PK BH 1994/196
PK BH 1994/196
1994.04.01.
A bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése megalapozza a felülvizsgálati kérelmet [Pp. 270. § (1) bek., 206. § (1) bek., Ptk. 315. §, 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 534. §, 1952. évi 9. tvr. 5. §].
A felperes az OTP alperes egyik fiókjánál K. I.-né megnevezésű 5000 forint értékű gépkocsinyeremény-takarékbetétkönyvet váltott. A betétkövetelés visszafizetése végett 9 évvel később felkereste a betétkönyvet kiállító OTP-fiókot, ahol az ügyintéző tájékoztatta: a betétkövetelés nem fizethető vissza, mert azt 3 évvel korábban K. I.-né G. E. csongrádi lakos részére már visszafizették. Ennek az volt az előzménye, hogy K. I.-né G. E. bejelentésére a betétkönyvre a közjegyző megindította a megsemmisítési eljárást, majd azt semmissé nyilvánította. A felperes állította, hogy az említett számú betétkönyv mindvégig az ő birtokában volt, annak az adatait az alperes alkalmazottjától - a banktitok megsértésével - tudta meg K. I.-né G. E. Mivel az alperes alkalmazottjának magatartása tette lehetővé K. I.-né G. E. részére a megsemmisítési eljárás megindítását, majd a betétkönyv megsemmisítését, e magatartásért az alperes felelős. Keresetében ezért annak megállapítását kérte, hogy az alperes a betétkönyvet, mint élő betétet vegye nyilvántartásba, illetőleg hogy a megsemmisítési eljárás vele szemben hatálytalan.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a betétkönyv élő betétként való kezelése és a megsemmisítési eljárás relatív hatálytalanságának megállapítására irányuló kereseti kérelmeket elutasította. Tényként megállapította azonban, hogy K. I.-né G. E. jóhiszeműen ugyan, de jogosulatlanul jutott a saját nevétől különböző névre kiállított - bemutatóra szóló - betétkönyv megsemmisítéséhez szükséges adatok birtokába. Az OTP alkalmazottja ugyanis az 1989. évi 2. tvr. 6. §-ának (1) bekezdése szerinti titoktartási kötelezettségét megsértette, e magatartásával a felperesnek kárt okozott, ezért az alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni a felperesnek a betét névértékértek megfelelő kárát és annak a nyereménysorsolásból való kizárástól számított kamatát.
Az elsőfokú bíróság ítéletének az 5000 forint és járulékai megfizetésére kötelező rendelkezés ellen az alperes, míg a megsemmisítési eljárás relatív hatálytalanságának megállapítására irányuló kereseti kérelem elutasítása ellen a felperes fellebbezett. A felperes egyben felemelte a keresetét: az 5000 forint betéti összeg, valamint 500 000 forint általános kártérítés és ezek 1992. február 1-jétől járó évi 20%-os kamata megfizetésére is kérte az alperes kötelezését.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, és a keresetet - értelemszerűen a másodfokú eljárásban felemelt keresetet is - elutasította. A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredményeként a tényállást kiegészítette, illetőleg módosította; ennek alapján nem látta bizonyítottnak, hogy az alperes alkalmazottja megsértette volna az 1989. évi 2. tvr. 6. §-ának (1) bekezdésében előírt titoktartási kötelezettségét, és ezzel okozta volna a felperes kárát. Utalt még arra, hogy e tvr 7. §-a értelmében a bemutatóra szóló takarékbetétkönyv a tulajdonjogot egyébként sem bizonyítja, és a felperes károsodása sem állapítható meg.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással a felperes kérte. Megítélése szerint a bíróság jogerős ítéletében iratellenesen és a bizonyítékok téves mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy az alperes alkalmazottjának banktitok sértése és a felperes ezzel okozott összefüggésben álló károsodása nem állapítható meg.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásainak és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelése körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a lefolytatott bizonyítás adatainak szembeállítására, újabb összehasonlítására. Vizsgálhatja azonban a Legfelsőbb Bíróság azt, hogy a mérlegelés eredményét meghatározó indokok tarthatók-e, nincs-e bennük nyilvánvalóan helytelen következtetés.
Az adott esetben megállapítható, hogy a megyei bíróság a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy az alperes alkalmazottjának a felperes betétkönyvéről való adatközlése nem állapítható meg. A felperes által 1982-ben váltott gépkocsinyeremény-takarékbetétkönyv a váltása óta mindvégig a felperes birtokában volt, és jelenleg is a birtokában van. Ennek az ellenkezőjét a perben senki sem állította. A felperes birtokában lévő betétkönyvnek a számát K. I. és a felesége G. E. ismerte. Ennek hiányában pedig a felperes betétkönyvének az adatai csak úgy juthattak K. I.-né G. E. tudomására, ahogyan ő azt állítja: az alperes alkalmazottja közölte vele. Ha ugyanis igaz lenne K. I.-nek - az egyébként meglehetősen bizonytalan és ellentmondásos - tanúvallomása, miszerint lehetséges, hogy a betétkönyvek sorszámát megjelölte: "ami le volt írva", akkor is az csupán az általuk váltott, tehát saját betétkönyveik számát jelenthette, amelyek nyilvánvalóan nem egyezhettek meg a felperes betétkönyvének számával. Ha pedig az elveszett betétkönyvei sorszámát K. I. vagy a felesége G. E. ismerte, és közölte az alperes alkalmazottjával, ezekre a betétkönyvekre indult volna a megsemmisítési eljárás, és nem következhetett volna be az a helyzet, hogy a felperes által azonos néven, de más számon nyilvántartott betétkönyvet semmisítsen meg a közjegyző. A bizonyítékok egybevetéséből, azok összességükben való értékelésükből tehát egyértelműen megállapítható, hogy a felperes betétkönyvének adatait az alperes alkalmazottja közölte K. I.-ékkel. Mindez 1986 novemberében volt, ezért a továbbiakban azt kellett vizsgálni, hogy az alperes alkalmazottjának ez a magatartása az akkor hatályos, a takarékbetétekről és takarékbetétesek jogairól szóló 1952. évi 9. tvr. értelmében tiltott volt-e. E tvr. 5. §-ának (1) és (2) bekezdéséből következően a szolgálatititok-sértés - összhangban a Ptk. 534. §-ával - megállapítható.
Mivel azonban a megsemmisítési eljárás megindítására és a betétkönyv semmissé nyilvánítására az alperes alkalmazottjának szolgálatititok-sértése adott lehetőséget, az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel - utalással a Ptk. 315. §-ára és 348. §-ának (1) bekezdésére - a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll.
Alaptalan a felperes általános kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelme. A perben semmi bizonyíték nem támasztja alá, hogy a felperes a nyereménybetétkönyvével a megsemmisítési eljárás hiányában gépkocsit nyert volna. E körben a jogerős ítélet helyesen utasította el a felperes felemelt keresetét, ennek megváltoztatására nincs alap. (Legf. Bír. Pfv. III. 20 716/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás