PK BH 1994/198
PK BH 1994/198
1994.04.01.
Egyetemleges kötelezettség esetén a végrehajtást kérő bármelyik kötelezettel szemben a teljes követelés behajtása végett is kérheti a végrehajtás elrendelését [1994. évi LIII. tv. 15—19. §, 211—212. §, 224. §].
Az elsőfokú bíróság végzésével elutasította a III. rendű alperesnek a végrehajtási lap visszavonására irányuló kérelmét. A bíróság a határozatát arra alapította, hogy a jogosult választhat az egyetemleges kötelezettek közül: kivel vagy kikkel szemben kéri a végrehajtás elrendelését. Az, hogy a felperes a jelen esetben a II. rendű alperessel szemben végrehajtási eljárást nem kezdeményezett, nem teszi megállapíthatóvá, hogy az 1979. évi 18. tvr. 10-13. §-ának megsértésével állították ki a végrehajtási lapot, ezért nincs jogi alapja a végrehajtási lap visszavonásának.
A végzés ellen a III. rendű alperes fellebbezett. Kérte - a végzés megváltoztatásával - a kiállított végrehajtási lap visszavonásának az elrendelését.
A III. rendű alperes fellebbezésére sem a felperes, sem a pertársai nem tettek észrevételt.
A fellebbezés nem alapos.
A III. rendű alperes a fellebbezésében is azt a körülményt kifogásolja, hogy a végrehajtási lapon nem tüntették fel azt a tényt, amely szerint a végrehajtást kérő által követelt összeg tekintetében a megnevezett alpereseken, mint adósokon kívül a II. rendű alperes is kötelezettnek minősül. Az 1979. évi 18. tvr. (Vht.) 10-13. §-a határozza meg azokat a követelményeket, amelyeknek megsértése esetén valóban sor kerülhet a végrehajtási lap visszavonására, a Vht. 21. §-a alapján. Nem vitatható az a tény, hogy a végrehajtási lapon nem tüntették fel a jogerős marasztaló ítélet szerinti egyetemleges kötelezettek közül K. M.-né II. rendű alperes nevét. Az ebből eredő hiányosság azonban nem olyan, amely az adóstársakkal szembeni végrehajtás elrendelését bármilyen módon befolyásolhatná. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság a határozata indokolásában arra: az egyetemleges kötelezettség jogkövetkezménye az, hogy a végrehajtást kérő bármelyik kötelezettel szemben a teljes követelés behajtása végett is kérheti a végrehajtás elrendelését. Az adóstársak ezért eredménnyel nem hivatkozhatnak arra, hogy bármelyikük mellőzése esetén a többiekkel szemben a végrehajtás nem volna elrendelhető, a végrehajtási cselekmények nem foganatosíthatók. Az a rendelkezés, hogy a végrehajtási lapon fel kell tüntetni a marasztaló ítélet szerinti egyetemleges adóstársakat, a 14/1979. (IX. 17.) IM rendeletnek a Vht. 11. §-ához kapcsolódó 3. §-a f) pontjában nyert szabályozást. Ennek a szabálynak a megszegése nem érinti a végrehajtás elrendelhetőségét és foganatosítását. Ez a hiányosság bármikor pótolható a Vht. 114. §-a szerint, a Pp. általános szabályainak alkalmazásával. A fentiekben kiemeltekre tekintettel az érdemben helytálló határozatot a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-a szerint irányadó 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. I. 21. 800/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás