adatok azonban egyértelműek abban a vonatkozásban is, hogy a sértett mindennemű eszköz nélkül lépett fel a terhelt ellen, ugyanúgy, mint korábban tette. Az agresszív jellegű fellépése során a sértett nem tett a vádlott életét fenyegető kijelentést, így nyilvánvaló, hogy a támadása legfeljebb a terhelt testi épsége ellen irányult. Az ekként fellépő sértettel szemben az emberi élet kioltására nagymértékben alkalmas 16,5 cm pengehosszúságú késsel a felé közeledő házastársa szívének irányába leadott közepes erejű szúrás, mely annak azonnali halálát eredményezte, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is, mint az elhárítás szükséges mértékének a túllépése értékelhető.
Az kétségtelen, hogy a terhelt a vádbeli időben 3 hónapos terhes állapotban volt, mely állapotáról a sértett is tudott. A sértettnek a terhelttel szemben tanúsított jogtalan, tettleges fellépése ekként nemcsak közvetlenül a terheltet, hanem közvetve a magzatát is fenyegette. Amennyiben a terhes nővel szemben intézett jogtalan támadás a magzat életét is közvetlenül veszélyezteti, és a támadást az anya a sértett életének a kioltásával hárítja el: a Btk. 29. §-ának (1) bekezdése szerinti jogos védelem megállapításának van helye, minthogy az élet - akár a méhmagzat élete - ellen irányuló támadás vagy akár az azt közvetlenül fenyegető helyzet esetében (BH. 1970/9-6483. sz.) az arányosság vizsgálatának kérdése fel sem merülhet a védett érdekek azonosságára tekintettel. Az adott esetben azonban ennek a tényállásbeli alapjai nem voltak megállapíthatók. A súlyos fokban ittas sértett sem a házastársának, sem a magzatának élete ellen nem intézett támadást, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető fellépés részéről nem volt megállapítható. A terhes állapotban lévő terhelt esetében tehát az eljárt bíróságok megalapozottan jutottak arra a megállapításra, hogy a mindennemű eszköz nélkül a sértett részéről a terhelt testi épségét közvetlenül fenyegető jogtalan támadásnak a sértett halálát eredményező elhárítása során, a közepes fokban ittas terhelt jelentősen túllépte az elhárítás szükséges mértékét, és ez a túllépés azzal hozható összefüggésbe, hogy menthető felindulása folytán korlátozva volt az elhárítás szükséges mértékének a felismerésében. Nem tévedtek tehát az alapügyben eljárt bíróságok, amikor a terhelt esetében a Btk. 29. §-a (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazására láttak lehetőséget.
A meghatalmazott védő által előterjesztett felülvizsgálati indítvány tartalmazza azt is, hogy még a jogos védelem mértékének a túllépése esetében is eltúlzott a terheltre kiszabott szabadságvesztés tartama. A Btk. 29. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezése ugyanis a büntetés korlátlan enyhítésére [Btk. 87. § (4) bek.] is lehetőséget ad, ezen túlmenően a Legfelsőbb Bíróság VII. számú Büntető Elvi Döntésében kifejtettek szerint fennállnak azok a lehetőségek, amelyek - a büntetés enyhítése mellett - az eddig kifogástalan életvezetésű, büntetlen előéletű és immár három gyermek eltartásáról gondoskodó terheltre kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztését lehetővé teszik.
A felülvizsgálati indítvány az említett részében a törvényben kizárt. A Be.-nek az 1992. évi LXIX. törvény R. §-ával módosított 284. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és a (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen csak abban az esetben van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagi jogszabálysértés eredményezte a törvénysértő büntetés kiszabását vagy a téves intézkedés alkalmazását; ha viszont a büntetés kiszabása a törvényes minősítésnek megfelelő törvényi büntetési tétel keretei között történt, a felülvizsgálati indítvány kizárt.
A terhelt terhére megállapított emberölés törvényi büntetési tétele 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés és a Btk. 87. § (4) bekezdésének a kimerítő alkalmazása esetén a büntetés alsó határa - a cselekmény elkövetése, illetőleg a jogerős elbírálás időpontjában - 3 hónapi szabadságvesztés vagy ennél enyhébb büntetés nem volt.
A törvény előbbiekben idézett rendelkezéseire tekintettel azonban felülvizsgálati indítvány eredményesen nem terjeszthető elő azon az alapon, hogy a bíróság a jogerős ítéletében a törvényi büntetési tétel keretei között, de nem a minimális mértékben, illetőleg a legenyhébb büntetési nemben határozta meg a büntetést; vagy pedig nem látott alapot a kiszabott büntetés végrehajtásának a felfüggesztésére.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 287. §-a alapján eljárva, a fentiekre tekintettel annak megállapítása mellett, hogy a felülvizsgálati indítvány részben alaptalan, részben pedig a törvényben kizárt, az alapügyben eljárt bíróságok határozatait a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. X. 790/l993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás