PK BH 1994/193
PK BH 1994/193
1994.04.01.
A volt házastárs és a jogutód gyermek közötti jogvita minősítése az anyagi jogerő szempontjából, különös tekintettel az örökhagyó által tett jognyilatkozat és a vagyonszerzéssel kapcsolatos körülmények összefüggéseire [Pp. 229. § (1) bek., 130. § (1) bek. d) pont, 157. § a) pont, Csjté. 8. §].
A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélettel lezárt per felperese a végintézkedés hátrahagyása nélkül 1980. november 21. napján elhunyt dr. Cs. L. túlélő házastársa, aki az örökhagyóval 1972. december 18-án kötött házasságot, és életközösségük az örökhagyó haláláig állott fenn. Az I. r. alperes az örökhagyó egyetlen gyermeke, egyben törvényes örököse, 1970. április 13-án született, és huzamos ideje külföldön élt. A per megindulásakor II. r. alperesként perben állott az örökhagyó édesanyja, mint haszonélvező, aki a per folyamán elhunyt.
Az örökhagyó hagyatékához tartozott - egyebek között - egy belterületi házas ingatlan, mely az ingatlan-nyilvántartás szerint az örökhagyó kizárólagos tulajdonában állott, a II. r. alperes szerződésen alapuló haszonélvezeti jogával terhelten. A közjegyzői eljárásban a felperes és az I. r. alperes (a továbbiakban: alperes) között az ingatlannal kapcsolatban hagyatéki vita merült fel.
Az 1980. október 29. napjára keltezett írásbeli "Nyilatkozat" az örökhagyó részéről olyan rendelkezést tartalmazott, mely szerint az akkor már súlyosan beteg örökhagyó az ingatlanra nézve a felperessel fennállott házasságára tekintettel az ingatlan vagyonközösségi jellegét elismerte, és hozzájárult ahhoz, hogy az ingatlan 1/2 illetőségét az ingatlan-nyilvántartásba a felperes javára bejegyezzék. A bejegyzés ennek megfelelően 1981. március 19. napján megtörtént.
A felek peres vitája 1982. január 21-én a jelen per alperese által előterjesztett keresettel indult meg, melyben az akkor még kiskorú törvényes örökös az 1980. október 29. napjára keltezett jognyilatkozat érvénytelenségének a megállapítását kérte. Keresetét arra alapította, hogy az ingatlant az örökhagyó kisajátítási kártalanítás címén felvett különvagyonának felhasználásával szerezte, ezért a jognyilatkozat tartalmilag az örökhagyó részéről a házastársa részére szóló ajándékozást tartalmazott, erre tekintettel pedig a magánokirat alaki kellékeinek megfelelő nyilatkozat az 1952. évi 23. tvr. (Csjté.) 8. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint érvénytelen.
A túlélő házastárs ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, állította, hogy a vételhez különvagyonával az örökhagyóval lényegében azonos mértékben járult hozzá, így nyilatkozatával volt férje az ő tényleges különvagyoni igényét ismerte el.
Az ügyben kijelölés alapján eljárt városi bíróság ítéletével megállapította, hogy a vitatott jognyilatkozat érvénytelen. Az elsőfokú ítéletet a megyei bíróság ítéletével érdemi részében helybenhagyta. Az eljárt bíróságok teljes körű bizonyítást folytattak le az örökhagyónak és házastársának az adásvételi szerződés megkötéskori jövedelmi, vagyoni viszonyaira, a rendelkezésükre álló közös- és különvagyonokra, majd a tanúvallomásoknak, okiratoknak, valamint a jognyilatkozat szövegezésének összevetése után jutottak arra a következtetésre, hogy az ingatlan megvétele az örökhagyó különvagyonából, a felperes hozzájárulása nélkül történt. Az így megállapított tényállás alapulvételével indokolták meg döntésüket azzal, hogy a jognyilatkozat Ptk. 207. §-a (1) bekezdése szerinti helyes értelmezésének megfelelően az örökhagyó nem az ingatlan tényleges közös vagyoni jellegét ismerte el, a nyilatkozat valódi tartalma ajándékozás volt, ez pedig a Csjté. 8. §-a folytán - közokirati forma hiányában - érvénytelen.
A felülvizsgálati eljárás alapját képező pert a házastárs indította. Elsődleges kereseti kérelme arra irányult, hogy a bíróság az ingatlanon fennálló tulajdonjogát a szerzésben való közreműködés alapján 1/2 tulajdoni illetőség erejéig állapítsa meg, bizonyítási indítványában pedig a korábbi peres iratok beszerzését kérte. Másodlagos kereseti kérelmében az életközösség alatt, illetőleg az örökhagyó halála után végzett értéknövelő beruházások figyelembevételével ráépítés és házastársi közös vagyon címén kérte annak megállapítását, hogy az ingatlan 1/3 részének tulajdonjogát megszerezte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével az ügyben hozott elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes elsődleges kereseti kérelmének helyt adott. Megállapította, hogy a perbeli ingatlannak az örökhagyó nevén álló (a korábbi jogerős ítélet szerint visszajegyzett) tulajdoni illetőségből a felperes 1/2 tulajdoni illetőséget házastársi vagyonközösség jogcímén tulajdonul megszerzett. Döntését kizárólag a korábbi, a jognyilatkozat érvénytelenségének megállapítása iránt folyamatban volt per adatainak eltérő mérlegelésére alapította, indokolásában azonban nem tért ki az alperesnek a per során mindvégig fenntartott és az első fokú bíróság által is elfogadott arra a védekezésére, hogy a felperes közös szerzésre alapított jogszerzése tárgyában a bíróság az említett perben jogerős ítéletet hozott.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, melyben elsősorban arra hivatkozott, hogy a Pp. 229. §-ának (1) bekezdésében írt anyagi jogerő folytán a jelen perben a felperes elsődleges kereseti kérelmének ismételt elbírálása jogszabályba ütközött.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 229. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő).
A jognyilatkozat érvénytelenségének megállapítása iránti perben a felek közötti jogvita alapkérdése - mely a jognyilatkozat érvényességét vagy érvénytelenségét egymagában meghatározta - az volt, hogy a felperes az ingatlan megvételéhez közös vagy különvagyonával hozzájárult-e, és ennek eredményeként az ingatlanon, ingatlan-nyilvántartáson (telekkönyvön) kívüli, 1/2 arányú tulajdonjogot szerzett-e. Ebben a perben az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárásban feltárt adatok alapján ezt vizsgálták, majd a jognyilatkozat érvénytelenségének megállapításával együtt a jogerős ítélet állást foglalt abban a kérdésben is, hogy az ingatlan tulajdonjogának szerződéssel történt megszerzésekor a felperes a vételárhoz sem közös, sem különvagyonával nem járult hozzá, a vétel az örökhagyó különvagyonából történt. Így, bár formailag a felek közötti per tárgyaként a jognyilatkozat érvényessége volt megjelölve, valójában érdemben az a vagyonközösségi vita állott fenn, hogy a házasság fennállása alatt szerzett ingatlan milyen anyagi erőforrásból került megvételre, és ehhez képest a házasfelek milyen mértékű tulajdont szereztek azon. A volt házastárs és a gyermek (mint jogutód) közötti perben az érdemi vita erre szorítkozott, és ebben a körben tettek a felek bizonyítási indítványokat és érdemi nyilatkozatokat. A vagyoni hozzájárulás mértéke volt tehát a per tárgya, az ingatlan ki általi szerzése, s csak annak eredményeként jelentkezett a jognyilatkozat érvényes vagy érvénytelen volta.
A jelen per ugyanazon felek között volt folyamatban, ténybeli alapja azonos volt, s ugyanazon jog iránt folyt. A felperes a perben ugyanis ismét azt kívánta bizonyítani - az előző perben felvett bizonyítás anyagával -, hogy az ingatlan vételéhez anyagilag hozzájárult, s így azt férjével közösen szerezték. Ezt azonban már az előző perben hozott jogerős ítélet eldöntötte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsődleges kereseti kérelem tárgyában a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja, illetve a 130. §-a (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásával megszüntette. A másodlagos kereseti kérelem - az életközösség alatti, de a szerzést követő értéknövelő beruházásokkal, ráépítéssel történő tulajdonszerzés elbírálásának a fent részletezett anyagi jogerő nem akadálya, ebben a körben azonban a rendelkezésre álló adatok igen hiányosak. A Legfelsőbb Bíróság ezért az új eljárás lefolytatására az elsőfokú bíróságot utasította azzal, hogy az elbírálásnál a jogutódlástól függetlenül a házastársi vagyonközösség szabályait kell alkalmazni. (Legf. Bír. Pfv. II. 21 146/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás