PK BH 1994/191
PK BH 1994/191
1994.04.01.
Ha a bíróság a kárpótlás iránt indított pert hatáskör hiánya miatt megszünteti, a keresetlevelet át kell tennie az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz [1992. évi XXXII. tv., Ptk. 339. §, 349. §, Be. 384. §, Pp. 129. § (1) bek., 130. § (1) bek. b) pont, 157. § a) pont, 158. § (2) bek.].
A bíróság jogerős ítéletével a felperest izgatás bűntette miatt 10 hónapi végrehajtható szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság határozatával megállapította, hogy a jogerős ítélet törvénysértő, azt hatályon kívül helyezte, és a felperest az ellene emelt izgatás bűntette miatti vád alól felmentette. A felperes a városi bírósághoz benyújtott kérelmében a Be. 384. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával - összegszerű megjelölés nélkül - kártalanítási eljárás megindítását kérte. A büntetőbíróság 1992. május 5-én hiánypótlásra hívta fel a felperest, aki annak 1992. június 10-én eleget tett, és 487 500 forint kártalanítást kért. A városi bíróság jogerőre emelkedett végzésével a felperes javára 107 190 forint kártalanítást állapított meg azzal, hogy kártalanításra vagy kártérítésre irányuló igényét egyéb törvényes útra utasította.
A felperes a városi bírósághoz benyújtott keresetében 2 598 515 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A városi bíróság hiánypótlásra hívta fel a felperest, majd a keresetlevelet a megyei bírósághoz tette át. Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette. Jogi álláspontja szerint a büntetőbíróság a Be. 384. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperesnek a szabadságvesztésért járó kártalanítási igényét bírálta el, az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kártalanításáról szóló 1992. évi XXXII. törvény alapján. E törvényből következik, hogy a jogtalan elítélések vonatkozásában a jogalkotó mellőzni kívánta a Polgári törvénykönyv 339. és 349. §-a alapján igényelhető kártérítés érvényesítésének lehetőségét. A kárpótlási törvény ugyanis a specialitás viszonyában áll a Ptk.-nak a kártérítésre vonatkozó rendelkezéseivel. Ezért a felperes igényének elbírálására a polgári bíróságnak nincsen hatásköre, így a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. Miután ez elmaradt, az elsőfokú bíróság a Pp. 130. §-ának (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel, a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a pert szüntette meg.
A végzés ellen a felperes fellebbezett, kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak az ügy érdemi tárgyalására utasítását. Arra hivatkozott, hogy kártérítési-kártalanítási igényét az Alkotmánybíróság 66/1991. (X. 21.) AB határozatának megfelelően még az 1992. évi XXXII. tv. 1992. július 2-i hatálybalépését megelőzően, 1991. szeptember 12-én terjesztette elő. Ekkor az Alkotmánybíróság határozata szerint nem volt akadálya a Be. szerinti kártalanítási igény és a Ptk. szerinti kártérítési igény egymástól független érvényesítésének. A kártalanítása ügyében eljáró büntetőbíróságnak a kártalanítást meghaladó igényt a Be. 56. §-ára figyelemmel, a Pp. 129. §-ának (1) bekezdése alapján át kellett volna tennie az időközben hatályba lépett kárpótlási törvény szerint a Kárpótlási Hivatalhoz. Miután ez nem történt meg, az ottani igény érvényesítésével elkésett, ezért alkotmányos jogai szenvednének csorbát, amennyiben polgári bíróság előtt kártérítési követelését sem érvényesíthetné.
Az alperes az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte, hivatkozva arra, hogy az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatának megfelelően döntött az ügyben.
A fellebbezés az alábbi okok miatt alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes 1989. október 23-át megelőzően, mint a szabadságától politikai okból jogtalanul megfosztott személy, az 1992. évi XXXII. törvény alapján a törvényben meghatározott kárpótlásra tarthat igényt. E kárpótlási igény elbírálására a törvény 14. §-ában meghatározott közigazgatási szerveknek van hatásköre. Miután a felperest ért sérelemmel kapcsolatos kárpótlási igény a Ptk. 339., 349. §-a szerinti szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti igényként nem érvényesíthető, a kereset elbírálására a polgári bíróságnak nincsen hatásköre. Ezért a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással, helytállóan szüntette meg a pert az elsőfokú bíróság.
A felperes fellebbezésében írtakkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság arra mutat rá, hogy a kereset, amelynek tárgyában a fellebbezéssel támadott végzés született, a felperes 1969. évi büntető elítélésével kapcsolatosan bekövetkezett kár megtérítésére irányult. Ezen igény elbírálása szempontjából a fellebbezésben felhozott és a kártalanítási büntetőeljárás során az eljáró bíróság tevékenységére vonatkozó tényelőadások, a bíróság esetleges késlekedése vagy az igény áttételével kapcsolatos mulasztása a fellebbezés érdemi elbírálása szempontjából közömbös.
Mindezekből megállapítható, hogy a felperes keresete tartalma szerint kárpótlás iránti kérelemnek felel meg. Ennek elbírálására az 1992. évi XXXII. tv. 14. §-ának a) pontja alapján az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnak van hatásköre. A Pp. 158. §-ának (2) bekezdése értelmében a pernek hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt való megszüntetése esetében a 129. § megfelelően irányadó. A Pp. 129. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az ügy más hatóság hatáskörébe tartozik, az elnök elrendeli a keresetlevelének ehhez a hatósághoz való áttételét. A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta, egyben intézkedett a keresetlevélnek az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz való áttételéről azzal, hogy a felperes igényérvényesítésének időpontja 1992. november 3. napja, amikor is a keresetlevél a bírósághoz megérkezett. Az áttételt az elsőfokú bíróságnak kell foganatosítani. (Legf. Bír. Pf. IV. 22 755/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás