1994. évi XVIII. törvény

a Párizsban, 1957. december 13-án kelt, európai kiadatási egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyveinek kihirdetéséről¹

2007.07.01.

(A Magyar Köztársaság megerősítésről szóló okiratának letétbe helyezése az Európa Tanács Főtitkáránál 1993. július 13. napján megtörtént.)

1. § Az Országgyűlés a Párizsban, 1957. december 13-án kelt európai kiadatási egyezményt, és az ahhoz tartozó kiegészítő jegyzőkönyvet, valamint második kiegészítő jegyzőkönyvet e törvénnyel kihirdeti.

2. § Az egyezmény és a kiegészítő jegyzőkönyvek eredeti angol nyelvű szövege és azok hivatalos magyar fordítása a következő:

,,EUROPEAN CONVENTION ON EXTRADITION

The Governments signatory hereto, being Members of the Council of Europe,

Considering that the aim of the Council of Europe is to achieve a greater unity between its Members;

Considering that this purpose can be attained by the conclusion of agreements and by common action in legal matters;

Considering that the acceptance of uniform rules with regard to extradition is likely to assist this work of unification,

Have agreed as follows:

Article 1

OBLIGATION TO EXTRADITE

The Contracting Parties undertake to surrender to each other, subject to the provisions and conditions laid down in this Convention, all persons against whom the competent authorities of the requesting Party are proceeding for an offence or who are wanted by the said authorities for the carrying out of a sentence or detention order.

Article 2

EXTRADITABLE OFFENCES

1. Extradition shall be granted in respect of offences punishable under the laws of the requesting Party and of the requested Party by deprivation of liberty or under a detention order for a maximum period of at least one year or by a more severe penalty. Where a conviction and prison sentence have occurred or a detention order has been made in the territory of the requesting Party, the punishment awarded must have been for a period of at least four months.

2. If the request for extradition includes several separate offences each of which is punishable under the laws of the requesting Party and the requested Party by deprivation of liberty or under a detention order, but of which some do not fulfil the condition with regard to the amount of punishment which may be awarded, the requested Party shall also have the right to grant extradition for the latter offences.

3. Any Contracting Party whose law does not allow extradition for certain of the offences referred to in paragraph 1 of this Article may, in so far as it is concerned, exclude such offences from the application of this Convention.

4. Any Contracting Party which wishes to avail itself of the right provided for in paragraph 3 of this Article shall, at the time of the deposit of its instrument of ratification or accession, transmit to the Secretary-General of the Council of Europe either a list of the offences for which extradition is allowed or a list of those for which it is excluded and shall at the same time indicate the legal provisions which allow or exclude extradition. The Secretary-General of the Council shall forward these lists to the other signatories.

5. If extradition is subsequently excluded in respect of other offences by the law of a Contracting Party, that Party shall notify the Secretary-General. The Secretary-General shall inform the other signatories. Such notification shall not take effect until three months from the date of its receipt by the Secretary-General.

6. Any Party which avails itself of the right provided for in paragraphs 4 or 5 of this Article may at any time apply this Convention to offences which have been excluded from it. It shall inform the Secretary-General of the Council of such changes, and the Secretary-General shall inform the other signatories.

7. Any Party may apply reciprocity in respect of any offences excluded from the application of the Convention under this Article.

Article 3

POLITICAL OFFENCES

1. Extradition shall not be granted if the offence in respect of which it is requested is regarded by the requested Party as a political offence or as an offence connected with a political offence.

2. The same rule shall apply if the requested Party has substantial grounds for believing that a request for extradition for an ordinary criminal offence has been made for the purpose of prosecuting or punishing a person on account of his race, religion, nationality or political opinion, or that that person‘s position may be prejudiced for any of these reasons.

3. The taking or attempted taking of the life of a Head of State or a member of his family shall not be deemed to be a political offence for the purposes of this Convention.

4. This Article shall not affect any obligations which the Contracting Parties may have undertaken or may undertake under any other international convention of a multilateral character.

Article 4

MILITARY OFFENCES

Extradition for offences under military law which are not offences under ordinary criminal law is excluded from the application of this Convention.

Article 5

FISCAL OFFENCES

Extradition shall be granted, in accordance with the provisions of this Convention, for offences in connection with taxes, duties, customs and exchange only if the Contracting Parties have so decided in respect of any such offence or category of offences.

Article 6

EXTRADITION OF NATIONALS

1. a) A Contracting Party shall have the right to refuse extradition of its nationals.

b) Each Contracting Party may, by a declaration made at the time of signature or of deposit of its instrument of ratification or accession, define as far as it is concerned the term “nationals” within the meaning of this Convention.

c) Nationality shall be determined as at the time of the decision concerning extradition. If, however, the person claimed is first recognised as a national of the requested Party during the period between the time of the decision and the time contemplated for the surrender, the requested Party may avail itself of the provision contained in sub-paragraph a) of this Article.

2. If the requested Party does not extradite its national, it shall at the request of the requesting Party submit the case to its competent authorities in order that proceedings may be taken if they are considered appropriate. For this purpose, the files, information and exhibits relating to the offence shall be transmitted without charge by the means provided for in Article 12, paragraph 1. The requesting Party shall be informed of the result of its request.

Article 7

PLACE OF COMMISSION

1. The requested Party may refuse to extradite a person claimed for an offence which is regarded by its law as having been committed in whole or in part in its territory or in a place treated as its territory.

2. When the offence for which extradition is requested has been committed outside the territory of the requesting Party, extradition may only be refused if the law of the requested Party does not allow prosecution for the same category of offence when committed outside the latter Party‘s territory or does not allow extradition for the offence concerned.

Article 8

PENDING PROCEEDINGS FOR THE SAME OFFENCES

The requested Party may refuse to extradite the person claimed if the competent authorities of such Party are proceeding against him in respect of the offence or offences for which extradition is requested.

Article 9

NON BIS IN IDEM

Extradition shall not be granted if final judgment has been passed by the competent authorities of the requested Party upon the person claimed in respect of the offence or offences for which extradition is requested. Extradition may be refused if the competent authorities of the requested Party have decided either not to institute or to terminate proceedings in respect of the same offence or offences.

Article 10

LAPSE OF TIME

Extradition shall not be granted when the person claimed has, according to the law of either the requesting or the requested Party, become immune by reason of lapse of time from prosecution or punishment.

Article 11

CAPITAL PUNISHMENT

If the offence for which extradition is requested is punishable by death under the law of the requesting Party, and if in respect of such offence the death-penalty is not provided for by the law of the requested Party or is not normally carried out, extradition may be refused unless the requesting Party gives such assurance as the requested Party considers sufficient that the death-penalty will not be carried out.

Article 12

THE REQUEST AND SUPPORTING DOCUMENTS

1. The request shall be in writing and shall be communicated through the diplomatic channel. Other means of communication may be arranged by direct agreement between two or more Parties.

2. The request shall be supported by:

a) the original or an authenticated copy of the conviction and sentence or detention order immediately enforceable or of the warrant of arrest or other order having the same effect and issued in accordance with the procedure laid down in the law of the requesting Party;

b) a statement of the offences for which extradition is requested. The time and place of their commission, their legal descriptions and a reference to the relevant legal provisions shall be set out as accurately as possible; and

c) a copy of the relevant enactments or, where this is not possible, a statement of the relevant law and as accurate a description as possible of the person claimed, together with any other information which will help to establish his identity and nationality.

Article 13

SUPPLEMENTARY INFORMATION

If the information communicated by the requesting Party is found to be insufficient to allow the requested Party to make a decision in pursuance of this Convention, the latter Party shall request the necessary supplementary information and may fix a time-limit for the receipt thereof.

Article 14

RULE OF SPECIALITY

1. A person who has been extradited shall not be proceeded against, sentenced or detained with a view to the carrying out of a sentence or detention order for any offence committed prior to his surrender other than that for which he was extradited, nor shall he be for any other reason restricted in his personal freedom, except in the following cases:

a) When the Party which surrendered him consents. A request for consent shall be submitted, accompanied by the documents mentioned in Article 12 and a legal record of any statement made by the extradited person in respect of the offence concerned. Consent shall be given when the offence for which it is requested is itself subject to extradition in accordance with the provision of this Convention;

b) when that person, having had an opportunity to leave the territory of the Party to which he has been surrendered, has not done so within 45 days of his final discharge, or has returned to that territory after leaving it.

2. The requesting Party may, however, take any measures necessary to remove the person from its territory, or any measures necessary under its law, including proceedings by default, to prevent any legal effects of lapse of time.

3. When the description of the offence charged is altered in the course of proceedings, the extradited person shall only be proceeded against or sentenced in so far as the offence under its new description is shown by its constituent elements to be an offence which would allow extradition.

Article 15

RE-EXTRADITION TO A THIRD STATE

Except as provided for in Article 14, paragraph 1 b), the requesting Party shall not, without the consent of the requested Party, surrender to another Party or to a third State a person surrendered to the requesting Party and sought by the said other Party or third State in respect of offences committed before his surrender. The requested Party may request the production of the documents mentioned in Article 12, paragraph 2.

Article 16

PROVISIONAL ARREST

1. In case of urgency the competent authorities of the requesting Party may request the provisional arrest of the person sought. The competent authorities of the requested Party shall decide the matter in accordance with its law.

2. The request for provisional arrest shall state that one of the documents mentioned in Article 12, paragraph 2 a), exists and that it is intended to send a request for extradition. It shall also state for what offence extradition will be requested and when and where such offence was committed and shall so far as possible give a description of the person sought.

3. A request for provisional arrest shall be sent to the competent authorities of the requested Party either through the diplomatic channel or direct by post or telegraph or through the International Criminal Police Organisation (Interpol) or by any other means affording evidence in writing or accepted by the requested Party. The requesting authority shall be informed without delay of the result of its request.

4. Provisional arrest may be terminated if, within a period of 18 days after arrest, the requested Party has not received the request for extradition and the documents mentioned in Article 12. It shall not, in any event, exceed 40 days from the date of such arrest. The possibility of provisional release at any time is not excluded, but the requested Party shall take any measures which it considers necessary to prevent the escape of the person sought.

5. Release shall not prejudice re-arrest and extradition if a request for extradition is received subsequently.

Article 17

CONFLICTING REQUESTS

If extradition is requested concurrently by more than one State, either for the same offence or for different offences, the requested Party shall make its decision having regard to all the circumstances and especially the relative seriousness and place of commission of the offences, the respective dates of the requests, the nationality of the person claimed and the possibility of subsequent extradition to another State.

Article 18

SURRENDER OF THE PERSON TO BE EXTRADITED

1. The requested Party shall inform the requesting Party by the means mentioned in Article 12, paragraph 1 of its decision with regard to the extradition.

2. Reasons shall be given for any complete or partial rejection.

3. If the request is agreed to, the requesting Party shall be informed of the place and date of surrender and of the length of time for which the person claimed was detained with a view to surrender.

4. Subject to the provisions of paragraph 5 of this Article, if the person claimed has not been taken over on the appointed date, he may be released after the expiry of 15 days and shall in any case be released after the expiry of 30 days. The requested Party may refuse to extradite him for the same offence.

5. If circumstances beyond its control prevent a Party from surrendering or taking over the person to be extradited, it shall notify the other Party. The two Parties shall agree a new date for surrender and the provisions of paragraph 4 of this Article shall apply.

Article 19

POSTPONED OR CONDITIONAL SURRENDER

1. The requested Party may, after making its decision on the request for extradition, postpone the surrender of the person claimed in order that he may be proceeded against by that Party or, if he has already been convicted, in order that he may serve his sentence in the territory of that Party for an offence other than that for which extradition is requested.

2. The requested Party may, instead of postponing surrender, temporarily surrender the person claimed to the requesting Party in accordance with conditions to be determined by mutual agreement between the Parties.

Article 20

HANDING OVER OF PROPERTY

1. The requested Party shall, in so far as its law permits and at the request of the requesting Party, seize and hand over property:

a) which may be required as evidence or;

b) which has been acquired as a result of the offence and which, at the time of the arrest, is found in the possession of the person claimed or is discovered subsequently.

2. The property mentioned in paragraph 1 of this Article shall be handed even if extradition, having been agreed to, cannot be carried out owing to the death or escape of the person claimed.

3. When the said property is liable to seizure or confiscation in the territory of the requested Party, the latter may, in connection with pending criminal proceedings, temporarily retain it or hand it over on condition that it is returned.

4. Any rights which the requested Party or third parties may have acquired in the said property shall be preserved. Where these rights exist, the property shall be returned without charge to the requested Party as soon as possible after the trial.

Article 21

TRANSIT

1. Transit through the territory of one of the Contracting Parties shall be granted on submission of a request by the means mentioned in Article 12, paragraph 1, provided that the offence concerned is not considered by the Party requested to grant transit as an offence of a political or purely military character having regard to Articles 3 and 4 of this Convention.

2. Transit of a national, within the meaning of Article 6, of a country requested to grant transit may be refused.

3. Subject to the provisions of paragraph 4 of this Article, it shall be necessary to produce the documents mentioned in Article 12, paragraph 2.

4. If air transport is used, the following provisions shall apply:

a) when it is not intended to land, the requesting Party shall notify the Party over whose territory the flight is to be made and shall certify that one of the documents mentioned in Article 12, paragraph 2 a) exists. In the case of an unscheduled landing, such notification shall have the effect of a request for provisional arrest as provided for in Article 16, and the requesting Party shall submit a formal request for transit;

b) when it is intended to land, the requesting Party shall submit a formal request for transit.

5. A Party may, however, at the time of signature or of the deposit of its instrument of ratification of, or accession to, this Convention, declare that it will only grant transit of a person on some or all of the conditions on which it grants extradition. In that event, reciprocity may be applied.

6. The transit of the extradited person shall not be carried out through any territory where there is reason to believe that his life or his freedom may be threatened by reason of his race, religion, nationality or political opinion.

Article 22

PROCEDURE

Except where this Convention otherwise provides, the procedure with regard to extradition and provisional arrest shall be governed solely by the law of the requested Party.

Article 23

LANGUAGE TO BE USED

The documents to be produced shall be in the language of the requesting or req uested Party. The requested Party may require a translation into one of the official languages of the Council of Europe to be chosen by it.

Article 24

EXPENSES

1. Expenses incurred in the territory of the requested Party by reason of extradition shall be borne by that Party.

2. Expenses incurred by reason of transit through the territory of a Party requested to grant transit shall be borne by the requesting Party.

3. In the event of extradition from a non-metropolitan territory of the requested Party, the expenses occasioned by travel between that territory and the metropolitan territory of the requesting Party shall be borne by the latter. The same rule shall apply to expenses occasioned by travel between the non-metropolitan territory of the requested Party and its metropolitan territory.

Article 25

DEFINITION OF “DETENTION ORDER”

For the purposes of this Convention, the expression “detention order” means any order involving deprivation of liberty which has been made by a criminal court in addition to or instead of a prison sentence.

Article 26

RESERVATIONS

1. Any Contracting Party may, when signing this Convention or when depositing its instrument of ratification or accession, make a reservation in respect of any provision or provisions of the Convention.

2. Any Contracting Party which has made a reservation shall withdraw it as soon as circumstances permit. Such withdrawal shall be made by notification to the Secretary-General of the Council of Europe.

3. A Contracting Party which has made a reservation in respect of a provision of the Convention may not claim application of the said provision by another Party save in so far as it has itself accepted the provision.

Article 27

TERRITORIAL APPLICATION

1. This Convention shall apply to the metropolitan territories of the Contracting Parties.

2. In respect of France, it shall also apply to Algeria and to the overseas Departments and, in respect of the United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland, to the Channel Islands and to the Isle of Man.

3. The Federal Republic of Germany may extend the application of this Convention to the Land of Berlin by notice addressed to the Secretary-General of the Council of Europe, who shall notify the other Parties of such declaration.

4. By direct arrangement between two or more Contracting Parties, the application of this Convention may be extended, subject to the conditions laid down in the arrangement, to any territory of such Parties, other than the territories mentioned in paragraphs 1, 2 and 3 of this Article, for whose international relations any such Party is responsible.

Article 28

RELATIONS BETWEEN THIS CONVENTION
AND BILATERAL AGREEMENTS

1. This Convention shall, in respect of those countries to which it applies, supersede the provisions of any bilateral treaties, conventions or agreements governing extradition between any two Contracting Parties.

2. The Contracting Parties may conclude between themselves bilateral or multilateral agreements only in order to supplement the provisions of this Convention or to facilitate the application of the principles contained therein.

3. Where, as between two or more Contracting Parties, extradition takes place on the basis of a uniform law, the Parties shall be free to regulate their mutual relations in respect of extradition exclusively in accordance with such a system notwithstanding the provisions of this Convention. The same principle shall apply as between two or more Contracting Parties each of which has in force a law providing for the execution in its territory of warrants of arrest issued in the territory of the other Party or Parties. Contracting Parties which exclude or may in the future exclude the application of this Convention as between themselves in accordance with this paragraph shall notify the Secretary-General of the Council of Europe accordingly. The Secretary-General shall inform the other Contracting Parties of any notification received in accordance with this paragraph.

Article 29

SIGNATURE, RATIFICATION AND ENTRY INTO FORCE

1. This Convention shall be open to signature by the Members of the Council of Europe. It shall be ratified. The instruments of ratification shall be deposited with the Secretary-General of the Council.

2. The Convention shall come into force 90 days after the date of deposit of the third instrument of ratification.

3. As regards any signatory ratifying subsequently the Convention shall come into force 90 days after the date of the deposit of its instrument of ratification.

Article 30

ACCESSION

1. The Committee of Ministers of the Council of Europe may invite any State not a Member of the Council to accede to this Convention, provided that the resolution containing such invitation receives the unanimous agreement of the Members of the Council who have ratified the Convention.

2. Accession shall be by deposit with the Secretary-General of the Council of an instrument of accession, which shall take effect 90 days after the date of its deposit.

Article 31

DENUNCIATION

Any Contracting Party may denounce this Convention in so far as it is concerned by giving notice to the Secretary-General of the Council of Europe. Denunciation shall take effect six months after the date when the Secretary-General of the Council received such notification.

Article 32

NOTIFICATIONS

The Secretary-General of the Council of Europe shall notify the Members of the Council and the Government of any State which has acceded to this Convention of:

a) the deposit of any instrument of ratification or accession;

b) the date of entry into force of this Convention;

c) any declaration made in accordance with the provisions of Article 6, paragraph 1, and of Article 21, paragraph 5;

d) any reservation made in accordance with Article 26, paragraph 1;

e) the withdrawal of any reservation in accordance with Article 26, paragraph 2;

f) any notification of denunciation received in accordance with the provisions of Article 31 and by the date on which such denunciation will take effect.

In witness where of the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this Convention.

Done at Paris,

this 13th day of December 1957, in English and French, both texts being equally authentic, in a single copy which shall remain deposited in the archives of the Council of Europe. The Secretary-General of the Council of Europe shall transmit certified copies to the signatory Governments.

ADDITIONAL PROTOCOL TO THE EUROPEAN CONVENTION ON EXTRADITION

The member States of the Council of Europe, signatory to this Protocol,

Having regard to the provisions of the European Convention on Extradition opened for signature in Paris on 13 December 1957 (hereinafter referred to as “the Convention”) and in particular Articles 3 and 9 thereof;

Considering that it is desirable to supplement these Articles with a view to strengthening the protection of humanity and of individuals,

Have agreed as follows:

CHAPTER I

Article 1

For the application of Article 3 of the Convention, political offences shall not be considered to include the following:

a) the crimes against humanity specified in the Convention on the Prevention and Punishment of the Crime of Genocide adopted on 9 December 1948 by the General Assembly of the United Nations;

b) the violations specified in Article 50 of the 1949 Geneva Convention for the Amelioration of the Condition of the Wounded and Sick in Armed Forces in the Field, Article 51 of the 1949 Geneva Convention for the Amelioration of the Condition of Wounded, Sick and Shipwrecked Members of Armed Forces at Sea, Article 130 of the 1949 Geneva Convention relative to the Treatment of Prisoners of War and Article 147 of the 1949 Geneva Convention relative to the Protection of Civilian Persons in Time of War;

c) any comparable violations of the laws of war having effect at the time when this Protocol enters into force and of customs of war existing at that time, which are not already provided for in the above-mentioned provisions of the Geneva Conventions.

CHAPTER II

Article 2

Article 9 of the Convention shall be supplemented by the following text, the original Article 9 of the Convention becoming paragraph 1 and the under-mentioned provisions becoming paragraphs 2, 3 and 4:

“2. The extradition of a person against whom a final judgment has been rendered in a third State, Contracting Party to the Convention, for the offence or offences in respect of which the claim was made, shall not be granted:

a) if the afore-mentioned judgment resulted in his acquittal;

b) if the term of imprisonment or other measure to which he was sentenced:

(i) has been completely enforced;

(ii) has been wholly, or with respect to the part not enforced, the subject of a pardon or an amnesty;

c) if the court convicted the offender without imposing a sanction.

3. However, in the cases referred to in paragraph 2, extradition may be granted:

a) if the offence in respect of which judgment has been rendered was committed against a person, an institution or any thing having public status in the requesting State;

b) if the person on whom judgment was passed had himself a public status in the requesting State;

c) if the offence in respect of which judgment was passed was committed completely or partly in the territory of the requesting State or in a place treated as its territory.

4. The provisions of paragraphs 2 and 3 shall not prevent the application of wider domestic provisions relating to the effect of ne bis in idem attached to foreign criminal judgments.”

CHAPTER III

Article 3

1. This Protocol shall be open to signature by the member States of the Council of Europe which have signed the Convention. It shall be subject to ratification, acceptance or approval. Instruments of ratification, acceptance or approval shall be deposited with the Secretary-General of the Council of Europe.

2. The Protocol shall enter into force 90 days after the date of the deposit of the third instrument of ratification, acceptance or approval.

3. In respect of a signatory State ratifying, accepting or approving subsequently, the Protocol shall enter into force 90 days after the date of the deposit of its instrument of ratification, acceptance or approval.

4. A member State of the Council of Europe may not ratify, accept or approve this Protocol without having, simultaneously or previously, ratified the Convention.

Article 4

1. Any State which has acceded to the Convention may accede to this Protocol after the Protocol has entered into force.

2. Such accession shall be effected by depositing with the Secretary-General of the Council of Europe an instrument of accession which shall take effect 90 days after the date of its deposit.

Article 5

1. Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, specify the territory or territories to which this Protocol shall apply.

2. Any State may, when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession or at any later date, by declaration addressed to the Secretary-General of the Council of Europe, extend this Protocol to any other territory or territories specified in the declaration and for whose international relations it is responsible or on whose behalf it is authorised to give undertakings.

3. Any declaration made in pursuance of the preceding paragraph may, in respect of any territory mentioned in such declaration, be withdrawn according to the procedure laid down in Article 8 of this Protocol.

Article 6

1. Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, declare that it does not accept one or the other of Chapters I or II.

2. Any Contracting Party may withdraw a declaration it has made in accordance with the foregoing paragraph by means of a declaration addressed to the Secretary-General of the Council of Europe which shall become effective as from the date of its receipt.

3. No reservation may be made to the provisions of this Protocol.

Article 7

The European Committee on Crime Problems of the Council of Europe shall be kept informed regarding the application of this Protocol and shall do whatever is needful to facilitate a friendly settlement of any difficulty which may arise out of its execution.

Article 8

1. Any Contracting Party may, in so far as it is concerned, denounce this Protocol by means of a notification addressed to the Secretary-General of the Council of Europe.

2. Such denunciation shall take effect six months after the date of receipt by the Secretary-General of such notification.

3. Denunciation of the Convention entails automatically denunciation of this Protocol.

Article 9

The Secretary-General of the Council of Europe shall nitify the member States of the Council and any State which has acceded to the Convention of:

a) any signature;

b) any deposit of an instrument of ratification, acceptance, approval or accession;

c) any date of entry into force of this Protocol in accordance with Article 3 thereof;

d) any declaration received in pursuance of the provisions of Article 5 and any withdrawal of such a declaration;

e) any declaration made in pursuance of the provisions of Article 6, paragraph 1;

f) the withdrawal of any declaration carried out in pursuance of the provisions of Article 6, paragraph 2;

g) any notification received in pursuance of the provisions of Article 8 and the date on which denunciation takes effect.

In witness whereof, the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this Protocol.

Done at Strasbourg, this 15th day of October 1975, in English and in French, both texts being equally authoritative, in a single copy which shall remain deposited in the archives of the Council of Europe. The Secretary-General of the Council of Europe shall transmit certified copies to each of the signatory and acceding States.

SECOND ADDITIONAL PROTOCOL TO THE EUROPEAN CONVENTION ON EXTRADITION

The member States of the Council of Europe, signatory to this Protocol,

Desirous of facilitating the application of the European Convention on Extradition opened for signature in Paris on 13 December 1957 (hereinafter referred to as “the Convention”) in the field of fiscal offences;

Considering it also desirable to supplement the Convention in certain other respects,

Have agreed as follows:

CHAPTER I

Article 1

Paragraph 2 of Article 2 of the Convention shall be supplemented by the following provision:

“This right shall also apply to offences which are subject only to pecuniary sanctions.”

CHAPTER II

Article 2

Article 5 of the Convention shall be replaced by the following provisions:

“Fiscal offences

1. For offences in connection with taxes, duties, customs and exchange extradition shall take place between the Contracting Parties in accordance with the provisions of the Convention if the offence, under the law of the requested Party, corresponds to an offence of the same nature.

2. Extradition may not be refused on the ground that the law of the requested Party does not impose the same kind of tax or duty or does not contain a tax, duty, customs or exchange regulation of the same kind as the law of the requesting Party.”

CHAPTER III

Article 3

The Convention shall be supplemented by the following provisions:

“Judgments in absentia

1. When a Contracting Party requests from another Contracting Party the extradition of a person for the purpose of carrying out a sentence or detention order imposed by a decision rendered against him in absentia, the requested Party may refuse to extradite for this purpose if, in its opinion, the proceedings leading to the judgment did not statisfy the minimum rights of defence recognised as due to everyone charged with criminal offence. However, extradition shall be granted if the requesting Party gives an assurance considered sufficient to guarantee to the person claimed the right to a retrial which safeguards the rights of defence. This decision will authorise the requesting Party either to enforce the judgment in question if the convicted person does not make an opposition or, if he does, to take proceedings against the person extradited.

2. When the requested Party informs the person whose extradition has been requested of the judgment rendered against him in absentia, the requesting Party shall not regard this communication as a formal notification for the purposes of the criminal procedure in that State.”

CHAPTER IV

Article 4

The Convention shall be supplemented by the following provisions:

“Amnesty

Extradition shall not be granted for an offence in respect of which an amnesty has been declared in the requested State and which that State had competence to prosecute under its own criminal law.”

CHAPTER V

Article 5

Paragraph 1 of Article 12 of the Convention shall be replaced by the following provisions:

“The request shall be in writing and shall be addressed by the Ministry of Justice of the requesting Party to the Ministry of Justice of the requested Party; however, use of the diplomatic channel is not excluded. Other means of communication may be arranged by direct agreement between two or more Parties.”

CHAPTER VI

Article 6

2. The Protocol shall enter into force 90 days after the date of the deposit of the third instrument of ratification, acceptance or approval.

4. A member State of the Council of Europe may not ratify, accept or approve this Protocol without having, simultaneously or previously, ratified the Convention.

Article 7

1. Any State which has acceded to the Convention may accede to this Protocol after the Protocol has entered into force.

2. Such accession shall be effected by depositing with the Secretary-General of the Council of Europe an instrument of accession which shall take effect 90 days after the date of its deposit.

Article 8

3. Any declaration made in pursuance of the preceding paragraph may, in respect of any territory mentioned in such declaration, be withdrawn by means of a notification addressed to the Secretary-General of the Council of Europe. Such withdrawal shall take effect six months after the date of receipt by the Secretary-General of the Council of Europe of the notification.

Article 9

1. Reservations made by a State to a provision of the Convention shall be applicable also to this Protocol, unless that State otherwise declares at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession.

2. Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, declare that it reserves the right:

a) not to accept Chapter I;

b) not to accept Chapter II, or to accept it only in respect of certain offences or certain categories of the offences referred to in Article 2;

c) not to accept Chapter III, or to accept only paragraph 1 of Article 3;

d) not to accept Chapter IV;

e) not to accept Chapter V.

3. Any Contracting Party may withdraw a reservation it has made in accordance with the foregoing paragraph by means of a declaration addressed to the Secretary-General of the Council of Europe which shall become effective as from the date of its receipt.

4. A Contracting Party which has applied to this Protocol a reservation made in respect of a provision of the Convention or which has made a reservation in respect of a provision of this Protocol may not claim the application of that provision by another Contracting Party; it may, however, if its reservation is partial or conditional, claim the application of that provision in so far as it has itself accepted it.

5. No other reservation may be made to the provisions of this Protocol.

Article 10

Article 11

1. Any Contracting Party may, in so far as it is concerned, denounce this Protocol by means of a notification addressed to the Secretary-General of the Council of Europe.

2. Such denunciation shall take effect six months after the date of receipt by the Secretary-General of such notification.

3. Denunciation of the Convention entails automatically denunciation of this Protocol.

Article 12

The Secretary-General of the Council of Europe shall notify the member States of the Council and any State which has acceded to the Convention of:

a) any signature of this Protocol;

b) any deposit of an instrument of ratification, acceptance, approval or accession;

c) any date of entry into force of this Protocol in accordance with Articles 6 and 7;

d) any declaration received in pursuance of the provisions of paragraphs 2 and 3 of Article 8;

e) any declaration received in pursuance of the provisions of paragraph 1 of Article 9;

f) any reservation made in pursuance of the provisions of paragraph 2 of Article 9;

g) the withdrawal of any reservation carried out in pursuance of the provisions of paragraph 3 of Article 9;

h) any notification received in pursuance of the provisions of Article 11 and the date on which denunciation takes effect.

In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this Protocol.

Done at Strasbourg, this 17th day of March 1978, in English and in French, both texts being equally authoritative, in a single copy which shall remain deposited in the archives of the Council of Europe. The Secretary-General of the Council of Europe shall transmit certified copies to each of the signatory and acceding States.

EURÓPAI KIADATÁSI EGYEZMÉNY

Az aláíró Kormányok, az Európa Tanács tagjai,

tekintetbe véve, hogy az Európa Tanács célja a tagjai közötti szorosabb egység megteremtése,

tekintetbe véve, hogy ezen cél megállapodások kötésével és jogi téren teendő közös lépésekkel érhető el,

tekintetbe véve, hogy a kiadatásra vonatkozó egységes szabályok elfogadása elősegítheti ezen egységesítési törekvést,

az alábbiakban állapodtak meg:

1. Cikk

Kiadatási kötelezettség

A Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy az ebben az Egyezményben megállapított rendelkezések és feltételek szerint kiadják egymásnak azokat a személyeket, akik ellen a megkereső Fél igazságügyi hatóságai büntetőeljárást folytatnak, vagy akiknek az említett hatóságok a körözését rendelték el büntető ítélet vagy biztonsági intézkedés végrehajtása végett.

2. Cikk

Kiadatási bűncselekmények

(1) Kiadatásnak azon bűncselekmények esetén van helye, amelyek a megkereső Fél és a megkeresett Fél törvényei értelmében olyan szabadságvesztés büntetéssel vagy biztonsági intézkedéssel büntetendők, amelyek felső határa legalább egy év, vagy ennél súlyosabb büntetés. Amennyiben az elítélés vagy a biztonsági intézkedésről szóló határozat meghozatala a megkereső Fél területén történt, a kiszabott büntetés tartamának legalább négy hónapnak kell lennie.

(2) Ha a kiadatási kérelem több önálló bűncselekményre vonatkozik, és ezek mindegyike a megkereső Fél és a megkeresett Fél törvényei értelmében szabadságvesztés büntetéssel, szabadságelvonással járó intézkedéssel büntetendő, azonban közülük valamelyik nem felel meg a kiszabható büntetés mértékére vonatkozó feltételnek, a megkeresett Félnek jogában áll engedélyezni a kiadatást ez utóbbi bűncselekményre nézve is.

(3) Bármelyik Szerződő Fél, melynek törvényei nem engedélyezik a kiadatást az e Cikk (1) bekezdésében említett bűncselekmények valamelyike miatt, kizárhatja az ilyen bűncselekményeket az Egyezmény alkalmazási köréből.

(4) Bármelyik Szerződő Fél, mely élni kíván e Cikk (3) bekezdése által biztosított jogával, a megerősítésről vagy csatlakozásról szóló okirata letétbe helyezésekor közli az Európa Tanács Főtitkárával azon bűncselekmények jegyzékét, amelyekre nézve engedélyezett, vagy azoknak a jegyzékét, amelyekre nézve kizárt a kiadatás, és egyidejűleg meg kell jelölnie azokat a törvényes rendelkezéseket, amelyek engedélyezik, illetve kizárják a kiadatást. A Tanács Főtitkára a jegyzéket a többi aláíróhoz továbbítja.

(5) Ha ezt követően az egyik Szerződő Fél törvényei szerint a kiadatás egyéb bűncselekmény tekintetében válik kizárttá, erről e Fél értesíti a Főtitkárt. A Főtitkár tájékoztatást ad a többi aláíró részére. Az ilyen értesítés csak a Főtitkár által való kézhezvétele időpontjától számított három hónap elteltét követően válik hatályossá.

(6) Bármelyik Fél, mely élni kíván e Cikk (4) és (5) bekezdése által biztosított jogával, bármikor alkalmazhatóvá teheti a jelen Egyezményt azokra a bűncselekményekre, amelyeket az alkalmazás köréből kizárt. Az ilyen változásokról értesíti a Tanács Főtitkárát, a Főtitkár pedig tájékoztatja a többi aláírót.

(7) Valamennyi bűncselekmény tekintetében, amely ezen Cikk alapján az Egyezmény alkalmazási köréből kizárt, bármelyik Fél viszonosságot alkalmazhat.

3. Cikk

Politikai bűncselekmények

(1) A kiadatást nem engedélyezik, ha azt a bűncselekményt, amely miatt a kiadatást kérik, a megkeresett Fél politikai bűncselekménynek, vagy politikai bűncselekménnyel összefüggő bűncselekménynek tekinti.

(2) Ugyanez a szabály vonatkozik arra az esetre, ha a megkeresett Fél alapos okkal feltételezi, hogy egy köztörvényi bűncselekmény miatt a kiadatási kérelmet azzal a céllal terjesztették elő, hogy egy személy ellen faja, vallása vagy nemzetisége, illetve politikai meggyőződése miatt büntetőeljárást folytassanak vagy büntetést szabjanak ki, vagy hogy e személy helyzete ezen okok bármelyike miatt súlyosabbá válik.

(3) Államfő vagy családtagja élete ellen elkövetett merénylet, vagy annak kísérlete nem tekinthető a jelen Egyezmény alkalmazási körében politikai bűncselekménynek.

(4) Ez a Cikk nem érinti azokat a kötelezettségeket, amelyeket a Szerződő Felek bármely más többoldalú nemzetközi szerződés alapján vállaltak vagy vállalhatnak magukra.

4. Cikk

Katonai bűncselekmények

A jelen Egyezmény alkalmazási köréből a kiadatás azon katonai bűncselekmények miatt, amelyek nem valósítanak meg egyúttal köztörvényi bűncselekményt, ki van zárva.

5. Cikk

Pénzügyi bűncselekmények

Adó-, illeték-, vám- és devizajogszabályok megsértésével elkövetett bűncselekmények miatt a jelen Egyezmény rendelkezései szerint a kiadatást csak akkor engedélyezik, ha a Szerződő Felek között minden egyes ilyen bűncselekmény vagy bűncselekményfajta tekintetében ilyen elhatározás született.

6. Cikk

Saját állampolgár kiadatása

(1) a) A Szerződő Félnek jogában áll saját állampolgárának kiadatását megtagadni.

b) Mindegyik Szerződő Fél az aláírással vagy a megerősítési, illetve csatlakozási okirat letétbe helyezésével egyidejűleg tett nyilatkozatában meghatározhatja a maga részéről a jelen Egyezmény rendelkezései szerinti ,,állampolgár'' kifejezést.

c) Az állampolgárságot a kiadatásra vonatkozó döntés időpontja szerint kell értékelni. Ha azonban a kiadni kért személyt a döntés meghozatalától a kiadás foganatosításáig eltelt idő alatt ismerik el a megkeresett Fél állampolgárának, a megkeresett Fél alkalmazhatja e Cikk a) pontjának rendelkezését.

(2) Ha a megkeresett Fél nem adja ki saját állampolgárát, a megkereső Fél kérésére saját illetékes hatóságai elé terjeszti az ügyet avégett, hogy ha szükségesnek tartják, eljárást folytassanak le. E célból költségmentesen és a 12. Cikk (1) bekezdésében előírt módon meg kell küldeni a bűncselekményre vonatkozó ügyiratokat, adatokat és tárgyakat. A megkereső Felet tájékoztatni kell a kérelmének eredményéről.

7. Cikk

Az elkövetés helye

(1) A megkeresett Fél megtagadhatja a kiadni kért személy kiadatását az olyan bűncselekmény miatt, amelyet saját joga szerint egészben vagy részben saját területén vagy ezzel egy tekintet alá eső területen követtek el.

(2) Ha a bűncselekményt, amely miatt a kiadatást kérik, a megkereső Fél területén kívül követték el, a kiadatást csak akkor lehet megtagadni, ha a megkeresett Fél törvényei nem teszik lehetővé az ilyenfajta bűncselekmények miatti eljárást, amennyiben azokat az utóbbi Fél területén kívül követték el, vagy nem teszik lehetővé a kiadatást e bűncselekmények miatt.

8. Cikk

Folyamatban levő eljárás ugyanazon bűncselekmény miatt

A megkeresett Fél megtagadhatja a kiadatást, ha az illetékes hatóságai előtt a kiadni kért személlyel szemben a kiadatási kérelem tárgyát képező bűncselekmény vagy bűncselekmények miatt eljárás folyik.

9. Cikk

Non bis in idem

Nem engedélyezik a kiadatást, ha a megkeresett Fél illetékes hatóságai a kiadni kért személlyel szemben már jogerős ítéletet hoztak a kiadatási kérelem tárgyát képező bűncselekmény vagy bűncselekmények miatt. A kiadatást meg lehet tagadni, ha a megkeresett Fél illetékes hatóságai úgy döntöttek, hogy nem indítanak eljárást ugyanazon bűncselekmény vagy bűncselekmények miatt, vagy hogy a megindított eljárást megszüntetik.

10. Cikk

Elévülés

A kiadatást nem engedélyezik, ha akár a megkereső, akár a megkeresett Fél joga szerint a bűncselekmény vagy a büntetés elévült.

11. Cikk

Halálbüntetés

Amennyiben az a bűncselekmény, amely miatt a kiadatást kérik, a megkereső Fél törvényei szerint halálbüntetéssel büntethető, és a megkeresett Fél törvényei erre a bűncselekményre nem állapítanak meg halálbüntetést, illetőleg a halálbüntetést általában nem hajtják végre, a kiadatást meg lehet tagadni, hacsak a megkereső Fél a megkeresett Félnek — ez utóbbi által elegendőnek tartott — biztosítékot nem nyújt arra, hogy a halálbüntetést nem fogják végrehajtani.

12. Cikk

A megkeresés és az annak alátámasztására szolgáló okiratok

(1) A megkeresést írásban és diplomáciai úton kell benyújtani. Az érintkezés más módjában két vagy több Fél közvetlenül megállapodhat.

(2) A megkereséshez mellékelni kell

a) vagy a bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó végrehajtható határozat, vagy az elfogató parancs, illetve bármely más, azonos hatállyal bíró és a megkereső Fél törvényei szerinti eljárás alapján kibocsátott okmány eredetijét vagy hiteles másolatát;

b) azon bűncselekmények tényállását, amelyek miatt a kiadatást kérik. Elkövetésük idejét és helyét, jogi minősítésüket és az alkalmazandó jogszabályokra utalást a lehető legpontosabban kell megjelölni; és

c) az alkalmazandó törvényi rendelkezések szövegét, vagy ha az nem lehetséges, egy nyilatkozatot az alkalmazandó jogról, továbbá a kiadni kért személy lehető legpontosabb leírását, valamint személyazonossága és állampolgársága megállapítását szolgáló minden egyéb adatot.

13. Cikk

Kiegészítő adatok

Ha a megkereső Fél által közölt adatok nem elegendőek ahhoz, hogy a megkeresett Fél a jelen Egyezmény értelmében dönteni tudjon, ez utóbbi Fél kéri a szükséges kiegészítő adatokat, melynek megküldésére határidőt szabhat.

14. Cikk

A specialitás szabálya

(1) A kiadott személy ellen nem lehet eljárást folytatni, őt elítélni, vagy letartóztatni büntetés vagy biztonsági intézkedés végrehajtása céljából, a kiadását megelőzően elkövetett olyan bűncselekmény miatt, amely nem azonos azzal, amelyért kiadták, és semmilyen egyéb oknál fogva sem lehet személyi szabadságában korlátozni, az alábbi esetek kivételével:

a) ha az a Fél, mely kiadta, ehhez hozzájárul. A hozzájárulás iránt kérelmet kell előterjeszteni, melyhez mellékelni kell a 12. Cikkben említett okiratokat, valamint a kiadott személynek az adott bűncselekménnyel kapcsolatos, jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatát. A hozzájárulást meg kell adni, ha a megkeresés tárgyát képező bűncselekmény a jelen Egyezmény értelmében kiadatási bűncselekmény;

b) ha a kiadott személy, habár erre alkalma volt, végleges szabadlábra helyezésétől számított 45 napon belül nem hagyta el annak a Félnek a területét, melynek kiadták, vagy miután azt elhagyta, oda ismét visszatért.

(2) A megkereső Fél mindazonáltal bármely szükséges intézkedést megtehet egyrészről e személynek saját területéről történő eltávolítása, másrészről az elévülésnek törvényeivel összhangban történő megakadályozása érdekében, az utóbbiba beleértve a távollétben folytatott eljárást.

(3) Ha a bűncselekmény minősítése az eljárás folyamán módosul, a kiadott személy ellen csak annyiban lehet az eljárást lefolytatni és vele szemben büntetést kiszabni, amennyiben az új minősítés szerinti bűncselekmény tekintetében is — alkotó elemeit tekintve — mód volna kiadatásra.

15. Cikk

Kiadatás egy harmadik állam részére

A 14. Cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti esetet kivéve, a megkereső Fél a megkeresett Fél hozzájárulása nélkül egy másik Félnek vagy egy harmadik államnak nem adhatja át azt, a részére kiadott személyt, akit e másik Fél vagy e harmadik állam a kiadását megelőzően elkövetett bűncselekmény miatt köröz. A megkeresett Fél kérheti a 12. Cikk (2) bekezdése szerinti okiratok megküldését.

16. Cikk

Ideiglenes letartóztatás

(1) Sürgős esetben a megkereső Fél illetékes hatóságai kérhetik a személy ideiglenes letartóztatását. A megkeresett Fél illetékes hatóságai saját joguknak megfelelően határoznak a kérdésben.

(2) Az ideiglenes letartóztatás iránti kérelemben közölni kell, hogy a 12. Cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett okmányok közül valamelyik létezik, és hogy a kiadatás iránti megkeresés megküldése a kérelmező szándékában áll. Úgyszintén közölni kell, hogy mely bűncselekmény miatt fogják kérni a kiadatást, mikor és hol követték el a szóban forgó bűncselekményt, és a lehetőség szerint, közölni kell a keresett személy leírását.

(3) Az ideiglenes letartóztatás iránti kérelmet akár diplomáciai úton, akár közvetlenül postai vagy távirati úton, akár a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség (Interpol) útján, vagy bármely más módon, vagy írásban nyomot hagyó, illetve a megkeresett Fél által elfogadott módon kell a megkeresett Fél illetékes hatóságai részére megküldeni. A megkereső hatóságot késedelem nélkül kell a kérelem eredményéről tájékoztatni.

(4) Az ideiglenes letartóztatás megszüntethető, ha a letartóztatástól számított 18 napon belül a megkeresett Fél nem kapta meg a kiadatási kérelmet és a 12. Cikkben említett okiratokat. A letartóztatás 40 napot semmiképp sem haladhat meg. Bármikor lehetséges az ideiglenes szabadlábra helyezés, de a megkeresett Félnek meg kell tennie minden szükségesnek tartott intézkedést avégett, hogy az illető személy megszökését megakadályozza.

(5) A szabadlábra helyezés nem akadálya az újabb letartóztatásnak és kiadatásnak, ha a kiadatási kérelem utólag érkezik meg.

17. Cikk

Kiadatási kérelmek ütközése

Amennyiben a kiadatást egyszerre több állam kéri, akár azonos, akár különböző bűncselekmények miatt, a megkeresett Fél az összes körülményekre, különösképpen a bűncselekmények súlyára és elkövetésük helyére, a kérelmek keltére, a kiadni kért személy állampolgárságára és a más állam részére való kiadatás lehetőségére tekintettel hozza meg döntését.

18. Cikk

A kiadni kért személy átadása

(1) A megkeresett Fél, a 12. Cikk (1) bekezdésében említett módon tájékoztatja a megkereső Felet a kiadatással kapcsolatos döntéséről.

(2) A teljes vagy részleges elutasítást meg kell indokolni.

(3) Ha a kérelmet teljesítik, a megkereső Felet tájékoztatni kell az átadás helyéről és időpontjáról, valamint arról az időtartamról, amelyet a kiadni kért személy kiadatási fogságban töltött.

(4) Ezen Cikk (5) bekezdésében foglalt rendelkezést nem érintve, ha a kiadni kért személyt a megadott időpontban nem vették át, 15 nap elteltével őt szabadlábra lehet helyezni, 30 nap elteltével pedig minden esetben szabadlábra kell helyezni. A megkeresett Fél megtagadhatja e személy kiadatását ugyanezen bűncselekmény miatt.

(5) Ha a Felet a kiadni kért személy átadásában vagy átvételében erőhatalom akadályozza, erről értesítenie kell a másik Felet. A két Fél új időpontot tűz ki az átadásra; az e Cikk (4) bekezdésében foglaltakat ez esetben is alkalmazni kell.

19. Cikk

Elhalasztott vagy feltételes átadás

(1) A megkeresett Fél, miután meghozta a kiadatási kérelemre vonatkozó határozatát, elhalaszthatja a kiadni kért személy átadását avégből, hogy ellene más bűncselekménnyel kapcsolatban, mint amely miatt a kiadatását kérik, eljárást folytathasson le, vagy ha már elítélték, akkor ennek a Félnek a területén töltse le a kiszabott büntetést.

(2) A megkeresett Fél az átadás elhalasztása helyett ideiglenesen átadhatja a kiadni kért személyt a megkereső Félnek, összhangban a Felek közötti kölcsönös megegyezés feltételeivel.

20. Cikk

Tárgyak átadása

(1) A megkeresett Fél, amennyiben joga megengedi, a megkereső Fél kérésére, lefoglalja és átadja azokat a tárgyakat

a) amelyek bizonyítékul szolgálhatnak; vagy

b) amelyeket a kiadni kért személy a bűncselekmény következtében szerzett meg, és amelyeket a letartóztatás időpontjában a birtokában találtak, vagy utólag fedeztek fel.

(2) E Cikk (1) bekezdésében említett tárgyakat akkor is át kell adni, ha a már engedélyezett kiadatás nem hajtható végre a kiadni kért személy halála vagy szökése miatt.

(3) Ha a szóban forgó tárgyak a megkeresett Fél területén lefoglalás vagy elkobzás alá esnek, ez utóbbi Fél a folyamatban levő büntetőeljárásra tekintettel ideiglenesen visszatarthatja, vagy a visszaadás feltételével átadhatja azokat.

(4) A megkeresett Félnek vagy a harmadik Feleknek az e tárgyakon fennálló jogai megmaradnak. Amennyiben ezek a jogok fennállnak, az eljárás befejezése után haladéktalanul és költségmentesen visszaadják a tárgyakat a megkeresett Félnek.

21. Cikk

Átszállítás

(1) A Szerződő Felek egyikének területén való átszállítást a 12. Cikk (1) bekezdése szerint előterjesztett kérelem alapján engedélyezni kell, feltéve, hogy a szóban forgó bűncselekményt az átszállítás engedélyezése végett megkeresett Fél nem tekinti politikai vagy kizárólag katonai jellegű bűncselekménynek a jelen Egyezmény 3. és 4. Cikkére figyelemmel.

(2) A 6. Cikk értelmében saját állampolgár átszállítását meg lehet tagadni.

(3) E Cikk (4) bekezdésében foglaltakat nem érintve szükséges a 12. Cikk (2) bekezdése szerinti okiratok csatolása.

(4) Légi úton történő szállítás esetén az alábbi rendelkezéseket kell alkalmazni:

a) ha nem szándékoznak közbenső leszállást tenni, a megkereső Félnek értesítenie kell azt a Felet, amelyiknek területét át kell repülni, és tanúsítania kell, hogy a 12. Cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett okmányok egyike megvan. Nem tervezett leszállás esetén az ilyen értesítés hatása azonos a 16. Cikk szerinti ideiglenes letartóztatás iránti kérelemmel, és a megkereső Félnek szabályszerű átszállítás iránti kérelmet kell előterjesztenie;

b) ha közbenső leszállást terveznek, a megkereső Félnek egy szabályszerű átszállítási kérelmet kell előterjesztenie.

(5) A Fél azonban az Egyezmény aláírásakor vagy a megerősítési, illetve a csatlakozási okirat letétbe helyezésekor kijelentheti, hogy egy személy átszállítását csak valamennyi — vagy csak egyes — olyan feltételekkel engedélyezi, amelyek alapján a kiadatást engedélyezi. Ez esetben viszonosságot lehet alkalmazni.

(6) A kiadott személy átszállítását nem szabad olyan területen végezni, ahol okkal feltételezhető, hogy faja, vallása, nemzetisége vagy politikai nézetei miatt élete vagy szabadsága fenyegetve lehet.

22. Cikk

Eljárás

Hacsak a jelen Egyezmény nem rendelkezik eltérően, a kiadatásra és az ideiglenes letartóztatásra vonatkozó eljárásban kizárólag a megkeresett Fél jogát kell alkalmazni.

23. Cikk

Nyelvhasználat

A mellékelendő okiratok a megkereső vagy a megkeresett Fél nyelvén készülnek. A megkeresett Fél az Európa Tanács egyik, választása szerinti hivatalos nyelvére való fordítást kérhet.

24. Cikk

Költségek

(1) A megkeresett Fél területén a kiadatással kapcsolatban felmerült költségeket ez a Fél viseli.

(2) Az átszállítás engedélyezése végett megkeresett Fél területén történt szállítással kapcsolatosan felmerült költségeket a megkereső Fél viseli.

(3) Ha a kiadatás a megkeresett Félnek nem anyaországához tartozó területéről történik, e területről a megkereső Fél anyaországa területére való utazással felmerült költségeket ez utóbbi viseli. Ugyanez a szabály vonatkozik a megkeresett Fél nem anyaországi területéről az anyaországi területére való utazással felmerült költségek viselésére.

25. Cikk

A ,,biztonsági intézkedés'' meghatározása

A jelen Egyezmény alkalmazása körében ,,biztonsági intézkedés'' kifejezés minden olyan szabadságelvonással járó intézkedést jelent, amelyet büntetőbíróság szabadságvesztés mellett vagy helyett hozott.

26. Cikk

Fenntartások

(1) Bármelyik Szerződő Fél a jelen Egyezmény aláírásakor, illetve a megerősítési vagy csatlakozási okirata letétbe helyezésekor fenntartást tehet az Egyezmény egy vagy több rendelkezésével kapcsolatosan.

(2) Ha valamelyik Szerződő Fél fenntartást tett, azt, amint a körülmények lehetővé teszik, vissza kell vonnia. A visszavonás az Európa Tanács Főtitkárának értesítésével történik.

(3) Az a Szerződő Fél, amely az Egyezmény valamelyik rendelkezésével kapcsolatban fenntartást tett, csak annyiban kívánhatja egy másik Féltől, hogy a szóban forgó rendelkezést alkalmazza, amennyiben ő maga elfogadta e rendelkezést.

27. Cikk

Területi alkalmazás

(1) A jelen Egyezményt a Szerződő Felek anyaországának területén kell alkalmazni.

(2) Az Egyezményt Franciaország vonatkozásában Algériára és a tengeren túli megyékre, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága tekintetében pedig a Csatorna-szigetekre és Man-szigetekre is alkalmazni kell.

(3) A Németországi Szövetségi Köztársaság az Európa Tanács Főtitkárához címzett értesítéssel a jelen Szerződés alkalmazását kiterjesztheti Berlin Landra, a Főtitkár pedig erről a nyilatkozatról értesíti a többi Felet.

(4) A jelen Egyezmény alkalmazását két vagy több Szerződő Fél közötti közvetlen megállapodással ki lehet terjeszteni a megállapodás feltételei szerint ezen Feleknek bármely, e Cikk (1), (2) és (3) bekezdésében nem említett olyan területére is, amelynek nemzetközi kapcsolataiért valamelyik ilyen Fél felelősséggel tartozik.

28. Cikk

A jelen Egyezmény és a kétoldalú megállapodások viszonya

(1) A jelen Egyezmény, azon országok vonatkozásában, amelyekben alkalmazásra kerül, bármelyik két Szerződő Fél közötti, a kiadatásra vonatkozó valamennyi kétoldalú szerződés, egyezmény vagy megállapodás helyébe lép.

(2) A Szerződő Felek csak a jelen Egyezmény rendelkezéseinek kiegészítése, vagy az ebben foglalt elvek alkalmazásának elősegítése végett köthetnek egymás között kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat.

(3) Amennyiben két vagy több Szerződő Fél között a kiadatás egységes törvény alapján történik, a Feleknek a jelen Egyezmény rendelkezései ellenére szabadságában áll, hogy kizárólag e rendszerrel összhangban szabályozzák kölcsönös kiadatási kapcsolataikat. Ugyanez az elv alkalmazandó azon két vagy több Szerződő Fél között, amelyek mindegyikében törvény van hatályban a másik vagy a többi Fél területén kibocsátott elfogatóparancsnak a saját területükön való végrehajtásáról. Azon Szerződő Feleknek, amelyek e bekezdéssel összhangban, egymással szemben kizárják vagy a jövőben fogják kizárni a jelen Egyezmény alkalmazását, erről értesíteniük kell az Európa Tanács Főtitkárát. A Főtitkár az e bekezdés szerinti értesítésekről tájékoztatja a többi Szerződő Felet.

29. Cikk

Aláírás, megerősítés és hatálybalépés

(1) A jelen Egyezmény az Európa Tanács tagjai részére aláírásra nyitva áll. Az Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítési okiratokat a Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.

(2) Az Egyezmény a harmadik megerősítési okirat letétbe helyezése időpontját követő 90 nap elteltével lép hatályba.

(3) Valamennyi utóbb megerősítő aláíró vonatkozásában az Egyezmény a megerősítő okirat letétbe helyezése időpontját követő 90 nap elteltével lép hatályba.

30. Cikk

Csatlakozás

(1) Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága meghívhat bármely államot, amely nem tagja a Tanácsnak a jelen Egyezményhez való csatlakozásra, feltéve, hogy az ilyen meghívást tartalmazó határozatot a Tanács azon tagjai, amelyek megerősítették az Egyezményt, egyhangúlag elfogadták.

(2) A csatlakozás a csatlakozási okiratnak a Tanács Főtitkáránál való letétbe helyezésével történik, amely a letétbe helyezés időpontját követő 90 nap elteltével lép hatályba.

31. Cikk

Felmondás

Bármelyik Szerződő Fél, saját magára vonatkozóan, az Európa Tanács Főtitkárának értesítésével, felmondhatja a jelen Egyezményt. A felmondás az értesítésnek a Tanács Főtitkára által való kézhezvétel időpontját követő hat hónap elteltével lép hatályba.

32. Cikk

Értesítések

Az Európa Tanács Főtitkára az Európa Tanács tagjait, valamint e Szerződéshez csatlakozott valamennyi állam Kormányát értesíti az alábbiakról:

a) minden megerősítési vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről;

b) a jelen Egyezmény hatálybalépésének időpontjáról;

c) a 6. Cikk (1) bekezdése és a 21. Cikk (5) bekezdése szerint tett minden nyilatkozatról;

d) a 26. Cikk (1) bekezdése szerinti minden fenntartásról;

e) a 26. Cikk (2) bekezdése szerint minden fenntartásra vonatkozó visszavonásról;

f) a 31. Cikk szerint kézhez vett minden felmondásról szóló értesítésről és az időpontról, amikor az ilyen felmondás hatályba lép.

Fentiek hiteléül az erre kellőképpen felhatalmazott alulírottak a jelen Egyezményt aláírták.

Készült Párizsban, 1957. december 13-án, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egyetlen példányban, mely az Európa Tanács levéltárában marad letétbe helyezve. Az Európa Tanács Főtitkára hiteles másolatot küld az aláíró Kormányok részére.

KIEGÉSZÍTŐ JEGYZŐKÖNYV AZ EURÓPAI KIADATÁSI EGYEZMÉNYHEZ

Az Európa Tanács tagállamai, a jelen Jegyzőkönyv aláírói,

tekintettel a Párizsban, 1957. december 13-án aláírásra megnyitott, az Európai Kiadatási Egyezményre (a továbbiakban: Egyezmény) és különösen a 3. és 9. Cikk rendelkezéseire;

tekintetbe véve, hogy az emberiség és az egyén védelmének megerősítése végett kívánatosnak mutatkozik ezen Cikkek kiegészítése,

az alábbiakban állapodtak meg:

I. Fejezet

1. Cikk

Az Egyezmény 3. Cikkének alkalmazásában nem értendőek politikai bűncselekményen az alábbiak:

a) az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1948. december 9-én elfogadott, a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában kelt egyezményben meghatározott, emberiség elleni bűntettek;

b) a hadrakelt fegyveres erők sebesültjei és betegei helyzetének javítására vonatkozóan Genfben, 1949-ben kelt Egyezmény 50. Cikkében, a tengeri haderők sebesültjei, betegei és hajótöröttei helyzetének javítására vonatkozóan Genfben, 1949-ben kelt Egyezmény 51. Cikkében, a hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkozóan Genfben, 1949-ben kelt Egyezmény 130. Cikkében, valamint a polgári lakosság háború idején való védelmére vonatkozóan Genfben, 1949-ben kelt Egyezmény 147. Cikkében felsorolt bűncselekmények;

c) minden hasonló jogsértés a háború jogának a jelen Jegyzőkönyv hatálybalépésekor hatályos tételeit illetően, valamint az ugyanakkor érvényes szokásjogra vonatkozó jogsértések, amelyekről a fent említett genfi Egyezmények nem rendelkeznek.

II. Fejezet

2. Cikk

Az Egyezmény 9. Cikke az alábbi szöveggel egészül ki, ily módon az Egyezmény 9. Cikke a 9. Cikk (1) bekezdése számozást kapja, és az alábbi rendelkezésekből lesz a (2), (3) és (4) bekezdés.

,,(2) Nem engedélyezik azon személy kiadatását, akivel szemben a jelen Egyezményben Szerződő Félként szereplő harmadik államban a kiadatási kérelem tárgyát képező bűncselekmény vagy bűncselekmények miatt már jogerős határozatot hoztak:

a) ha a fent említett határozattal felmentették;

b) ha a szabadságvesztés büntetést vagy intézkedést, amelyet kiszabtak

(i) teljes egészében végrehajtották vele szemben,

(ii) az egészre vagy a végre nem hajtott részére egyéni kegyelemben vagy közkegyelemben részesült;

c) ha a bíróság megállapította az elkövető bűnösségét anélkül, hogy büntetést szabott volna ki.

(3) A kiadatás a (2) bekezdésben említett esetekben mégis engedélyezhető:

a) ha a bűncselekményt, amelyre vonatkozóan a határozatot hozták, a megkereső államban közfeladatot ellátó személy, intézmény vagy közérdekű jellegű dolog ellen követték el;

b) ha az a személy, akivel szemben a határozatot hozták, ő maga közfeladatot lát el a megkereső államban;

c) ha a bűncselekményt, amelyre vonatkozóan a határozatot hozták, egészében vagy részben a megkereső állam területén vagy ilyen területnek tekintett helyen követték el.

(4) A (2) és (3) bekezdés rendelkezései nem akadályozzák azon átfogóbb belső rendelkezések alkalmazását, amelyek a külföldi büntető határozatokhoz fűződő no bis in idem tilalmára vonatkoznak.''

III. Fejezet

3. Cikk

(1) A kiegészítő Jegyzőkönyv az Európa Tanács azon tagállamai részére áll nyitva aláírásra, amelyek az Egyezményt aláírták. A kiegészítő jegyzőkönyvet meg kell erősíteni, el kell fogadni, vagy jóvá kell hagyni. A megerősítési, elfogadási, jóváhagyási okiratokat az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.

(2) A kiegészítő Jegyzőkönyv a megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló harmadik okirat letétbe helyezését követő 90 nap elteltével lép hatályba.

(3) Az ezt követően megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó aláíró állam vonatkozásában a kiegészítő Jegyzőkönyv a megerősítési, elfogadási vagy jóváhagyási okiratok letétbe helyezését követő 90 nap elteltével lép hatályba.

(4) Az Európa Tanács tagállama nem erősítheti meg, nem fogadhatja el, nem hagyhatja jóvá ezt a kiegészítő Jegyzőkönyvet anélkül, hogy egyidejűleg vagy azt megelőzően ne erősítené meg az Egyezményt.

4. Cikk

(1) Bármely állam, amely csatlakozott az Egyezményhez, csatlakozhat a kiegészítő Jegyzőkönyvhöz, annak hatálybalépését követően.

(2) Az ilyen csatlakozás a csatlakozási okiratnak az Európa Tanács Főtitkáránál történt letétbe helyezésével történik, és a letétbe helyezést követő 90 nap elteltével lép hatályba.

5. Cikk

(1) Bármely állam az aláíráskor vagy a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor meghatározhatja azt a területet vagy azokat a területeket, melyre nézve ezt a kiegészítő Jegyzőkönyvet alkalmazni kell.

(2) Bármely állam a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okmánya letétbe helyezésekor vagy bármely későbbi időpontban az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozattal kiterjesztheti a kiegészítő Jegyzőkönyvet a nyilatkozatban meghatározott azon területre vagy azokra a területekre, amelyek nemzetközi kapcsolataiért felelős vagy amelyek nevében kötelezettségvállalásra jogosult.

(3) Az előző bekezdés szerint tett bármely nyilatkozatot, a nyilatkozatban említett bármely terület vonatkozásában vissza lehet vonni a kiegészítő Jegyzőkönyv 8. Cikkében meghatározott eljárás szerint.

6. Cikk

(1) Bármely állam az aláíráskor vagy megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor úgy nyilatkozhat, hogy nem fogadja el az I. vagy a II. Fejezetet.

(2) Bármely Szerződő Fél visszavonhatja az előző bekezdés szerint tett nyilatkozatát, az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozattal, amely a kézhezvétel napjától hatályos.

(3) E kiegészítő Jegyzőkönyv rendelkezéseivel kapcsolatban semmilyen más fenntartás nem tehető.

7. Cikk

Az Európa Tanács Bűnügyi kérdésekkel foglalkozó Európai Bizottsága folyamatosan tájékoztatást kap a kiegészítő Jegyzőkönyv alkalmazásáról, és megtesz minden szükséges lépést, hogy megkönnyítse a Jegyzőkönyv végrehajtásából eredő problémák baráti rendezéssel történő megoldását.

8. Cikk

(1) Bármely Szerződő Fél saját magára nézve felmondhatja a kiegészítő Jegyzőkönyvet az Európa Tanács Főtitkárához intézett értesítéssel.

(2) A felmondás hat hónappal azt követően lép hatályba, hogy a Főtitkár az értesítést kézhez vette.

(3) Az Egyezmény felmondása automatikusan együtt jár a kiegészítő Jegyzőkönyv felmondásával.

9. Cikk

Az Európa Tanács Főtitkára értesíti a Tanács tagjait és az Egyezményhez csatlakozott valamennyi Államot

a) minden aláírásról;

b) minden megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről;

c) a 3. Cikk szerinti minden hatálybalépésről;

d) az 5. Cikk rendelkezései szerint kézhez vett nyilatkozatokról, és az ilyen nyilatkozat visszavonásáról;

e) a 6. Cikk (1) bekezdésének rendelkezései szerint tett minden nyilatkozatról;

f) bármely nyilatkozatnak a 6. Cikk (2) bekezdése rendelkezésének megfelelően eszközölt visszavonásáról;

g) a 8. Cikkben foglalt rendelkezések szerint kézhez vett értesítésről és a felmondás hatálybalépésének napjáról.

Ennek hiteléül az erre kellőképpen felhatalmazott alulírottak ezt a kiegészítő Jegyzőkönyvet aláírták. Készült Strasbourgban, 1975. október 15-én, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egyetlen példányban, mely az Európa Tanács levéltárában marad letétbe helyezve. Az Európa Tanács Főtitkára hiteles másolatokat küld valamennyi aláíró és csatlakozó Államnak.

MÁSODIK KIEGÉSZÍTŐ JEGYZŐKÖNYV
AZ EURÓPAI KIADATÁSI EGYEZMÉNYHEZ

Az Európa Tanács tagállamai, a jelen Jegyzőkönyv aláírói,

attól az óhajtól vezettetve, hogy a pénzügyi bűncselekmények tekintetében elősegítsék a Párizsban, 1957. december 13-án aláírásra megnyitott kiadatási egyezmény (az alábbiakban: Egyezmény) alkalmazását,

tekintve, hogy az Egyezmény kiegészítése egyéb vonatkozásban is kívánatosnak mutatkozik,

az alábbiakban állapodtak meg:

I. Fejezet

1. Cikk

Az Egyezmény 2. Cikke (2) bekezdése az alábbi rendelkezéssel egészül ki:

,,Ezt a jogot azokra a bűncselekményekre is alkalmazni kell amelyekre csak pénzbüntetést lehet kiszabni.''

II. Fejezet

2. Cikk

Az Egyezmény 5. Cikke helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

,,Pénzügyi bűncselekmények

(1) Az adóval, illetékkel, vámmal és pénzösszegek beváltásával kapcsolatos bűncselekmények esetén a Szerződő Felek között a kiadatás az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően történik, ha a megkeresett Fél joga szerint a bűncselekmény megfelel egy azonos jellegű bűncselekménynek.

(2) A kiadatást nem lehet megtagadni azon az alapon, hogy a megkeresett Fél törvényei nem vetnek ki a megkereső Fél törvényeihez hasonló adót vagy illetéket, vagy nem tartalmaznak hasonló jellegű adó-, illeték- vagy vámelőírásokat, vagy pedig pénzösszegek beváltásával kapcsolatos előírásokat.''

III. Fejezet

3. Cikk

Az Egyezmény az alábbi rendelkezésekkel egészül ki:

,,Az elítélt távollétében meghozott határozat

(1) Ha az egyik Szerződő Fél a másik Szerződő Féltől azzal a céllal kéri egy személy kiadatását, hogy vele szemben a távollétében meghozott határozatban kiszabott szabadságvesztés büntetést vagy biztonsági intézkedést hajtson végre, a megkeresett Fél megtagadhatja a kiadatást, ha szerinte a határozathozatalt megelőző eljárásban nem biztosították azokat a védelemhez fűződő minimális jogokat, amelyek bárkit megilletnek, akit bűncselekmény elkövetésével vádolnak. Ellenben engedélyezik a kiadatást, ha a megkereső Fél megfelelő garanciát ad arra, hogy biztosítja a kiadni kért személy részére az ügy újbóli letárgyalásához való jogot, amely a védelemhez való jog biztosítéka. Ez a döntés feljogosítja a megkereső Felet arra, hogy ha az elítélt nem terjesztett elő kérelmet az ügy újbóli letárgyalására, végrehajtsa a szóban forgó ítéletet, ha pedig élt, a kiadott személlyel szemben az eljárást lefolytassa.

(2) Ha a megkeresett Fél közli a kiadni kért személlyel a távollétében meghozott határozatot, a megkereső Fél e közlést nem tekinti saját büntetőeljárás-jogi rendelkezéseinek megfelelő szabályszerű értesítésnek.''

IV. Fejezet

4. Cikk

Az Egyezmény az alábbi rendelkezéssel egészül ki:

,,Közkegyelem

A kiadatást nem engedélyezik olyan bűncselekmény miatt, amely vonatkozásában a megkeresett államban közkegyelmet hirdettek és amely miatt ezen államnak saját büntetőjoga szerint hatásköre volt eljárni.''

V. Fejezet

5. Cikk

Az Egyezmény 12. Cikk (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

,,A megkeresést írásban a megkereső Fél Igazságügyi Minisztériuma intézi a megkeresett Fél Igazságügyi Minisztériumához, azonban a diplomáciai út igénybevétele sincs kizárva.

Az érintkezés más módjában két vagy több Fél közvetlenül megállapodhat.''

VI. Fejezet

6. Cikk

(1) Ez a kiegészítő Jegyzőkönyv az Európa Tanács azon tagállamai részére áll nyitva aláírásra, amelyek az Egyezményt aláírták. A kiegészítő Jegyzőkönyvet meg kell erősíteni, el kell fogadni, vagy jóvá kell hagyni. A megerősítési, elfogadási, jóváhagyási okiratokat az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.

(2) A kiegészítő Jegyzőkönyv a megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló harmadik okirat letétbe helyezését követő 90 nap elteltével lép hatályba.

7. Cikk

(1) Bármely állam, amely csatlakozott az Egyezményhez, csatlakozhat e kiegészítő Jegyzőkönyvhöz, annak hatálybalépését követően.

(2) Az ilyen csatlakozás a csatlakozási okiratnak az Európa Tanács Főtitkáránál történt letétbe helyezésével történik és a letétbe helyezést követő 90 nap elteltével lép hatályba.

8. Cikk

(2) Bármely állam a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okmánya letétbe helyezésekor, vagy bármely későbbi időpontban az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozattal kiterjesztheti a kiegészítő Jegyzőkönyvet a nyilatkozatban meghatározott azon területre vagy azokra a területekre, amelyek nemzetközi kapcsolataiért felelős, vagy amelyek nevében kötelezettségvállalásra jogosult.

(3) Az előző bekezdés szerint tett bármely nyilatkozatot, a nyilatkozatban említett bármely terület vonatkozásában az Európa Tanács Főtitkárához intézett értesítéssel vissza lehet vonni. Az ilyen visszavonás az értesítésnek az Európa Tanács Főtitkára általi kézhezvételétől számított hat hónap elteltével lép hatályba.

9. Cikk

(1) Bármely állam által az Egyezmény valamely rendelkezéséhez tett fenntartások a kiegészítő Jegyzőkönyvre is alkalmazandók, kivéve, ha ez az állam az aláíráskor vagy a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor másként nyilatkozik.

(2) Bármely állam az aláíráskor vagy megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor úgy nyilatkozhat, hogy fenntartja azt a jogot, hogy

a) ne fogadja el az I. Fejezetet;

b) ne fogadja el a II. Fejezetet, vagy csak a 2. Cikkben említett bizonyos bűncselekménnyel vagy bűncselekmény-kategóriák vonatkozásában fogadja el;

c) ne fogadja el a III. Fejezetet, vagy csak a 3. Cikk (1) bekezdését fogadja el;

d) ne fogadja el a IV. Fejezetet;

e) ne fogadja el az V. Fejezetet.

(3) Bármely Szerződő Fél visszavonhatja az előző bekezdés szerint tett nyilatkozatát, az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozattal, amely a kézhezvétel napjától hatályos.

(4) Bármely Szerződő Fél, amely fenntartást tett ehhez a kiegészítő Jegyzőkönyvhöz az Egyezmény valamely rendelkezése vonatkozásában vagy amely a kiegészítő Jegyzőkönyv valamely rendelkezése vonatkozásában tett fenntartást, nem igényelheti egy másik Szerződő Féltől az ilyen rendelkezés alkalmazását; ha azonban fenntartása részleges vagy feltételes, akkor igényelheti ezen rendelkezések alkalmazását olyan mértékben, amilyenben azokat saját maga elfogadta.

(5) E kiegészítő Jegyzőkönyv rendelkezéseivel kapcsolatban semmilyen más fenntartás nem tehető.

10. Cikk

11. Cikk

(1) Bármely Szerződő Fél saját magára nézve felmondhatja a kiegészítő Jegyzőkönyvet az Európa Tanács Főtitkárához intézett értesítéssel.

(2) A felmondás hat hónappal azt követően lép hatályba, hogy a Főtitkár az értesítést kézhez vette.

(3) Az Egyezmény felmondása automatikusan együtt jár a kiegészítő Jegyzőkönyv felmondásával.

12. Cikk

Az Európa Tanács Főtitkára értesíti a Tanács tagjait és az Egyezményhez csatlakozott valamennyi Államot:

a) a kiegészítő Jegyzőkönyv minden aláírásáról;

b) minden megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről;

c) a 6. és 7. Cikk szerinti minden hatálybalépésről;

d) a 8. Cikk (2) és (3) bekezdés rendelkezései szerint kézhez vett nyilatkozatokról;

e) a 9. Cikk (1) bekezdésének rendelkezései szerint kézhez vett minden nyilatkozatról;

f) a 9. Cikk (2) bekezdésének rendelkezései szerint tett minden fenntartásról;

g) bármely fenntartásnak a 9. Cikk (3) bekezdése rendelkezésének megfelelően eszközölt visszavonásáról;

h) a 11. Cikkben foglalt rendelkezések szerint kézhez vett értesítésről és a felmondás hatálybalépésének napjáról.

Ennek hiteléül az erre kellőképpen felhatalmazott alulírottak ezt a kiegészítő Jegyzőkönyvet aláírták. Készült Strasbourgban, 1978. március 17-én, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egyetlen példányban, mely az Európa Tanács levéltárában marad letétbe helyezve. Az Európa Tanács Főtitkára hiteles másolatokat küld valamennyi aláíró és csatlakozó Államnak.''

3. § (1) A Magyar Köztársaság Kormánya az Országgyűlés felhatalmazása alapján az egyezmény megerősítéséről szóló okirat letétbe helyezésekor a következő fenntartásokat tette:

Az 1. Cikkhez:

Magyarország nem fogja engedélyezni a kiadatást, ha a kiadni kért személyt különleges bíróság elé kívánják állítani, vagy a kiadatás eredményeként különleges bíróság által kiszabott büntetés vagy biztonsági intézkedés végrehajtására kerülne sor.

Magyarország fenntartja a jogot arra is, hogy emberiességi okokból elutasítsa a kiadatási kérelmet, ha a kiadatás különlegesen kedvezőtlen helyzetbe hozná a kiadni kért személyt fiatal vagy idős kora, egészségi állapota vagy egyéb körülmények folytán. Ilyen döntésnél megfelelően figyelembe fogja venni a bűncselekmény jellegét és a megkereső állam érdekeit.

A 6. Cikkhez:²

a) Magyarország – a Párizsban, 1947. február 10-én kötött békeszerződés 6. cikk 1. a) pontjának érintetlenül hagyásával – nem engedélyezi magyar állampolgárok kiadatását, kivéve azt az esetet, ha a kiadni kért személy egyidejűleg más állam állampolgára is, és állandó lakóhelye nem Magyarországon van. Függetlenül állandó lakóhelyétől és esetleges más állampolgárságától, továbbadható más államnak az a magyar állampolgár, akinek kiadatását Magyarország részére azzal a feltétellel engedélyezték, hogy a vele szemben lefolytatott büntetőeljárás, illetőleg kiszabott büntetés végrehajtásának befejezését követően ezen állam kiadatási kérelme teljesítésének céljából sor kerül továbbadására.

b) Magyarország fenntartja a jogot arra, hogy a magyar állampolgárokon kívül a Magyarországon állandóan letelepedett személyek kiadatását megtagadhassa.

A 11. Cikkhez:

Magyarország el fogja utasítani a halálbüntetés végrehajtására irányuló, valamint a halálbüntetéssel fenyegetett bűncselekmény miatti eljárás lefolytatása céljából előterjesztett kiadatási kérelmet. A megkereső állam joga szerint halállal büntethető bűncselekmények miatti kiadatási kérelem mindazonáltal teljesíthető, ha a megkereső állam elfogadja azt a feltételt, hogy amennyiben a bíróság halálbüntetést szab ki, azt nem hajtják végre.

(2) A Magyar Köztársaság Kormánya az Országgyűlés felhatalmazása alapján az egyezmény megerősítéséről szóló okirat letétbe helyezésekor a következő nyilatkozatokat tette:

A 16. Cikk (2) bekezdéséhez:

Az ideiglenes kiadatási letartóztatás iránti megkeresés esetén Magyarország azoknak a cselekményeknek a rövid leírását is megkívánja, melyekkel a kiadni kért személyt gyanúsítják.

A 21. Cikk (2) bekezdéséhez:

Magyarország nem fogja engedélyezni saját állampolgárainak és a Magyarországon állandóan letelepedett személyeknek az átszállítását.

A 23. Cikkhez:

Magyarország kinyilvánítja, hogy amennyiben a kiadatási kérelem és mellékletei nem magyar nyelven vagy nem az Európa Tanács hivatalos nyelvén készültek, akkor meg fogja követelni, hogy azokhoz e nyelvek bármelyikére történt fordítást mellékeljenek.

(3) A Magyar Köztársaság Kormánya az Országgyűlés felhatalmazása alapján az európai kiadatási egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve megerősítéséről szóló okirat letétbe helyezésekor a következő fenntartást tette:

Mivel az európai kiadatási egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvének 6. Cikke csak az I. vagy II. Fejezet egészének nyilatkozat útján történő kizárását teszi lehetővé. Magyarország kinyilvánítja, hogy nem fogadja el a jegyzőkönyv I. Fejezetét.

Habár a magyar törvények összhangban vannak az 1. Cikk a) és b) pontjaival, és nem tartalmaznak a c) ponttal ellentétes rendelkezést sem, Magyarország fenn kívánja tartani magának a jogot arra, hogy esetenként ítélje meg: engedélyezi-e vagy nem a kiadatást a c) pont esetében.

4. § (1) Ez a törvény a kihirdetést követő 8. napon lép hatályba. Az egyezményt és a jegyzőkönyveket 1993. október 11. napjától kezdődően kell alkalmazni.

(2)³

A törvényt az Országgyűlés az 1994. március 1-jei ülésnapján fogadta el. A kihirdetés napja: 1994. március 29.

A 6. cikkhez tett fenntartás az 1998: LXXXVII. törvény 91. §-ával megállapított szöveg.

A 4. § (2) bekezdését a 2007: LXXXII. törvény 2. §-ának 158. pontja hatályon kívül helyezte.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek