BK BH 1994/173
BK BH 1994/173
1994.04.01.
A fénymásoló gépen nem forgalomba hozatal céljából készített, megtévesztésre alkalmas hamis bankjegy átadása a másik vádlottnak, illetve elajándékozása harmadik személy részére: a hamis pénz forgalomba hozatalával elkövetett pénzhamisításnak minősül [Btk. 304. § (1) bek. c) pont]
A megyei bíróság, mint fiatalkorúak bírósága megállapította, hogy a fk. I. r. vádlott megvalósította a nem jelentős mennyiségre elkövetett pénzhamisítás bűntettét, s ezért őt 1 évre, próbára bocsátotta azzal, hogy a fiatalkorú vádlott pártfogó felügyelet alatt áll.
Az ítélet ellen a vádlott, védője és törvényes képviselője felmentés végett fellebbezést jelentett be. A tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott nőtlen, eltartásra szoruló hozzátartozója nincs. Iskolai végzettsége gimnáziumi érettségi. Jelenleg szülei vállalkozásában segítő családtag. Szülei tartják el, szülői felügyelete biztosított. Büntetve nem volt.
Az I. r. vádlott szülei színes fénymásoló gépet tartottak a lakásukon. Az I. r. és a II. r. vádlott elhatározta, hogy a színes fénymásológépet kipróbálják. A gépen először különböző dolgokat kezdtek el másolni, majd pedig úgy döntöttek, hogy megkísérlik bankjegyek utánzását is. Miután 100 forintos címletű bankjegy utánzása többszöri kísérletre sem járt eredménnyel, az I. r. vádlott édesanyjától kért egy 5000 forintos címletű bankjegyet, s e bankjegy másolását kísérelték meg. Az első másolatok elkészítése során azokat nem találták megfelelő minőségűnek, ezt követően azonban sikerült 2 db - általuk elfogadhatónak tartott - másolatot előállítaniuk. A pénzt eredeti nagyságban, hagyományos fénymásoló papírra másolták. Ezután a vádlottak a másolatokon megosztoztak. Az I. r. vádlott néhány nap múlva a II. r. vádlott társaságában, az eszpresszóban tartózkodott, ahol ismerőse, L. R. a születésnapját ünnepelte. Az I. r. vádlott ez alkalommal L. R. részére átnyújtotta az 5000 forintos másolatot azzal, hogy igyanak belőle az egészségére, majd ezt követően az eszpresszóból eltávozott. L. R. a vádlottak távozását követően győződött csak meg arról, hogy a számára átadott pénz hamis, s azt magánál tartotta, majd későbbi időpontban tőle került lefoglalásra.
A II. r. vádlott a birtokában maradt másik hamis 5000 forintos bankjegyet a pénztárcájában helyezte el, ahonnan azt a munkatársa, a III. r. vádlott valódi pénzként jogtalanul eltulajdonította.
A III. r. vádlott a hamisított pénz megszerzését követően annak hamis voltát felismerte, amelyet a helyi bank fiókjánál bemutatott, és a felismerése ott megerősítést nyert. Ennek ismeretében és ezt közölve adta át az a IV. r. vádlottnak, ő pedig további vádlottaknak. Többször próbáltak fizetni vele, de az eladók gyanúsnak találták, és nem fogadták el.
Miután az ítélet a további vádlottak tekintetében az elsőfokú eljárásban - perorvoslatok hiányában - jogerőre emelkedett, a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet a Be. 237. §-ának (1) bekezdése értelmében kizárólag a fellebbezéssel érintett fiatalkorú I. r. vádlottra vonatkozó részében bírálta felül.
Ennek során megállapította, hogy a tényállás megalapozott. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság jogszerűen következtetett arra, hogy a vádlott magatartásával megvalósította a nem jelentős mennyiségre elkövetett pénzhamisítás bűntettét, így a felmentésre irányuló fellebbezések nem vezethettek eredményre.
A másodfokú tárgyaláson a védő kiért a vádlott által készített bankjegymásolatok hamisított voltának nyombani felismerhetőségére. E körben viszont az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az egyik, a több bolti pénztáros és eladó részére fizetés gyanánt felmutatott hamisítvány valódisága tekintetében az említettek között vita alakult ki, bizonytalanság volt tapasztalható. Erre tekintettel az ítélkezési gyakorlat által megkívánt az a kívánalom, hogy a megtévesztés lehetősége valószínű legyen, a jelen esetben minden kétséget kizáróan megállapítható. Így pedig nem vitásan hamis pénzt adott át az I. r. vádlott először a vádlott-társának, majd néhány nap múlva ismerősének, L. R.-nek, az utóbbinak azzal, hogy igyanak belőle az egészségére.
A Btk. 304, §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott pénzhamisítás bűntette törvényi tényállásában szereplő s ezáltal megkívánt tényállási elem a forgalomba hozatal. Ennek elkövetési magatartása pedig az ítélkezési gyakorlat értelmében a hamis pénzzel történő fizetés, annak elajándékozása, hozzáférhetővé tétele, illetve átadása. Az I. r. vádlottnak az a tevékenysége tehát, hogy a meghamisított pénzek egyikét vádlott-társának, a másikat pedig ismerősének átadta, kimeríti a forgalomba hozatal tényállási elemét.
A védelem a másodfokú eljárásban hivatkozott arra is: a fiatalkorú vádlott a cselekményt abban a téves feltevésben valósította meg, hogy az a társadalomra nem mutatkozhat veszélyesnek. Az elsőfokú bíróság azonban ezzel a védelmi érveléssel szemben helyesen hivatkozott arra, hogy az érettségi előtt álló vádlott mindenképpen tisztában volt azzal, hogy a bankjegyek utánzása, másolása s az ilyen utánzatoknak valódi gyanánt történő továbbadása, illetőleg hozzáférhetővé tétele büntetendő cselekmény, annál is inkább, mert ez a figyelmeztetés magán a bankjegyen is szerepel.
Az elsőfokú bíróság a vádlott javára alkalmazta a Be. 61. §-a (4) bekezdésének a rendelkezését, amikor arra az álláspontra helyezkedett: nem állapítható meg, hogy a bankjegyek másolása már eleve forgalomba hozatal céljából történt. Mivel azonban a másolatok átadásával a forgalomba hozatal megtörtént, és a védelem a tévedésre eredményesen nem hivatkozhat, az elsőfokú bíróság az anyagi jogi szabályok helyes alkalmazásával állapította meg, hogy a forgalomba hozatallal a fiatalkorú vádlott megvalósította a pénzhamisítás bűntettét, ugyanakkor arra is helyesen következtetett, hogy a cselekményt a vádlott nem jelentős mennyiségre követte el.
Az elsőfokú bíróság ugyancsak a fiatalkorú vádlott javára értékelte az általa helyesen észlelt enyhítő körülményeket, amikor a bűnösség kimondása és büntetés kiszabása helyett vele szemben - elsősorban a nevelési célzat érvényesülése érdekében - intézkedést alkalmazott. Ennek mellőzésére és helyette megrovás alkalmazására törvényes lehetőség azért nem mutatkozik, mert a cselekmény tárgyi súlya, társadalomra veszélyessége sem az elkövetéskor, sem pedig az elbíráláskor nem tekinthető elenyészőnek.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét, annak helyes indokainál fogva az I. r. vádlott vonatkozásában helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 1476/l993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás