PK BH 1994/183
PK BH 1994/183
1994.04.01.
Közös tulajdonban álló ingatlan használati módjának rendezése volt házastársak esetén [Ptk. 140. §; Csjt. 31/B. § (4) bek., 77. § (1) bek.; PK 8. sz.]
Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek 1976-ban kötött házasságát felbontotta, 1976-ban, 1979-ben és 1983-ban született gyermekeiket a felperesnél helyezte el. Megállapította, hogy a felperes az alperes tulajdonaként nyilvántartott tanyás ingatlan tulajdonjogát 103/420 részben „ráépítés jogcímén” megszerezte, de az ingatlan kizárólagos használatára az alperest jogosította fel. A felek közös ingóvagyonát megosztotta, ezt meghaladóan azonban a keresetet - beleértve a közös tulajdon megszüntetése iránti kereseti kérelmet - elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felek házassága 1983-tól kezdődően - az alperes nagymértékű italozása, a családjával szemben tanúsított durva, tettleges magatartása és az italozásból eredő anyagi nehézségek miatt - fokozatosan megromlott. 1987 őszén a felperes közelebbi kapcsolatba került Ú. M.-mel, akivel 1988 márciusában Ny.-en ingatlant vásárolt, az azon levő félig kész felépítményekkel együtt. 1988. március 26-án a felperes - a gyermekkel együtt - a volt házastársi közös lakásból ebbe az ingatlanba költözött, és azóta élettársi kapcsolatban él. A felperes tehát a volt házastársi közös lakást „a visszatérés szándéka nélkül elhagyva az alperes birtokába bocsátotta”, így annak használatára nem tarthat igényt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben - egyebek között - a lakás kizárólagos használatát, ennek mellőzése esetén az alperesnek többlethasználati díj fizetésére történő kötelezését kérte.
A másodfokú bíróság részítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1988. április 1-jétől 1992. február 29-ig havi 625 forint, összesen 29 375 forint többlethasználati díjat.
A Legfelsőbb Bíróság határozatával a részítéletnek az alperest többlethasználati díj fizetésére kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét e részében elutasította. A határozat indokolása szerint eljárási szabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a felperesnek a fellebbezési eljárás során előterjesztett, többlethasználati díj iránti követelését érdemben elbírálta, de a döntés érdemben is megalapozatlan, mert a tulajdontársnak elsősorban az ingatlan használatára van - a tulajdoni hányadának megfelelő mértékben - joga, és csak annak lehetetlensége esetén tarthat igényt többlethasználati díjra.
Ezt követően a felperes az egyéb fellebbezési kérelmek tekintetében szünetelő eljárás folytatását kérte, és úgy nyilatkozott, hogy a közös tulajdon megszüntetésére nem tart igényt, az ingatlan tulajdoni hányadának felemelése iránt előterjesztett fellebbezését pedig visszavonja. Kérte azonban, hogy a bíróság rendelje el a közös tulajdonban levő lakás osztott használatát.
Az alperes a lakáshasználat megosztását ellenezte. Arra hivatkozott, hogy a lakás objektíve oszthatatlan, és ennek bizonyítására szakértői vélemény beszerzését indítványozta. Előadta, hogy még az elsőfokú ítélet meghozatala előtt, 1990. november 23-án öröklési szerződést kötött az egész ingatlanra testvéreivel, akinek javára az ingatlan-nyilvántartásba elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztek be.
A másodfokú bíróság a kért bizonyítást mellőzte, és az ítéletével a volt közös lakás használatát megosztotta. Ítéletének indokolása szerint az ingatlan a felek közös tulajdona, a főépületben és a melléképületben levő helyiségek alapterülete, alaprajzi beosztása és helyiségeinek száma a lakáshasználat megosztását lehetővé teszi, ezért a Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése, valamint a Csjt. 31/B. §-ának (4) bekezdése alapján a lakás osztott használata az, amely mindkét fél jogszerű és méltányos érdekeinek megfelel, különös tekintettel arra, hogy a Csjt. 77. §-ának (1) bekezdése értelmében kiskorú gyermekeik állandó lakásának biztosításáról is együttesen kötelesek gondoskodni. A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint további széles körű bizonyítás szükséges annak tisztázása érdekében, hogy a perbeli ingatlan alkalmas-e az osztott használatra. Sérelmezte, hogy a bíróság nem vette figyelembe a felperes elköltözését az élettársával közösen vásárolt ingatlanba, és nem értékelte az alperes által a romló egészségi állapota miatt kötött öröklési szerződést. Előadta, hogy a felperes előző házasságából származó nagykorú leánygyermeke is kérte, hogy beköltözhessen az ingatlanba.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján - a felek hozzájárulására tekintettel - tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A városi bíróság ítéletének első fokon jogerőre emelkedett rendelkezése szerint a felperes 103/420 részben tulajdonosa a perbeli ingatlannak. A Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperest tulajdonjogánál fogva megilleti az ingatlan birtoklásának és használatának joga. A Csjt. 31/D. §-a csak bérlakás esetén teszi lehetővé a volt házastárs lakáshasználati jogának megszüntetését azon az alapon, hogy a közös lakást a visszatérés szándéka nélkül elhagyta. Közös tulajdonban levő lakás esetében azonban ennek a rendelkezésnek az alkalmazása nem foghat helyt. Ezért szükségtelen annak további vizsgálata, hogy a felperes és élettársa által vásárolt ingatlan milyen készültségi fokot ért el, és mennyiben alkalmas a felperes és a közös kiskorú gyermekek elhelyezésére.
A Csjt. 31/B. §-ának (4) bekezdése értelmében a bíróság a házastársak közös tulajdonában levő lakásának használatát megosztja, ha azt a lakás alapterülete, alaprajzi beosztása és helyiségeinek száma lehetővé teszi. Az iratokhoz csatolt egyszerű vázrajz, valamint a 21. sorsz. alatti ingatlanforgalmi szakértői vélemény nem hagy kétséget aziránt, hogy a perbeli tanyás ingatlan ezeknek, a törvényben meghatározott tárgyi feltételeknek megfelel. A lakáshasználat megoszthatóságával kapcsolatban tehát további bizonyítás szükségtelen.
Ami pedig a használat megosztásának a jogerős ítéletben elrendelt módját illeti, a használat rendezésénél valóban döntő szempont a tulajdoni hányad nagysága. Az okszerű gazdálkodás követelményei és egyéb, a dologhoz fűződő törvényes érdekek azonban - különösen házingatlanoknál - azt is eredményezhetik, hogy a birtoklás és használat mértéke eltérhet a tulajdoni hányad szerinti aránytól (PK 8. számú állásfoglalás). Volt házastársak esetén ilyen jogos, törvényes érdek a közös kiskorú gyermekek megfelelő elhelyezése, akiknek lakásáról a Csjt. 77. §-ának (1) bekezdése értelmében mindkét szülő köteles gondoskodni.
A felek lakáshasználatának rendezésénél nincs jelentősége annak, hogy az alperes - már a per során, a felperesnek a törvény erejénél fogva bekövetkezett tulajdonszerzését követően - az egész ingatlanra nézve öröklési szerződést kötött a testvérével. A szerződés 4. pontja szerint testvére egyébként sem költözött be az ingatlanba. Súlytalan az a körülmény is, hogy a felperes előző házasságából származó leánygyermeke kérte az alperestől a lakáshasználat biztosítását.
A kifejtettekre tekintettel nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a felek között a volt házastársi közös lakás használatát megosztotta.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és az alperest a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazásra kerülő 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének viselésére. (Legf. Bír. Pfv. II. 21 629/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás