PK BH 1994/188
PK BH 1994/188
1994.04.01.
A nagykorú gyermek részére jogalap nélkül felvett tartásdíj visszakövetelésének szempontjai [Ptk. 361. § (1) bek., 362. §; Csjt. 60. § (1), (2) bek.].
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek azt a rendelkezését, amely a felperes tartási kötelezettségét 1991. szeptember 1. napjától megszüntette, azzal hagyta helyben, hogy az alperest az említett naptól jogalap nélkül felvett 32 305 forint tartásdíj visszafizetésére kötelezte. A megállapított tényállás szerint a felperes nagykorú, egyetemi tanulmányokat folytató Andrea nevű gyermeke, aki nem az alperes háztartásában, hanem nagyanyja lakásában, mint családtag él, 1991. augusztusában házasságot kötött. A jogerős ítélet indokolása kifejti, hogy a felperes tartási kötelezettsége a gyermek házasságkötésétől kezdődően megszűnt, ezért az ezen a címen felvett összeg „gyermektartásdíj címén nem kerülhetett felhasználásra”. Erre figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy a gyermek a házastársával milyen anyagi körülmények között él. A gyermek házasságkötése időpontjától az alperes is „csak a saját költségére, nem pedig a felperes terhére jogosult a gyermek támogatására”. Ebből következik, hogy a jogalap nélkül vagyoni előnyhöz jutott alperes a Ptk. 361. §-a alapján a visszafizetési kötelezettség alól nem mentesülhet.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Előadása szerint a másodfokú bíróság a Ptk. 362. §-ának alkalmazását jogszabálysértően mellőzte, hiszen a tartásdíjat a gyermek létfenntartására fordították: a gyermek saját jövedelemmel nem rendelkezett, külföldről áttelepült férje 1992 januárjáig nem tudott elhelyezkedni, ezt követően pedig csupán havi 10 000 forint bruttó jövedelme volt.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A jogerős ítélet nem törvénysértő.
A Ptk. 362. §-a értelmében az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatást visszakövetelni nem lehet, kivéve, ha jogszabály másként rendelkezik, vagy a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg. A visszakövetelést kizáró - idézett - rendelkezés alkalmazásánál a visszafizetés alól mentesülő személyek köre nem korlátlan. Az életfenntartás céljára adott juttatást visszafizetés alóli mentesülésre alapot adó módon csak az használhatja fel, aki a tartásdíj jogosultja vagy a jogosultról való gondoskodásra maga is köteles.
A családjogi törvény (Csjt.) 60. §-ának (1) bekezdése értelmében rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja, és akinek tartásra kötelezhető házastársa sincs. A (2) bekezdés szerint pedig tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha arra szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul. A hivatkozott rendelkezések megfelelő értelmezéséből következik, hogy a nagykorú gyermekkel szemben - házasságkötését követően - a szülő tartási kötelezettsége megszűnik, s a házastárs tartási kötelezettsége a szülő által nyújtandó tartást akkor is megelőzi, ha a házastárs maga is megélhetési nehézségekkel küzd.
A perbeli esetben a nagykorú, egyetemi tanulmányokat folytató gyermek az alperessel nem élt közös háztartásban, anyagi támogatást részére az alperes a perbeli időszakban már nem jogi kötelezettségként nyújtott. A felperestől a gyermek házasságkötése után részére folyósított tartásdíjjal az alperes nem rendelkezhetett, így azt a tartásra esetleg rászoruló gyermek javára életfenntartás céljából sem használhatta fel. Ebből következik, hogy a jogalap nélkül felvett tartásdíj visszafizetésére az alperes a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján köteles.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21 392/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás