GK BH 1994/209
GK BH 1994/209
1994.04.01.
Az alperes viszontkeresetének idézés kibocsátása nélkül történt elutasítása akkor is megalapozott, ha az alperes a tárgyalás berekesztése előtti figyelmeztetés alapján a bizonyítás kiegészítését kérte, viszontkeresetét azonban csak a tárgyalás berekesztése és a határozat kihirdetése között terjesztette elő [Pp. 130. § (1) bek. h) pont, 145. § (1) és (2) bek., 147. § (2) bek., 218. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésében az alperes viszontkeresetét a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította, mert azt a tárgyalás berekesztése után terjesztette elő [Pp. 147. § (2) bekezdés].
A végzés ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, abban annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogi képviselője nem értékelte nyilatkozatának megtétele előtt az eljáró bírónak a tárgyalás berekesztésére vonatkozó figyelemfelhívását. Az általa szükségesnek vélt bizonyítási indítványt tette meg, amely után az eljáró bíró nem hívta fel érdemi nyilatkozat megtételére.
A fellebbezés alaptalan.
A Pp. 145. §-ának (1) bekezdése alapján, ha a per vagy valamely külön döntésre alkalmas kérdés a határozathozatalra megérett, az elnök a tárgyalást berekeszti. A § (2) bekezdése azt tartalmazza, hogy a tárgyalás berekesztése előtt az elnök köteles a feleket erre figyelmeztetni, és megkérdezni, hogy kívánnak-e még valamit előadni. A per adataiból megállapíthatóan az előzőekben idézettek teljesítése megtörtént, mert az elsőfokú bíróság által az 1993. január 22-én tartott tárgyaláson - a 12. sorszám alatt felvett jegyzőkönyv 8. oldalának hetedik bekezdésében foglaltak szerint - az eljáró bíró felhívta a felek figyelmét, hogy a tárgyalást határozathozatal végett be kívánja rekeszteni, ezért nyilatkozataikat tegyék meg. Ezt követően a felperes nyilatkozott, hogy bizonyítási indítványa nincsen, érdemi határozat meghozatalát kérte. Az alperes ugyancsak nyilatkozott, amely szerint a bizonyítás kiegészítése érdekében újabb tanúk meghallgatását, továbbá a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának a megkeresését indítványozta. Az említett bizonyítási indítvány előterjesztése nem eredményezi az eljáró bírónak a tárgyalás berekesztésére történő újabb figyelmeztetési kötelezettségét.
Az elsőfokú bíróság a tárgyalás napján végzést hozott, amelyben határozathirdetésre 1993. január 29. napjának 8, 45 percét tűzte ki; erre a feleket szóban idézte azzal a figyelmeztetéssel, hogy a tárgyaláson megjelenniük nem kell. Az elsőfokú bíróság 1993. január 25-én meghozta és írásba foglalta ítéletét [Pp. 218. §-ának (1) bekezdése], amelynek az indokolási része külön kitér a további bizonyítási eljárás mellőzésének az okára. Az alperes 1993. január 27-én, telefaxon továbbított beadványában újabb bizonyítási indítványt, egyben viszontkeresetet terjesztett elő.
A Pp. 147. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig az alperes a felperes ellen viszontkeresetet indíthat, ha az ekként érvényesíteni kívánt jog a felperes keresetével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból ered, vagy ha a viszontkereset tárgyául szolgáló követelés a felperes kereseti követelésével szemben beszámításra alkalmas. Arra való tekintettel, hogy az alperes a megjelölt időpontig viszontkeresettel nem élt, az ezt követő időben előterjesztett viszontkeresetet figyelembe venni nem lehet. Az elsőfokú bíróság tehát alappal utasította el az alperes viszontkeresetét.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 3. G. 40 458/1992. sz. - Legf Bír. Gf. VI. 31 154/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás