PK BH 1994/19
PK BH 1994/19
1994.01.01.
A felosztandó szövetkezeti vagyon körének meghatározása a vagyonnevesítésnél [az 1992. évi VI. tv.-el módosított 1992. évi II. tv. 3. § (1) bek., 9. § (1) bek., 10. § (1) bek., 11. § (1) és (2) bek., 13—26. §-ok].
Az alperes az 1992. április hó 16. napján megtartott közgyűlésen hozott határozatot a vagyonnevesítés elveiről. A közgyűlésre a felperesek meghívót nem kaptak, azon nem voltak jelen. A részükre megállapított üzletrész mértékéről az alperes őket írásban értesítette. A felperesek keresetükben azt kérték, hogy a bíróság vizsgálja felül a vagyonnevesítés elveit megállapító közgyűlési határozatokat, mert megítélésük szerint azok törvénysértőek.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének helyt adott, és az alperes 6/1992. (IV. 16.) számú vagyonnevesítési szabályzatát, valamint a 7/1992. (IV. 16.) számú közgyűlési határozatot hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság - az ítéletének indokolásából kitűnően - a 6/1992. (IV. 16.) számú közgyűlési határozatot egyrészt azért tartotta törvénysértőnek, mert az alperes megszegte az 1992. évi II. törvény 3. §-a (1) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint az 1991. december 31-i mérleg szerinti részjegytőkével és a termőfölddel lehet csak csökkenteni a felosztandó vagyont. Az alperes ugyanis nem osztotta fel a korábbi jogszabály alapján már felosztott vagyonát. Tévesen értelmezte az alperes a hivatkozott törvény 10. §-ának (1) bekezdését is, mivel megítélése szerint a bevitt földeket is figyelembe kellett volna venni a felosztási elveknél. A 7/1992. (IV. 16.) számú közgyűlési határozat jogszabálysértő voltát arra alapította, hogy az alperesi szövetkezet nem volt jogosult a vagyon egy részét úgy kiemelni, hogy abból csak a tagok részesüljenek, részjegy formájában. Az 1992. évi II. törvény 9. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezése az lett volna, hogy a részjegy juttatása az üzletrész terhére történik.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezési kérelme arra irányult, hogy a másodfokú bíróság az ítélet megváltoztatásával a felperesek keresetét teljes egészében utasítsa el.
A felperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, mellőzte a 7/1992. (IV. 16.) számú közgyűlési határozat hatályon kívül helyezését, és az erre vonatkozó keresetet elutasította. Az ítélet egyéb fellebbezett részét viszont helybenhagyta. Úgy rendelkezett, hogy mindkétfokú eljárás költségét a felek maguk kötelesek viselni. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban - szemben az alperes fellebbezési érvelésével -, hogy a felperesek, mint kívülállók, de érdekelt személyek jogosultak a rájuk nézve sérelmes közgyűlési határozat bírói úton történő megtámadására, ezért a keresetükkel a bíróságnak érdemben kellett foglalkoznia. Jogi okfejtése szerint az 1992. évi II. törvény 3. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezéséből az következik, hogy a vagyonnevesítés alapja az 1991. december 31-i mérleg szerinti termelőszövetkezeti vagyon, amelyből csak a részjegytőkét és a termőföldvagyont lehet kirekeszteni. A 11. § (1) és (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a korábbi jogszabály alapján adott vagyonjegy (értékpapír) névértékét hogyan kell számításba venni (összevonni, illetőleg bevonni) a vagyonnevesítés során megállapított üzletrész névértékénél. Álláspontja szerint a hivatkozott § (3) bekezdése egyénekre nézve ad garanciát a szerzett jogok védelmére, amely rendelkezésnek nem lehet olyan jelentést tulajdonítani, hogy annak alapján az 1991. december 31-i mérlegből ki kellene rekeszteni a korábbi jogszabály alapján adott vagyonjegyet (értékpapírt). A kiadott vagyonjegy továbbra is a szövetkezeti vagyon részének minősül az általa felhívott jogszabályi rendelkezések szerint. Utalt arra is, hogy az átmeneti törvény általános szabályokkal kapcsolatos részletes indokolása is kifejti, hogy "nem korlátozható a vagyonnevesítés csupán a korábbi jogszabályok alapján elhatározott vagyonnevesítésen felüli vagyonra, mert a törvény a teljes vagyonnevesítést írja elő". Egyértelműen megállapítható tehát az, hogy az alperes törvénysértően járt el, amikor a vagyonnevesítés során figyelmen kívül hagyta a korábbi jogszabályok alapján felosztott vagyont. Nem értett egyet viszont az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, amely szerint az átmeneti törvény 10. §-ának (1) bekezdése szerinti nevesítési elveknél vagyoni hozzájárulásként a bevitt földet is figyelembe kell venni. Álláspontja szerint az 1992. évi II. törvény különös szabályai (13. §-26. §) erre nem adnak lehetőséget. Ebből következően elfogadta a másodfokú bíróság azt az alperesi fellebbezési érvelést, hogy a föld bevitelét a vagyonnevesítés során - az üzletrész megállapításánál - vagyoni hozzájárulásként nem lehet értékelni, csak az egyéb vagyontárgyak minősülnek e szempontból vagyoni hozzájárulásnak.
A hivatkozott számú közgyűlési határozat kapcsán kiemelte a másodfokú bíróság azt is, hogy a határozat törvénybe ütköző abból az okból is, mert az üzletrész mértékének megállapításánál csak az aktív tagságban töltött éveket engedte figyelembe venni. Az 1992. évi VI. törvénnyel módosított átmeneti törvény 10. §-ának (1) bekezdése ugyanis a tagsági viszony időtartamával kapcsolatban semmilyen megszorító rendelkezést nem tartalmaz. Ebből adódóan a szövetkezet sem szűkítheti azt semmilyen vonatkozásban, mint ahogyan erre a törvény indokolása is utal.
Helytállónak tekintette viszont az alperes fellebbezését a 7/1992. számú határozat vonatkozásában. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a határozat meghozatalakor jogszerűen járt el, mert a törvény 9. §-a (1) bekezdésének a helyes értelmezéséből az következik, hogy nem az egyes tagoknak járó üzletrészt kell csökkenteni a részükre kötelezően juttatott részjegy értékével, hanem az üzletrész tőkeegészét.
A másodfokú határozat ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. A kérelmük arra irányult, hogy a terhükre hozott megváltoztató másodfokú ítéleti rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság helyezze hatályon kívül, és ebben a körben hagyja helyben az elsőfokú bíróság ítéletét. A felülvizsgálati kérelmüket arra alapították, hogy a hivatkozott részében az elsőfokú bíróság értelmezte helyesen a jogszabályokat, ezért a másodfokú bíróság ettől eltérő határozata törvénysértő.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó másodfokú ítéleti rendelkezés ellen. Egyidejűleg a felperesek felülvizsgálati kérelme alaptalanságára tekintettel az általuk támadott ítéleti rendelkezések hatályban tartását kérte. Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelme részletes jogi indokait a felülvizsgálati tárgyaláson 7/A/1. alatt csatolt beadványában terjesztette elő.
A felperesek a csatlakozó felülvizsgálati kérelemre tett észrevételükben az alperes által sérelmezett másodfokú ítéleti rendelkezések hatályban tartását kérték.
A felülvizsgálati kérelmek az alábbiak szerint nem alaposak.
A felperesek felülvizsgálati kérelmének érdemi része a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azért alaptalan, mert a 7/1992. (IV. 16.) számú közgyűlési határozat jogszerű voltát a másodfokú bíróság helyesen állapította meg a vonatkozó jogszabályi rendelkezés megfelelő értelmezésével. A felperesek említett kereseti kérelmének az elutasítása tehát nem minősül törvénysértőnek. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kielégítő magyarázatát adta annak, miért nem kerülhet sor arra, hogy a részjegyjuttatások az üzletrészek terhére történjenek. A jogszabályból egyértelműen következik az is, hogy a közgyűlés részjegyjuttatásról szóló elhatározásának értelemszerűen meg kell előznie az üzletrészek mértékének a meghatározását, ugyanis az üzletrészek mértékének a meghatározásánál a részjegyjuttatásra fordított vagyoni értéket figyelmen kívül kell hagynia.
A 6/1992. (IV. 16.) számú közgyűlési határozat tekintetében a Legfelsőbb Bíróság mindkétfokú bíróság döntését - érdemét tekintve - jogszerűnek találta. A közgyűlési határozatnak a jogszerűsége szempontjából elsődlegesen azt kellett vizsgálni: helyesen értelmezte-e az alperesi közgyűlés a határozata meghozatalakor az 1992. évi II. törvény 3. §-ának (1) bekezdését. Ez a törvényi rendelkezés határozza meg ugyanis a vagyonnevesítéskor figyelembe veendő vagyon tartalmát. Ennek a jogszabályi rendelkezésnek szigorú értelmezése csak az lehet, hogy a termelőszövetkezetnek mindaz a vagyona felosztásra kerül, ami a termőföldvagyon és a részjegytőke értékének levonása után fennmarad. Ebből a rendelkezésből az a következtetés is levonható, hogy ha a szövetkezet a korábbi jogszabályok alapján vagyonjegyet vagy szövetkezeti vagyonrészt megtestesítő értékpapírt adott, ezek az értékpapírok is, illetve vagyonjegyek is a szövetkezet vagyonának minősülnek. Ezzel összhangban csak úgy értelmezhető a törvény 11. §-ának (1) bekezdése, hogy a szövetkezeti üzletrész értékének megállapításánál ezeket a vagyonjegyeket, illetve értékpapírokat is ugyanúgy figyelembe kell venni, mint bármely más vagyoni értéket, mert ezeknek az együttes (összevont) értéke határozza meg a felosztható vagyon egészét. Ezeknek a vagyonoknak az egységes kezelését erősíti meg az a szabály is, hogy a vagyonjegyet és más értékpapírt egyidejűleg be kell vonni. Az előzőekben kiemeltek mindenképpen indokolttá és jogszerűvé tették a közgyűlési határozat hatályon kívül helyezését. Ebből az okból az alperes eredménnyel nem hivatkozhat arra, hogy a másodfokú határozatnak a közgyűlési határozat hatályon kívül helyezését elrendelő elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezése törvénysértő lenne, ezért az ügy érdemére vonatkozó felülvizsgálati kérelmének a Legfelsőbb Bíróság nem adhatott helyt.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel az eredménytelen felülvizsgálati, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadott másodfokú határozatot a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati kérelmek egyike sem vezetett eredményre, a Pp. 275/B. §-a alapján irányadó 81. § (1) bekezdése szerint rendelkezett úgy a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felek mindegyike a saját költségét köteles viselni. (Pfv. I. 21 073/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás