BK BH 1994/2
BK BH 1994/2
1994.01.01.
A próbára bocsátással befejezett ügyben elbírált cselekmény ítélt dolog, amely irányadó a próbára bocsátást megszüntető bíróság számára abban az esetben is, ha az időközben hatályba lépett új törvény szerint a próbára bocsátás alapjául szolgált cselekmény már nem bűncselekmény [Btk. 2. §, 73. §, 316. § (4) bek. b) pont, 355. § (2) bek. c) pont, 1993. évi XVII. törvény 87. § g) pont]
A megyei bíróság katonai tanácsa a határőr vádlottat elöljáró ellen parancs iránti engedetlenséggel együtt elkövetett erőszak bűntette és lopás bűntette miatt - halmazati büntetésül - 8 hónapi fogházbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását fegyelmező zászlóaljban rendelte el, egyben a városi bíróság végzésével alkalmazott próbára bocsátást megszüntette.
A tényállás szerint a vádlottat a városi bíróság az 1992. július 16-án jogerőre emelkedett végzésével lopás bűntette miatt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. Ennek alapjául az a cselekmény szolgált, hogy a vádlott a katonai szolgálatra történt bevonulása előtt társával 1992. február 13-án éjfél körüli időben, szórakozást és italozást követően ittas állapotban, ajtóberúgás módszerével behatolt a zöldségüzletbe, ahonnan 2 karton, összesen 42 kg banánt tulajdonított el, amelynek értéke 4200 forint volt, és jelentős része a lefoglalással megtérült.
A katonai bűncselekmény tényállása szerint a határőr vádlott 1992. december 4-én 13 órától 5-én 13 óráig 24 órás gondnoki szolgálatba volt vezényelve. A szolgálat megkezdése előtti eligazításon nem a szabályzatban előírt málhazsákkal, hanem kimenő táskával jelent meg. Az eligazítás megkezdése előtt az ügyeletes határőr előzetesen ellenőrzést végzett, és észlelve a vádlott szabálytalan felszerelését, ezt kifogásolta. Emiatt a vádlott és az ügyeletes között szóváltás alakult ki. Ennek során a vádlott közölte, hogy a málhazsákját ellopták, azzal nem rendelkezik, és ezért nem tud az előírásoknak megfelelően szolgálatra jelentkezni. Ekkor az ügyeletes határőr megkérte F. T. határőrt, hogy a málhazsákját adja kölcsön a vádlottnak, és felszólította a vádlottat, hogy menjen F. T. határőr körletébe, tőle vegye át a málhazsákot, és úgy jelenjen meg az eligazításon. A vádlott az alegység-ügyeletes utasítására közölte, nem megy sehova, neki nem parancsol, majd ezt követően az alegység-ügyeletesre támadt, a ruházatát, illetőleg a nyakát megragadta, és őt a falhoz nyomta. A vádlott cselekményének a közvetlen közelben tartózkodók vetettek véget.
A védő a másodfokú tárgyaláson azt a jogi álláspontot fejtette ki, hogy a próbára bocsátással elbírált vagyon elleni cselekmény az 1993. évi XVII. törvény értelmében már csak szabálysértés. Kérte ennek megállapítását, és erre is tekintettel, a vádlottal szemben a kiszabott szabadságvesztésnek a Btk. 89. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával próbaidőre való felfüggesztését.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a próbára bocsátás alapjául szolgáló lopás bűntette minősítésének a megváltoztatását célzó védői okfejtéssel. Az elsőfokú bíróság törvényesen járt el ugyan, amikor a Be. 374. §-ára figyelemmel a próbára bocsátás hatálya alatt elkövetett katonai bűncselekményhez egyesítette a lopás bűntette miatt próbára bocsátással végződött ügyet.
Az 1993. évi XVII. törvénynek az értékhatárokat módosító rendelkezése ugyanis nem érinti a próbára bocsátással befejezett határozatot, még akkor sem, ha ez a cselekmény az említett törvény 87. §-ának g) pontjában írt rendelkezés folytán ma már a szabálysértési értékre a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás vétségének [Btk. 316. § (2) bek. d) pont] minősülne.
A Btk. 2. §-ának az a rendelkezése, amely szerint, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntetőtörvény értelmében a cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el, a próbára bocsátással befejezett ügyekben nem vehető figyelembe. A végzés alapjául szolgáló bűncselekmény nem lehet a bizonyítás tárgya, sem a tényállás, sem a büntethetőség, sem a bűnösség, sem pedig a cselekmény minősítése kérdésében, mert a büntetőjogi felelősségrevonás e fő kérdéseinek megállapítása a próbára bocsátást elrendelő bíróság feladata volt, és a cselekményt ez a bíróság elbírálta, csupán a büntetés kiszabását mellőzte. Ez a döntés a próbára bocsátás eredményességét vizsgáló bíróság számára ítélt dolog, azt felül nem vizsgálhatja, meg nem változtathatja, még akkor sem, ha az egyesítés folytán büntetés kiszabása válik szükségessé. Ezért nem helytálló a védő ezzel ellentétes jogi álláspontja.
A katonai tanács törvényesen állapította meg tehát a vádlott bűnösségét a lopás bűntettében [Btk. 316. § (4) bek. b) pont] helyesen rögzítette az ezzel kapcsolatos tényállást, és törvényesen szabott ki a vádlottal szemben halmazati büntetést.
Az elsőfokú bíróság az alanyi és tárgyi enyhítő és súlyosító tényezőket maradéktalanul felsorolta, és súlyuknak megfelelően értékelte, ezért az általa kiszabott fogházbüntetés arányában áll a megállapított cselekmények tárgyi súlyával. Figyelemmel azonban arra, hogy a vádlott leszerelt, a jelentős súllyal jelentkező speciális katonai bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása ma már nem indokolt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fogházbüntetés végrehajtását a Btk. 89. §-ának (1) bekezdése alapján felfüggesztette, mert a büntetési célt ezáltal is biztosítottnak látta. Az 1993. évi XVII. törvény 32. §-a hatályon kívül helyezte a fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtásra vonatkozó rendelkezést, ezért ennek megállapítását a Legfelsőbb Bíróság mellőzte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, egyéb vonatkozásban pedig azt helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 1209/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás